MSZP összeborult a Fidesszel Zuglóban, Szigetváron és még ki tudja hol. Dunaújvárosban egy megállapodást felrúgva rontják a balodal nyerési esélyeit, miközben a sajátjai vágtak alá annak a Botka Lászlónak, akit sok baloldali látna szívesen a miniszterelnöki székben, miközben Orbán Hillert polírozza. Puch László még mindig a párt vezetői között van befolyásos megyei elnökként. Tóbiás Józsefet, az MSZP elökét pedig láthatóan nem zavarja, hogy milyen hülyeségeket mondanak vagy csinálnak az elvtársai. Mi Öreg Harcosok láttunk már ilyen szétesést, csúnya vége lett az SZDSZ-nek, az MDF-nek és az FKGP-nek is, az MSZP is elindult ezen a lejtőn a politikai szemétdomb irányában.

Itt legújabb szockó botrány: már az MSZP-ellenességgel nem vádolható Népszava is úgy fogalmazott, hogy Fidesz-MSZP koalíció van Zuglóban, ugyanis a Fidesz és az MSZP képviselői együttesen úgy szavaztak, hogy támogatják a kormányzati elképzeléseket és egyben felszólítják a programot amúgy ellenző polgármestert, Karácsony Gergelyt, hogy kezdjen tárgyalásokat a kormányfő várba költözését is előkészítő Liget Projekttel kapcsolatban. Majd hamarosan jött a hír, hogy az Index információi szerint három napot kapott a zuglói MSZP, hogy bontsa fel azt a Fidesszel kötött paktumot, amelyben a helyi szocialisták a városligeti múzeumnegyed megépítése mellett foglaltak állást. Aztán Kunhalmi Ágnes azt nyilatkozta, hogy ők nem szoktak egymásnak ultimátumot adni, amit tetézett egy olyan Horváth Csaba - Tóth Csaba közlemény, amitől szégyenében több városligeti fa rügyezése megállt.

A végére várva... (fotó: MSZP facebook / 444.hu)

Dunaújvárosban is áll a bál, ott a szocik a DK-nak tettek keresztbe, a korábbi megállapodást felrúgva egy gyilkossággal gyanúsított fideszes lemondása miatt megüresedett önkormányzati képviselői helyért vívott időközi választási küzdelemben a DK ellen indítanak jelöltet, és Gyurcsányék szerint az MSZP a megállapodás egyoldalú felmondásával a Fidesznek adja át ezt a körzetet, és ezzel veszélyeztetik az ellenzéki győzelmet.  

Botka Lászlónak is a sajátjai találtak be, akik arra próbálták rákényszeríteni, hogy foglaljon állást a miniszterelnök-jelöltségről. A szegedi polgármester ezzel máris támadások kereszttüzében találta magát, és azt mondta párttársairól: "Ingyen nem lehet valaki ilyen hülye". Botka nyilvánvalóan arra célzott ezzel, hogy nem véletlen az, hogy az őt ért fideszes támadásokkal egy időben akarják megtudni sajátjai tőle, szándékozik-e harcba szállni a miniszterelnökségért.  

A Magyar Narancs pedig az írta, hogy érdemi következmények nélkül zárult az MSZP-t mélyen érintő, híres szigetvári „betegmalac-botrány” is, miután sem az eredeti nyilatkozatot tevő szoci támogatással mandátumot szerzett Vass Péter polgármestert, sem a „fogyatékos korcsok” likvidálását a Facebookon támogató szigetvári MSZP-elnököt nem érte retorzió.

Vass Péter amúgy az MSZP listáján szerzett mandátumot a Baranya Megyei Önkormányzatban, és - ahogyan a HVG nyomán a Magyar Narancs is megírta - idén 433 millió forintért vásárolt be földekből az ellenzék által hevesen támadott állami földárveréseken. Azonban a szocialistákat a jelek szerint mindez nemigen zavarta, a polgármester mégis szakított velük február 18-án, amikor elfoglaltságaira való hivatkozással kilépett a párt megyei közgyűlési frakciójából, amely ezzel meg is szűnt, Vass ugyanis megtartotta a mandátumot, de az MSZP mégcsak lemondásra sem szólította fel. Viszont a helyi szocik hálásan ütik az Együtt szigetvári politikusát, aki a helyi fideszes erősember legkomolyabb kihívójának látszik jelenleg.

Egy neve elhallgatását kérő szoci azt mondta a Magyar Narancsnak, hogy szerinte "el kellene dönteni, hogy az MSZP és a tagsága kalmárként, avagy harcosként áll a Nemzeti Együttműködés Rendszeréhez. Az immár több mint fél évtizede aktuális kérdés megbeszélésére viszont szerinte egyre kevesebb a lehetőség, miután a párton belüli kommunikáció katasztrofális; szerinte ez a folyamat már a Gyurcsány-korszakban megkezdődött, amikor a miniszterelnök-pártelnök a Fidesz-féle vezérkultusz átvételére tett kísérletet. A párton belüli fórumok kiürültek, a pártvezetés pedig szerinte olyan, mint egy részvénytársaság igazgatósága, amely egyre több részvény felvásárlásával biztosítja be magát, miközben a cég piaci értéke folyamatosan csökken."

