Az LMP 2009-es alapítását követően Schiffer András mindvégig egy 100 százalékig önálló és önazonos párt, illetve politika építésén dolgozott; az LMP sohasem készült kormányra, pusztán az önálló választási győzelem reménye mozgatta, és tartotta fenn. Schiffert a párt 2012-es szakadása sem tudta eltántorítani elhatározásától, minek következtében az LMP-ből kiválók megalapították a Párbeszéd Magyarországért Mozgalmat, később pártot.

Az akkori belső viszályok következtében az LMP szervezeti összetétele jelentősen megváltozott: Schiffer András egy erősen jobbra tolódó szervezeti bázissal tudta csak kiszorítani Jávor Benedekéket és Karácsony Gergelyéket a pártból, miközben belülről az LMP megőrizte bázisdemokratikus jellegét. Később ez a jobbra tolódó bázis olyannyira megerősödött a párton belül, hogy immár Schiffer sem tudta uralni, irányítani őket, és éppen azok szorították ki őt is az LMP-ből, akikkel korábban összefogott a későbbi PM-esekkel szemben.

Hogy mi következhet Schiffer kiszorítása után? Tévedés azt hinni, hogy most majd jön egy mérsékeltebb, kevésbé antikapitalista, kevésbé EU- és menekültellenes, kevésbé jobboldali LMP. Logikusan ugyanis egyáltalán nem ez következik Schiffer távozásából.

Az a jobboldali világ ugyanis, amely most elérte Schiffer kiszorulását, lényegesen nyitottabb a Jobbikra, jobboldalibb és rendszerváltás-ellenesebb, mint azt Schiffer politikájából láthattuk. Így most logikusan az LMP útja egy még jobboldalibb, a Jobbikkal még inkább együttműködést kereső, a rendszerváltás és Európa alapértékeit még inkább tagadó politika lehet. Még akkor is, ha ebben a politikában nincs benne a parlamentbe jutás, mert ezért a szavazóbázisért az LMP nem tud versenyre kelni a cukiskodó Jobbikkal.

Mindeközben persze sok jó és tisztességes, mérsékelt zöld, kritikus baloldali politikus maradt az LMP-ben, akik még ha valamennyire ismertek is, nem lesznek képesek ellentartani a jobbra tolódó szervezeti bázisnak. Mert ha Schiffer nem tudta uralni a pártot, akkor nekik sem fog menni. Pedig a magyar politikának rájuk is szüksége van, még ha mostanság nehéz napjai is lesznek Hadházy Ákosnak, Szél Bernadettnek és a többieknek.

Az őszödi beszéd tízéves évfordulója van épp, és Gyurcsány szokásához híven megpróbál ismét előremenekülni: napok óta túlmaníros videókkal próbál elébe vágni annak, hogy más magyarázza, értékelje helyette a hazugságbeszédként elhíresült esemény jubileumát, és egyben próbál választ adni a DK legfőbb stratégiai dilemmájára is, melyet éppen Gyurcsány személye jelent a pártnak. Nevezetesen, hogy Gyurcsánnyal nem lehet.

Politikailag a cél érthető, még ha a stílus és kivitelezés meglehetősen ciki is, ráadásul az MSZP ismételt ostorozásával megint csak hitelteleníti Gyurcsány összefogás melletti mantráját. Hiszen, hogyan is akarhatna valóban összefogni azokkal, akikre most is árulóként tekint.

Fotó: MTI – Kovács Tamás

De e lényeg nem is ez! Mi, öregharcosok megpróbálunk mögé menni a kérdésnek, és más szemszögből megközelíteni az őszödi beszéd tízéves évfordulóját. Nevezetesen, nem azt boncolgatni, hogy az őszödi beszédnek önmagában milyen társadalmi és politikai okai, következményei vannak, voltak. Hanem azt, hogy Gyurcsány igazat mondott-e magában az őszödi beszédben, és  miniszterelnökként megvalósította-e az őszödi beszédben felvázolt célokat, politikát vagy az is csak puszta hóhányás volt, ahogyan megszokhattuk tőle. Egyszóval: Gyurcsány hazudott-e az őszödi beszédben?