És az MSZP politikai kalmárságára van számos példa. Nemrégiben írtunk Hillerről, aki a Fidesszel dörgölőzik, Puchról és a pécsi csokitolvajokról, akik sajátos technikával intéztek irodabérletet és arról, hogy egy hangfelvételen arról hallottunk beszélni szocialista politikusokat a Józsefvárosban, hogy a párt helyi szervezetének fekete kasszájába ki, mennyi pénzt hozott, és mi is volt az év végi egyenleg. Már akkor is megírtuk: az MSZP képtelen változni, alkalmatlan a kormányváltásra.

Az MSZP agóniája évek óta tart, de az utóbbi időben már teljesen egyértelművé vált, hogy halálos kimenetelű lesz az az agysorvadás és gerinctörés, amiben a Magyar Szocialista Párt szenved. Mi Öreg Harcosok reméljük, hogy ez a haláltusa már nem húzódik soká, mert az a fekélyes bűz, amit az MSZP áraszt a közéletben már nehezen viselhető, ráadásul az anti-orbánista oldalnak kifejezetten jót tenne, ha kicsit frissülne az erő.

A fideszes alaptörvény ellen hirdetett tüntetést a Demokratikus Koalíció jövő hétfőre. A tüntetés jól mutatja, hogy milyen bajban van a DK. Hiszen Gyurcsány Ferenc tavaly azt ígérte a bocsoknak, hogy 2016 nyarára az ellenzék vezető ereje lesz az DK, nagyobb támogatottsággal, mint az MSZP. Ehhez képest a DK nem jut előre, és közben identitását is elveszíteni látszik.

Meglepő hír robbant szerdán a Jobbik elnökségi ülése közben: Vona Gábor tisztogatást hirdetett pártjában. Állítása szerint célja a Jobbik kormányzóképességének megteremtése. Ezért a szélsőségeseknek bélyegzett személyeket nem kívánja alelnökként a csapatában látni. Vajon jól kalkulál Vona?

A Jobbik elnökének meggyőződése, hogy pártja lesz a magyar jobboldal új, hegemón pártja a Fidesz összeomlása után. Éppen ezért igyekszik évek óta szelidíteni a Jobbik karakterét, a cigányozós-zsidózós nacionalista pártból saját véleménye szerint jobboldali néppártot csinálni, amely szemben a Fidesz „20. századi politikájával immár a 21. század igényei szerint politizál”. Ennek érdekében sok kompromisszumra hajlandó, és immár egyesek kiretusálása helyett a nyílt hatalmi konfliktust is megengedhetőnek tartja.

Fotó: Facebook / Vona Gábor

Gyanítható, hogy pártján belül ehhez bírja a többség támogatását, így akaratát végig tudja verni. Kérdéses azonban, hogy ezzel nem zsákutcába vezeti-e a Jobbikot. Hiszen ha a Jobbik támogatottságának szerkezetét és földrajzi elhelyezkedését tekintjük, akkor a párt a színes pulcsik és kutyusos képek világában, valamint a hazánkban maradó 35 év alatti fiatalok körében messzire jutott, de szavazói és potenciális szavazói továbbra is egy virtigli szélsőjobboldali pártot látnak benne. Hiszen a Jobbik nem kereszténydemokrata gyökerű, sokkal inkább egyszerre vallásos és vallástalan a maga posztmodern formájában, tagjai körében ugyanannyian hiszen a sumér-magyar örökségben, mint a grabovoj-számok gyógyító erejében.

Ráadásul eddig a Jobbik mesterien űzte a kettősbeszédet. A rádió- és TV-stúdiókban folyt a szakszerűnek látszó, konszenzuskeresést hazudó centrumpolitizálás, miközben saját gyűléseiken, bográcsozásaikon pedig a Kárpátia dallamai mellett folytatódott a cigányellenes uszítás, a falvak szegénysorainak fenyegetése és a paramilitáris szereplőkkel történő vonulgatás.

4 év cukiságkampány után a Jobbik lehet ugyan a második legnagyobb párt, de amíg a Fidesz szét nem esik, és nem most fog, addig további szavazókat nem remélhet a Jobbik. Hogyan tudna ez a párt megnyerni nagyvárosokat és budapesti kerületeket, ha ott még vagy szervezete sincs igazán, vagy hiteles politikusa. Tud nyerni a Jobbik olyan választókörzetekben, mint Tapolca vag Ózd, de néppártá nem válik.

A Jobbik néppárti stratégiája racionális, de sokat fog rajta veszíteni szerencsére a párt, mert valójában semmit sem tett Vona Gábor annak érdekében, hogy átalakítsa a radikális és szélsőjobboldali tábort. Ő nem a szavazóit formálja, alakítja és viszi magával, hanem most új legelők után néz, és a Fidesz által lassan két évtizede rombolt magyar közbeszédben, próbál a radikális-populista Fidesz mellett centrista hangot megütni. De ennek érdekében valójában nem tesz eleget, és minduntalan kitüremkedik a nacionalista düh pártja álcái mögül.

A Jobbik 2015-ben válságba került, látható volt, hogy úgy, ahogyan eddig, nem fog előre jutni. Ezért kockázatat az elnök pártszakadást. Az esetleg kiszállók amúgy is csak a semmibe tudnak hullani, majd legfeljebb a Fidesz zsoldján próbálhatnak zavart kelteni a közmédiában és más csatornákon.

Vona stratégiájának legnagyobb baja, hogy már feladta 2018-at. Nem akar akkor nyerni, nem akkora akar készen állni, hanem 2022-re spekulál, amikor reméli, hogy beérnek a fiatal szavazatok. De az ország nem ér rá 2022-ig, és ezért tömegével fognak Jobbikos szavazók is leszavazni másra, ha látnak alternatívát, ahogyan ez Salgótarjánban vagy Veszprémben is történt. És akkor Vona két szék között fog a pad alá esni. És még csak azt sem fogja tudni elérni, hogy a Jobbik valóban átvigye a magyar jobboldalt a 21. századba. Leginkább azért, mert soha valójában meg sem kísérelték.

Egy a vagyonát eltitkolni akaró politikusnak Magyarországon is számos lehetősége van. Leggyakrabban mégis kétféle módszert alkalmaznak: vagy offshore cégek offshore számláin tartják vagyonukat egy erre szakosodott államban; vagy pedig nagyon is itthon tartják pénzüket és vagyonukat, csak éppen nem a saját, hanem strómanjaik nevén.

Egy okos és harcedzett politikus nem engedi meg magának azt a luxust, hogy egyetlen emberre bízza rá a sorsát. Egy okos politikus diverzifikál: több ember kezeli a pénzét több helyen, hol offshore-ok, hol strómanok alkalmazásával, hogy véletlenül se forduljon elő vele, hogy - mondjuk egy korábbi pénzemberéhez hasonlóan - egyszer csak legecizik, és akkor úszik minden.

(az illusztráció forrása: CC0 Public Domain / www.radionz.co.nz)

Olyan ez, mintha a politikus pénzének egyik részét mondjuk egy olyan ember kezelné, aki megszerzi az egyik legnagyobb magyar építőipari vállalkozást, amelyik európai uniós források felhasználásával megvalósuló beruházások közbeszerzéseinek tömkelegét nyeri el, közben pedig az energiaüzletekben is rejtélyes érdekeltségekkel bír; a vagyon másik része mondjuk egy gyerekkori barát, egy volt gázszerelő nevén futna, aki földeket, mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalkozásokat tulajdonol, és újabban immár az építőiparban is komoly munkákat nyer el közbeszerzéseken; a pénz harmadik része meg mondjuk Svájcban pihenne, ahol véletlenül épp egy régi jó barátunk, történetesen gyanús bankügyletekben is érintett bankár a nagykövet.

Ezek a strómanok általában nagyon készségesek: bármit megvesznek a strómanoltató politikusnak, amit csak kérnek. Licitálnak például földekért az állami földpályázatokon; sertéstelepet építenek, sok esetben állami és európai uniós források felhasználásával; megbízásokat nyernek túlárazott állami közbeszerzéseken, amikből iszonyatos vagyont halmoznak fel; névleg cégeket üzemeltetnek és bonyolult céghálók futnak a nevükön.

Amikor pedig a politikus visszavonul, és már nincs rivaldafényben, szépen lassan a strómanok átjátsszák neki az így megszerzett, részben befolyással, részben a közpénzekkel való visszaéléssekkel összeharácsolt vagyont. Sokszor a politikust még előre legyártott papírok, szerződések is védik.

Vannak persze esetek, amikor a politikus nem tud várni, és már akkor élvezni akarja vagyonát, amikor még aktív. A lebukás veszélye ilyenkor a legnagyobb, mégis vállalja, mert nem bír a mohóságával és a vágyaival, és egyébként is sérthetetlennek hiszi magát, amikor épp hatalmon van.

Ha például a politikus gyerekének kell egy lakás, akkor a stróman megveszi azt, majd a politikus vagy a gyerek papíron visszabérli. Ha a politikus hobbija a foci, akkor a stróman stadiont épít neki a szomszédságban, milliárdos futballcsapatot épít és vásárol, csak hogy a politikus pénzgazda minden vágya teljesüljön. Vagy a stróman kibérel papíron a politikus apjától egy főúri majorságot hosszú távra éppen annyiért, amennyiért az apa azt megvette; így az apa megkapja a vételi árat, a politikus pedig egyszer majd megörökli.