Politikai elemzők nagy előszeretettel veszik elő az őszödi beszédet mint a baloldal összeomlásának legfőbb okát. Mi, öreg harcosok nem vonjuk kétségbe a beszéd jelentőségét, de véleményünk szerint a baloldal, illetve az MSZP összeomlására sokkal inkább rányomta negatív bélyegét a beszédnél az azt követő kormányzás sikertelensége, Gyurcsány kapkodó, végiggondolatlan kormányzása, a szakszerűség teljes hiánya és nem mellesleg, a Gyurcsány-kormány körüli korrupciós ügyek.

Merthogy Gyurcsány az őszödi beszédben igaz beszédet, nyílt, átlátható kormányzást ígért, ami egy modern, versenyképes Magyarország megteremtéséhez vezet. Ehhez képest ezek mindvégig csak szavak maradtak: Gyurcsányék kormányzása nem volt átlátható, nem volt semmiféle elképzelése a versenyképes, modern Magyarországról és kormányzásról.

Gyurcsány az őszödi beszédben államigazgatási reformot ígért, ehhez képest nem mert nekimenni a nagy ellátórendszereknek, a vizitdíj is csak pótcselekvés volt, az érdemi és strukturális problémák kezeléséről az oktatásban és egészségügyben, illetve az önkormányzati szférában még csak elképzelése sem volt.

Gyurcsány az őszödi beszédben a korrupció elleni küzdelmet ígérte, ehhez képest elnézte az MSZP és SZDSZ közeli politikai érdekköröknek a rablást, cserébe azért, hogy megőrizze párton és koalíción belüli politikai támogatottságát.

Gyurcsány hatékony kormányzást ígért, ehhez képest nem történt más, mint végiggondolatlan kapkodás, melyekből folyamatosan hátrálni kényszerült, mert szakmailag, szakpolitikailag teljesen megalapozatlan volt minden elképzelése, akár csak Orbáné. Gyurcsány minden területen kudarcot vallott.

Gyurcsány ezt a célt fogalmazta meg az őszödi beszédben: "visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. Hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban". Ehhez képest Gyurcsány nem adta vissza a baloldal hitét, hanem elvette, és 2009-re még a 2006-osnál is kurvább országot csinált Magyarországból.

Vagyis, nyugodtan mondjuk csak ki: Gyurcsány siralmasan kormányzott. És véleményünk szerint ez a siralmas, végiggondolatlan, folyamatosan politikai és korrupciós alkuknak alávetett kormányzás vezetett végül az MSZP és a baloldal összeomlásához; még akkor is, ha az őszödi beszéd jelentőségét megkérdőjelezni nem lehet; még akkor is, ha a fideszes lopások nagyságrendjét össze sem lehet hasonlítani a Gyurcsány-körüli korrupciós ügyekkel.

Gyurcsány egyszerűen nem tudott kormányozni, ez az igazság!

Miközben a Fidesz teljesen lerabolja az országot, és Orbán immár a leggazdagabb magyarrá lopta össze magát, Putyin jól megfizetett üzletembereiként pedig épp ki akarják vezetni Magyarországot az Európai Unióból, aközben az MSZP és a DK azon verseng egymással, hogy ki a baloldalibb a másiknál. Számukra ellenzékinek lenni annyit jelent, hogy a választók előtt azon izmoznak bőszen, hogy vajon Baja Ferenc, Molnár Gyula, Tóbiás József, Szanyi Tibor és Mesterházy Attila régi MSZP-je, vagy Gyurcsány '80-as évekbeli komcsi tempóját diktáló, Gréczy Zsolt és Vadai Ágnes merevarcú vallásos áhítatát zászlajára aggató, Eörsi Mátyásokkal felhígult DK-ja (új MSZP-je) e a menőbb. Össze kellene fogniuk, de már most eljátsszák a 2018-as győzelem esélyét. Ezek még a hímzett pártlogót is lelopják majd egymás dzsekijéről a kampányban.