Éppen az izlandi miniszterelnök példáján láthatjuk, hogy mennyivel biztonságosabb egy politikusnak strómanokkal dolgoztatnia, mint offshore érdekeltségeket építenie. Ez alól kivétel persze, ha az offshore-ok is strómanok nevén futnak.

Ilyenkor a politikus bátran hirdet harcot az offshore ellen, hiszen ő maga névleg nem lehet érintett, az pedig neki jó, ha az ellenzék piszkos ügyeire derül fény. Még az sem riasztja vissza, hogy akár saját politikai közössége is lebukhat, sőt: amíg a közvélemény párttársai és kormány közeli emberek korrupciós ügyeivel és offshore-érintettségével foglalkozik, addig ő nyugodtan építheti vagyonát strómanjai révén.

A stróman-modell esetén a politikusra tehát egyetlen veszély leselkedik: a politikus türelmetlensége miatt a stróman lebukik, bizonyíthatóvá válik, hogy valójában a politikus vagyonát kezeli, amikor például majorságot bérel neki, és immár nem a stróman haver mesés gazdagodásán háborodik fel a közvélemény, hanem a politikus eltitkolt vagyonát vonják kérdőre.

Orbán Viktor nagyon fél, zárkózott és leplezni próbálja saját érzelmeit, legalábbis Dr. Varga Zoltán pszichológus szerint, aki a Vasárnapi Híreknek nyilatkozott "Sancho Panza királyságáról". Mivel szeretnénk minél többet megtudni arról az emberről, aki hat éve vezeti az országot, aki saját maga mesélte el, hogy verte az apja és mindig volt egy kis skizofrén hajlama, ezért egyfajta autodidakta grafológustanoncként ránéztünk egy kézírásra, amit neki tulajdonítanak. 

Vági Gábor és Jávor István 1988-89 magasságában készített egy dokumentumfilmet a Fekete Doboz Alapítvány-nak, amelyben a fiatal és őszinte Orbán Viktor szó szerint ezt mondta: "Sosem voltam elragadtatva magamtól. Mindig volt egy kicsi skizofrén hajlamom, képes voltam teljesen kívülről szemlélni magamat. Képes voltam teljesen kívülről szemlélni magamat, és mindig is elég kegyetlen voltam és vagyok is magammal szemben. Időnként megállok és megnézem mit csináltam, és ha kiderül, hogy ehhez nincsen készség, akkor nem erőltetem a dolgot."

Ezt a videót hozta szóba Dr. Varga Zoltán pszichológus is, amikor a Vasárnapi Hírek készített vele egy interjút, ebből idézünk:  Ha valaki a jövőbe lát, legfeljebb azt tartotta volna szinte bizonyosnak, hogy mint mindenkit, őt is megrontja majd a hatalom. Az idősebbek összerezzenhettek, amikor egy ismeretlen, és semmiért nem felelős fiúcska ordított fejhangon az orosz kolosszus arcába, hogy takarodj haza, mert akármennyire is repedezett a Szovjetunió, még emlékeztünk Berlinre, Budapestre, Prágára, amikor az ilyen szívesen hallott, de veszedelmes kiabálásra az „oroszok” elég éles hangon válaszoltak. De ő a tudatlanság bátorságával kiállt százezer ember elé és kiabálta, hogy ruszkik, haza. Ez ma hőstettnek tűnik a történelem fénytörésében, de akkor és ott ostobaság volt. Sok mindenről árulkodik az a ’89 táján készült felvétel is, amelyen ez a megnyerő, kedves fiatalember arról beszél, hogy az apja verte, sőt rúgta is őt. Tudja, a szülők nagyon ritkán rúgják a gyerekeiket. Sok vert, pofozott gyerekkel foglalkoztam pszichológusként negyven év alatt, de egyet sem rúgtak a szülei. „Nagyon utáltam akkor az öregemet” – mondja, és elneveti magát. Ez a nevetés jellegzetes. A nehezen síró ember nevetése, ami elfedi a szégyellt sírást. Sok ilyet láttam férfiaktól. Ha most látom szigorkodó arccal, meg a kamerára tekintettel nevetve, őszintén megsajnálom ezt a nehéz sorsú embert, akit ma sokan irigyelnek. Mert nem kerülheti el azt a pillanatot, amikor a valóság arcába ordítja, mit is művelt azzal a lehetőséggel, ami alkalmas időben a kezébe került. (...) Én azt hiszem, hogy ő nagyon fél. Ahogy valószínűleg minden zsarnok fél. Egyre nő a hatalomtól, miközben egyre többen tudják, hogy ez színjáték. A világ valóban professzionális, valódi hatalommal rendelkező emberei összesúgnak mögötte, ha meglátják. Emberünk ezt mélyen elrejtve maga is sejti. Sokszor a viselkedésén is látható ez. A zakóját gombolja, a nyakkendőjét igazgatja. Körbepillantgat. Különféle helyzethez illőnek, alkalmasnak gondolt arcokat vág. Dermedt mereven valamilyennek képzelt, csinált arckifejezéssel áll például az Obama házaspár között. Juncker elég idétlenül képes viselkedni, de mindenkit ő se legyint pofon, nem üdvözölné salut dictateurrel Putyint. Hát még „Angélát”. Vele lehet ezt tenni. Talán azt gondolja, majd a várban megnyugodhat. Derék dolog lehet Alcsútról felkapaszkodni a királyi várba. Bátor dolog. Horthy felesége egykoron így óvta férjét: Ne költözzünk a várba, Miklós! Az ablakon fognak kidobálni bennünket.

A mi kezünkbe pedig egy Orbánnak tulajdonított kézírás került, ami még ha rövidke is, de tanúskodik az írást papírra vető személyéről.

Mi öreg harcosok nem vagyunk grafológusok, ráadásul egy igazi grafológusnak egy teljes A4-es oldalt kellene vizsgálnia, de azért e néhány sor, és az aláírás alapján így is megállapíthatóak egyes személyiségvonások.

A szakirodalom szerint mindig árulkodó a hatalmas méretű aláírás, és itt is egy ilyennel találkoztunk. Ez a grafológus szakemberek szerint mindig az „Én”-ről alkotott képet mutatja, míg maga a szövegtömb, az író személy valós, reális, jelenben lévő „Én” állapotát. Ha az aláírás hangsúlyos, akkor az író számára fontos a titulus, a rang, nagy az érvényesülési vágya.

Úgy tűnhet, hogy ennek az írásnak a szerzője túlértékeli magát, az önmagáról alkotott képe túlzott önbizalmat mutat. Ez viszont csak a látszat, valójában rendkívül zárkózott emberről van szó. Nagyon nagy és erős „Én”védelemmel. Nem enged közel magához akárkit, ki kell érdemelni a bizalmát, rendkívül távolságtartó. Nehezen meggyőzhető, terveitől szinte eltántoríthatatlan.

Kifejezetten lelkes tud lenni bizonyos dolgokért, olykor illúziókat, ábrándokat is táplálhat. Munkájában is hajlamos lehet irreális terveket szőni. Nem követi a normákat, elszakad az elvárásoktól, mondhatjuk: nem érdeklik a szabályok. Töretlen lendülettel halad a célja felé, eléréséhez, ha teheti, a könnyebb utat választja. Érdeklődési köre tág, általában jól megragadja a lényeget. Gyors asszociációkra képes, gondolkodása változékony. Könnyen formál véleményt, azonban tipikus hibája lehet a felületesség, a következetlenség. Viselkedését a hangulata, a kedve határozza meg. Cselekedetei sokszor ötletszerűek, kiszámíthatatlanok, mert az első gondolat vezérli.

Munkájának erőssége, hogy sokoldalú. Szereti a változatosságot. Érzéke van az emberekhez, jó empátiával, pszichológiai érzékenységgel rendelkezik, jól alkalmazkodik. Az írásban azonban erős túlhajszoltság és stressz jele is látszik, minden bizonnyal „munkaalkoholista”.

A több helyen bizonytalan, remegő vonalvezetés gyakran túlérzékenységet, félelmet, esetleg bizonytalanságot mutat, de lehetséges az is, hogy valamilyen pszichoaktív szer hatása alatt állt az író, nem kizárt, hogy valamilyen mentális betegségben szenved. Az írásban jól látható a mikromotoros mozgás gátoltsága, a figyelemkoncentráció zavartsága is.

Persze nem tudjuk, hogy ezt a cetlit valóban Orbán írta-e, nem vagyunk pszichiáterek sem, ráadásul a grafológia sokak szerint ezotérikus műfaj, és minket főleg nem kell ezen a téren komolyan venni. 

Viszont arra mi is kíváncsiak lennénk, hogy Orbánnak az elmúlt 27 év melyik pontján veszett el az a tulajdonsága, hogy ha rájön, hogy valamihez nincsen készsége, akkor nem erőlteti a dolgot, mert az pszichológus és pszichiáter szakvéleménye nélkül is látszik, hogy az ország vezetésére alkalmatlan.

A TV2-nél végrehajtott méltatlan politikai tisztogatások, valamint Miki Tímea egykori Echo Tv-s főszerkesztővé való kinevezése egyetlen dologról árulkodik: Habony Árpádékat nem a nézettség, nem a szakmaiság érdekli, hanem csak az, hogy legyen hol elkölteni, és legyen honnan visszafolyatni az állami hirdetésekre elköltött milliárdokat. Tényleg csak egy pénzmosodát akarnának csinálni a TV2-ből?