Miközben mind az MSZP, mind pedig a DK politikusai nagy áhítattal, felelősségteljes, komoly arccal ágállnak az összefogás mellett Orbán 2018-as megbuktatása érdekében, már most eljátsszák az összefogás és a győzelem esélyét. Most éppen egy nyamvadt dunaújvárosi önkormányzati körzeten sikerült összeveszniük, és emiatt olybá tűnik, hogy színjáték a választók előtt ez az egész összefogósdi, valójában senki nem akarja. Ők biztosan nem.

Fotó: MTI-Szentmiklósi János

Merthogy ezek után joggal merül fel a kérdés: ha egy önkormányzati helyes sikerült összeveszniük, akkor mi lesz majd a kampányban? Mi lesz majd akkor, ha Varju, Baja, Eörsi, Mesterházy, Vadai, Gúr, Gyurcsány, Harangozó és a többi, saját baloldaliságát bőgő szarvasbika állása, országgyűlési képviselőssége lesz a tét, és erről kell majd megállapodniuk? Elkeserítő, de ezek a nagy összefogásban még a hímzett pártlogót is lelopják majd egymás kampánydzsekijéről a salgótarjáni piac melletti kitelepülésen.

Az igazán szégyenteljes persze, az Orbánék bukását áhító, megkeseredett, de még mindig valamiféle csodában reménykedő választók átverése. Merthogy hogyan lehet az, hogy miközben Orbánék szabadon garázdálkodnak, aközben ezek egymással izmoznak ahelyett, hogy az összefogást készítenék elő, és életképes, választható alternatívát tárnának a választó elé. Vajon nem Orbán vagyonosodásával és a fideszes tolvajlásokkal kellene foglalkozniuk egymás gyepálása helyett?

Mi ez, ha nem átverés? Ki hisz nekik ezek után, amikor szemrebegtetve mantrázzák az összefogás és Orbán megbuktatása melletti elkötelezettségüket? És miben hihetünk mi, választók?

Még bennünket, öreg harcosokat is lenyűgöz, milyen gyorsan alakít ki közös platformot Schiffer „a lehet más, de józan ész nem kell hozzá” András, Stumpf „elhagytam Simicskát, most már független vagyok” András és a Fidelitas önállóan ugyan nem jegyzett, de kormány kabaré-tréfamestereként tökéletesen helytálló triumvirátusa.

Mielőtt Schiffer András és Stumpf András Németh Szilárd nevezetes kivonulásával kapcsolatos álláspontját kritikai elemzés tárgyává tennénk, javaslunk egy fülészeti hangpróbát nevezett urak számára. (A Fidelitasnak nem javaslunk ilyet, hiszen őket azok a belső hangok vezérlik, melyeket elsőként a Fidesz kotta Josquin des Prez-e, azaz Habony Árpád jegyez le számukra.)

Aggasztó ugyanis, ha a férfikor delelőjén még innen levő emberek szövegértése akadozik. Schiffer például azt állítja, hogy „attól, mert valaki bunkó és rágalmaz, még nem antiszemita. Attól, hogy valaki egy demagóg beszélőgép, még nem antiszemita.” Stumpf András szerint „Szigetvári Viktor a legundorítóbbat vetette be vele szemben. Leantiszemitázta. Erre válaszolni nem lehet és nem is szabad.”

Na, ezért kellene a fülészeti vizsgálat. Szigetvári Viktor ugyanis nem antiszemitázott le senkit, így Németh Szilárdot sem. Meg lehet hallgatni. Az Andrások sirathatnák a korrekt vita hiányát, de zsidózás annak ellenére sincs ebben a műsorban, hogy a zsidó szó elhangzását ők ekképpen értékelik a fentiek szerint.