A külső szemlélő és egyszerű hírfogyasztó joggal áll értetlenül az előtt, ami a TV2-nél történik: a nézettségét, szervezettségét és a piaci pozícióit egyre inkább elvesztő csatorna sorra válik meg még azoktól a szakemberektől is, akik a csökkenő nézettség ellenére az utolsó pillanatig a hátukon vitték a TV2-t. Hiszen lehet bár sokféle véleményünk Kárász Róbertről, Dudás Ádámról, Azurák Csabáról, Vujity Tvrtkóról és mindazokról, akiket az elmúlt hetekben elbocsátottak, azt nem lehet rájuk mondani, hogy rossz szakemberek lennének, akik nem láttak még stúdiót és országos kereskedelmi csatornát közelről, és hirtelen csak pozícióba kerültek. Ők annak a tévés generációnak a tagjai, akik elsőként, egészen fiatal koruktól kezdve a kereskedelmi tévék világában, a nézettségi versenyeken, a professzionális műsorgyártások világában szocializálódtak.

(illusztráció: thestorydepartment.com)

Az ő kirúgásukkal olybá tűnik, mintha a csatorna jelenlegi tulajdonosai és vezetői tudatosan rombolnák le a TV2 még megmaradt pozícióit is. Mintha Habony és médiabirodalma nem is akarna megversenyezni a kereskedelmi tévék piacán, és egy szakmailag progresszív, modern, kiegyensúlyozott, nézett tévét csinálni a TV2-ből.

Hiszen, ha lenne bármiféle nézettségi, szakmai elvárásuk önmagukkal szemben - a színvonalbéli elvárásokról már ne is beszéljünk -, akkor nem az Echo TV korábbi vezérigazgatóját, Miki Tímeát szerződtették volna a hírműsorok élére. Az Echo TV nívóját, szakmai fejlődéstörténetét és médiapiacon elfoglalt helyét tekintve ugyanis sem nézettség, sem modernitás, sem progresszív műsorgyártás nem várható az új főszerkesztőtől. Miki Tímea kinevezését csakis politikai lojalitásának megkérdőjelezhetetlenségével lehet magyarázni.

Ha viszont a nézettségnövekedésnek és a professzionális működésnek még csak a szándékát sem észlejük a tévé új tulajdonosi és vezetői részéről, akkor mire is kellhet nekik a TV2?

Mi öreg harcosok láttunk már néhány dolgot és nekünk nagyon úgy tűnik, hogy Habony Árpádék nem a nézettségtől várnak piaci pozíciót és bevételt, hanem az állami szabályozástól és hirdetési milliárdoktól. Mintha csakis az a cél vezérelné őket, hogy legyen hol elkölteni, és legyen honnan visszafolyatni az állami hirdetések milliárdjait; a konkurenciát pedig nem tisztességes versenyben, hanem a Fidesz hatalomgépezete által legyártott jogszabályokkal akarják megszorongatni. Jelenlegi állás szerint tehát úgy tűnik, hogy a TV2-ből nem akarnak mást csinálni, mint egy egyszerű pénzmosodát, és immár a látszatra sem adnak. De az ország érdekében írjuk: ne váljék valóra a jóslatunk!

Sajnos a modern, magyar szociáldemokrácia korábbi fénylő csillaga leszállóágba került. Mi, öreg harcosok mély megdöbbenéssel vesszük tudomásul az újabb és újabb lesújtó híreket a volt szocialista pártelnök, volt kultuszminiszter alászállásáról a pokolba.

Hírcsokrunk csak az elmúlt hetek fejleményeit veszi sorba, és nem tér ki arra, a Hiller Istvánra régóta jellemző orrfennhordásra és arroganciára, amely már MSZP-s pártelnöki időszakát is jellemezte. Akkortájt nem lehetett hozzászólni, titkosszolgálati világból származó háttéremberei bűvkörében élve centiméterekkel járt a földi halandók felett, nyakát peckesen hátra feszítve, orrát fennhordva. E tartás és viselkedés az Országgyűlés alelnökét újra, és egyre inkább jellemzi, de nem is ez az igazi baj.

(Fotó: Huszti István)

Egyrészt ott a hír, hogy Hiller István is beszállt azok közé, akik már most, jó előre le akarják járatni Botka Lászlót. A szegedi polgármester, szocialista választmányi elnök lejáratása és megalázása módszeresen elkezdődött. Ebben a Fidesz megbízható társakra talált Hiller István és Harangozó Tamás személyében. Utóbbi elnökjelöltre nem sok szót vesztegetnénk, mert övé az MSZP történetének legrövidebb elnöki kampánya: egy Origo-interjúval kezdődött és két nappal később egy nyilvános bocsánatkéréssel ért véget.

De Hiller István ártalmasabb. Botka Lászlót módszeres lejárató kampány alá helyezte. Ennek részekként szidja politikusi viselkedését, megtagadja menekültügyi politikáját, és a tisztességes szegedi viselkedéssel szemben kerítésépítésről álmodik, ráadásul közben nyíltan felszólítja Botkát, hogy valljon színt, mondja meg, akar-e miniszterelnök-jelölt lenni.

Ilyet csak az csinál ma, aki nem a 2018-as győzelmet akarja, hanem saját pecsenyéjét sütögeti az ellenzék érdekével szemben. Hiller azért teszi ezt, mert ő hatalmilag nem érdekelt Botka előremenetelében. Választmányi elnök szeretne lenni, de a nyílt kampányhoz gyáva, korábbi sikereit is inkább a Lendvai Ildikó-Gyurcsány Ferenc páros szervezte meg neki, politikai programját pedig megírásra 2005-ben szépen kiadta Somogyi Zoltánnak és a Politcal Capitalnek.

Bombameglepetést robbantott Kész Zoltán, független országgyűlési képviselőről a Reflektor.hu. Az újfajta ellenzéki együttműködés sikeres mindapéldányaként megválasztott politikus Matolcsy György jegybankelnök legmocskosabb alapítványától, a Pallas Athéne Domus Animétől kapott támogatást egy, a jóléti állam jövőjéről szóló kötetre.

Egy valamirevaló ellenzéki politikus csak feljelenteni megy a mai Magyar Nemzeti Bank közelébe. Nem kér abból a mocskos pénzből, amely a forint gyengítésének a haszna Matolcsy zsebében. Ebből a pénzből lopnak el jó sokat ingatlanokra, elitfinanszírozásra és mára. Ezt a pénzt akarták közpénzből magánpénzzé, láthatatlan közvagyonná alakítani.

(fotó: Huszti István / index.hu)

És erre Kész Zoltán és alapítványa, a Szabad Piac Alapítvány pénzt fogad el tőle. A könyv témája érdektelen, lehet szakmai, lehet politikai. Sokakat foglalkoztató kérdés ez, de nem ilyen közpénzből kell kutatni. Ráadásul nem titkolva ezt. Hiszen ha már elfogadta ezt a pénzt Kész Zoltán, akkor tisztességes lett volna önként, nyilvánosan bevallani ezt a munkát. 

Nincs ez rendben. Sok ellenzéki választó reményét veri szét most Kész Zoltán. Sok párt és civil segített neki. És ők mind nem azért támogatták Kész Zoltánt, hogy a Fidesz egyik legkorruptabb intézményétől fogadjon el pénz. Mit gondolnánk, ha Gréczy Zsolt a Századvégtől kapna pénzt egy dalszöveg-kötetre? Mire gondolnánk, ha Szigetvári Viktor választási tanulmányait a Nézőpont finanszírozná? Esetleg, ha Juhász Péter korrupcióellenes oknyomozó könyvét a Mészáros és Mészáros Kft, támogatná?

A Fidesztől ilyen pénzt elfogadni tilos. Kész Zoltánnak is.

A TV2 szerkesztősége megszolgálja a fideszes pénzt: az elmúlt hetekben a kiegyensúlyozottság látszatára mindeddig adó csatorna a pedagógus-tüntetés szervezője, Pukli István ellen indított lejárató hadjáratot, most pedig az Együtt alelnökét, Juhász Péter korrupció-ellenes harcost vette célba.

Az Eximbank hitele nem ment rossz helyre. Az adófizetői pénzből kisegített televíziós csatorna másként már csődben volna. Látható, milyen felelőtlen volt a korábbi, német tulajdonosok döntése, amikor az orbáni érdekkör kezébe engedték jutni a közel egy évtizede a túléléséért küzdő televíziós csatornát. A veszteségek finanszirozása, a csatorna átalakítása lehetővé tette volna, hogy ne váljék a TV2 a habonyi propaganda szócsövévé.

(illusztráció forrása: index.hu)

Mi öreg harcosok úgy értesültünk egy folyosón, hogy dermedt a hangulat a TV2-ben. Sorozatosak a felmondások, a szakszerű stáb maradéka is menekül. Jó bevezetett képernyős arcok kérik le magukat az adásokról, és közben Hajdu Péter korlátlan egoja immár a Napló műsorát is elárasztja.

Sőt, olyan pletykát is hallottunk, hogy az RTL híradójának Tényekbe való beemelése egy tudatos trollkodás eredménye volt, amely az új vezetés alkalmatlanságát kívánta megerősíteni.

Történjék bármi, az biztosnak látszik, hogy Szalai Vivien minden politikailag fontos híren rajta tartja a kezét, de nem ő dönt, hanem tartótisztje, Kaminski Fanni, Habony Árpád korábbi felesége, gyermekének anyja, Orbán Viktor közösségimédia menedzsere.

Látható, mi a cél: amint Juhász Péter, az Együtt alelnökeként keményet ütött, és magának a miniszterelnöknek a vagyonosodását kezdte el firtatni, a bulvárcsatorna megkezdte a korrupció-ellenes harcos lejáratását. Erre felcsatlakozott az M1-is, akik aztán végképp adófizetői pénzből működve folytatják a lejáratást.