„Bármit be fognak vetni azért, hogy negligálják a magyar népszavazást”, mondja Németh Szilárd az Andrások fülének is kedves idegen háttérhatalmakat implikálva a mondat rejtett alanyaként. „Mindent bevetnek: az előretolt hazai politikusaikat”, folytatja a rezsibiztos, mire Szigetvári rutinosan közbeszúrja: „mondja csak: a terroristákat, mondja csak, terrorista vagyok”. Németh nem zavartatja magát, és folytatja: „és a hazai gazdasági érdekeltségeiket, mindent be fognak vetni”, mondja, amire Szigetvári ismét közbevág: „és a zsidók is biztos, képviselő úr”. Rezsibiztos cérnája el-, Andrások szíve pedig megszakad ezen a ponton.

Németh képviselő ekkor feláll és elhagyja a műsort, mintegy 4 másodperccel a műsoridő lejárta előtt. Úgy látszik, megtanulta a leckét: ha zsidózással vádolnak, kérd ki magadnak, mással ne törődj. Arról azonban, úgy tűnik, elfelejtett tájékozódni, hogy a rejtett alanyok, a brüsszeli „ők”, a háttérhatalmakat jelentik. Ami pedig nem más, mint a kódolt zsidózás.

Németh Szilárd nem tud kódolni – egy jóindulatú olvasatban legalábbis. Haragja és értelmetlen kivonulási gesztusa okkal fakaszt kárörvendő mosolyt a lankadó reményű ellenzéki szavazók ajkán.  Ritkán látható pillanat, amikor nyílt politikai vitában egy, éppen a magabiztosan előadott sületlenségeiről elhíresült politikus menekül ki a stúdióból.

Az Andrások még csak implikálják, de a Gyurcsány seggébe bújó bátor Eörsi Mátyás ki is mondja. Szigetvári provokált. Ejnye, na, milyen csúnya dolog ez már. Provokálni a katatón robotot, aki ugyanazt hajtogatja, legyen a kérdés bármi. Provokálni ahelyett, hogy az ész és értelem fennkölt aufklérizmusával győznénk le a Gólemet?

Eörsi és hitsorsosai minden bizonnyal nem nézték végig a műsort, de bizonyosan nem látták Indiana Jones-t a Frigyláda fosztogatóiban. Mert ha látták volna, bizonyosan emlékeznének arra a jelenetre, amikor több tucatnyi arab (migráns?) által körbefogott Indy egy adott ponton előrántja pisztolyát és nemes egyszerűséggel lelövi a handzsárját vérszomjas tekintettel forgató ellenfelét.

Így tett Szigetvári is. Rezsi Szilárd forgatta gülü szemét és a gyaurokat (bocsánat: a migránsokat és előretolt helyőrségüket, azaz a magyar demokratákat) kárörvendően megsemmisíteni hivatott habonyi érveit – aztán egyszer csak elcsodálkozott, amikor Szigetvári elővette a retorikai stukkert.

A káröröm nem szép dolog persze, de ki mondta, hogy a politika szép?

A teljes felvétel itt megtekinthető:

A mai napon szavazott az Országgyűlés Orbán Viktor miniszterelnök kvóta-referendum kezdeményezéséről. A populista politikai kampánytevékenység közben minden ellenzéki pártnak és álellenzéki szervezetnek kiváló lehetősége nyílt arra, hogy saját politikáját világossá tegye.

Csütörtök délelőtt az ATV.hu honlapra szokatlanul éles, menekültellenes hír került ki. A cikk a Fidesz-kormány által cinikus szándékkal megnyitott körmendi sátortábor környékén történt zaklatási esetről számolt be, amelynek során még ablakot is betörtek a szerző információi szerint a migránsok. A hírre lecsapott Lázár János, és Orbán Viktor félelemkeltő kampányának keretébe helyezte a körmendi hírt, és a rendpárti miniszterelnök nevében mindenkit arról biztosított, hogy a kormány megküzd nemzetünk nyugalmát veszélyeztető minden betolakodóval. 