Senkinek ne legyen kétsége: ez még csak a bemelegítés a Fidesz részéről a 2018-as kampányszezonra. Aki bármit is akar akkor a Fidesz ellenzékeként, annál ezerszer rosszabbra számíthat, kiegészülve ügyészségi lejáratással, és rendőri zaklatással. Mára világossá vált: mivel a börtön és a vagyonvesztés fenyegeti a miniszterelnököt és érdekkörét, így van okuk félni. A nép és az új kormány nem fogja őket megkímélni.

Az elmúlt napokban felpezsdült az MSZP belső élete. Ismét kongresszusra készülnek, így ismét leporolhatják a párt megújulásáról szóló molinókat és sajtóközleményeket. Több jelölt is bejelentkezett már pártelnöknek, Tóbiás József mellett Harangozó Tamás, Molnár Gyula és Szanyi Tibor. Szanyi Tibor ismételt elindulása mindenképpen érdekes fejlemény.

Az MSZP európai parlamenti képviselője, volt angyalföldi országgyűlési képviselője nem átlagos politikus. Fésületlen stílusa, pózként is büszkén vállalt baloldalisága kiemeli a többi versenyző közül. Pártelnöki programja alkalmas volna a mezőkövesdi pártalapszervezet éves munkaterv-megbeszélésére javaslatnak, de egy kormányzásra készülő nagy párt vezetői programjának édeskevés.

(fotó: nlcafe.hu)

Az európai szociáldemokrata mozgalom a válságát éli. Ennek van számos baloldali kritikusa is, akik hol erősebb jóléti államot, hol megregulázott kapitalistákat, hol korlátozottan szabad versenyt és világkereskedelmet akarnak látni. E hangok magyar tolmácsa kíván Szanyi Tibor lenni.

Programja azonban felszínes és közönséges. Az alapvető vitákat ismeri ugyan, és azt is tudja, hogy mi ezekben a kortárs baloldal egyes csoportjainak álláspontja, de hogy miért pont ez volna helyes Magyarország számára, azzal adós a jelölt. Semmi nincs arról, hogy egy ilyen program hogyan lenne megvalósítható, semmi sincs arról, hogy ez milyen magyar piacgazdaságot teremtene. Csak a vágyak, csak a rendszerkritikának hazudott nagyotmondás, csak a végül nyomort és szegénységet hozó fanyalgás a létező világgal szemben. Hiszen Szanyi egyet tud: arra semmiképp nem lesz esélye, hogy programját megvalósítsa.

Hiszen Szanyi Tibor programja nem győzelmi program, nem lehet a Fidesz leváltásának alapja. Nem hozhat győzelmet az MSZP számára egyedül, és nem lehet alapja semmiféle összefogásnak. A dicstelen Mesterházy-korszak után a Szanyi-korszak a német Linké-hez tenné hasonlatossá az MSZP-t. Sok hangos kiabálás jogos társadalmi problémákról, de közben csak a választói félelmek felelőtlen kihasználási kísérlete történne, érdemi megoldási javaslat nélkül.

Tiszteletre méltó, hogy Szanyi továbbra is úgy csinál, mintha csak az MSZP létezne, és senkivel semmilyen együttműködése nem volna szükséges, de ezek az idők elmúltak. Az MSZP egyike csak az ellenzék pártjainak, együttműködés nélkül csak a Fideszt tartja hatalomban.

Éppen ezért tünet értékű, hogy Szanyikapitány tanulmánynak nem nevezhető programvázlata valójában nem mondja meg, milyen választókkal kell szövetséget kötnie az MSZP-nek ahhoz, hogy hatalomra kerülhessen. Nem a szervezetek a fontosak, hanem a szándék és a nyitottság egy széles és sokszínű együttműködés megteremtésére. Ezen új szövetség nem épülhet a Szanyi-féle alapokra. Egy nagyotmondó, a modernizációt és a polgárosodást az antikapitalista harc oltárán feláldozni kész MSZP-nek lehet akár igaza (nem, nincs) nagy válságunk kezelése ügyében, de elég választó itthon nincs ehhez, így ha nem ellenzék akarna maradni békében a Szanyi-féle MSZP, akkor kompromisszumra volna szükség, és ez nem alapulhat a buta, baloldalinak hazudott, valójában csak demagóg antikapitalista közhelyekre.

Szanyikapitány valójában csak egy troll. Újra EP képviselő akar lenni 2019-ben, csak ez érdekli. Ennek az alkunak az ára az, ami valójában hatalmi ambíciójának az alapját adhatja. A fájdalmasan passzív és tehetetlen MSZP a Nemzeti Választási Irodánál történtek után mintha felélénkülne. E folyamat minden hatása elmúlhat idővel. De azt sejtjük, Szanyi Tibor pártelnökké választása egy valódi vízió nélküli, demagóg és önző útra lépő MSZP-t jelentene, ami sem a szocialistáknak, sem pedig az ellenzéki választóknak nem érdekük.