Az elmúlt napok sem múlhattak el úgy, hogy ne értesülhettünk volna az Orbán-család újabb gazdagodásáról. Mészáros Lőrinc végleg megszerezni látszik az egerszalóki gyógyfürdőre épült szállodát. A bedőlt állami hitel ügye maga volt a 2010 előtti korrupció csodája. De a kiváló adottságú helyre épült rovott múltú szálloda nem kerülheti el a sorsát a jövőben sem. Néhány hét és Orbán Viktor kedvenc strómanjának tulajdonába kerül, hogy utána Ráchel turisztikai projektjének részeként tovább tudjon dolgozni önálló lábra állásán.

Orbán Ráchel ügye más, mint testvéréé. Ez nem a privát hit közügyként való vizslatása, amellyel mi, öreg harcosok nem értetenénk egyet. Itt más történik. Egy lány, akinek még sokat kellene tapasztalnia, dolgoznia az életben, a tanulás helyett apját, a magyar miniszterelnököt használja karrierje építésére. Ennek révén verte szét a Magyar Turizmus Zrt.-t, ennek révén alkot személyesen új stratégiát néhány mamelukkal és a tolvaj Rogánnal közösen a magyar turisztika ügyének felvirágoztatására. És immár akkor nem csak budapesti szállodák tulajdonosváltása kapcsán kerül elő Ráchel neve, hanem Mészáros Lőrinc neki veszi meg a szállodát, ahogyan azt helyesen kapargatta is már Varju László, DK-s politikus.

(illusztráció: index.hu)

De mindehhez képest van újabb fejlemény is. A történelmi turai kastély is immár biztosan az Orbán-családé lett. A Tiborczhoz kapcsolható érdekkör tulajdonszerzése után megjelent a helyszínen Orbán Győző is, aki szemrevételezte az új birtokot. Megjelenése azért fontos, mert számos üzleti ügyben ő tárgyal fia, a miniszterelnök helyet. Ő egyezkedik eladókkal, ő próbál Budapesten éttermet is vásárolni Ráchelkének, és közben ő az,a gánti székhelyű kőbánya pénzmosását is szervezi,hiszen így pumpál át neki Mészáros Lőrinc milliárdokat a sok-sok megnyert közvbeszerzéses mélyépítési projektből.

Az Orbán-család hatalma immár mindenre kiterjed. Nem is érdekli a miniszterelnököt a kormányzás, csak családjának vagyonosodása a cél, amelybe belefér egy kastély, egy étterem vagy egy szálloda is. Államosítás nélkül nem is lesz értelme ezek után kormányt váltani. Padlást söpörni nem szabad, tisztességes emberek életét tönkretenni tilos, de állami pénzen élősködő tolvajok vagyonát újra a köz birtokába adni kötelesség lesz.

Ha egy párt minden erőt megmozgatva tüntetést hirdet a fideszes alaptörvény ötödik évfordulójára, és csak 800 ember megy el, érdemes elgondolkodnia a párt vezetőjének. A Demokratikus Koalíció hétfői tüntetésén pont ennyien voltak.

A szervezők pedig kitettek magukért. Zászlóerdő és külön, az eseményre gyártot molinó. Okos közönségterelés, amellyel a Budai Vár palotaépületének falára szorították tömegképzési céllal a gyülekezőket. A több hetes internetes kampány után mindez kevés.

A magyar nyilvánosságban csak a fáradhatatlan Gréczy Zsolt dalol többezres tömegről. A hűséges ATV operatőrei nehezen tudtak olyan képet komponálni, amelyből ne látszódott volna a tömeg vége. És közben a megfáradt miniszterelnök, nemzetünk önmagát egyetlennek gondoló lánglelkű szónoka inkább unottan hörgött egy lakossági fórumra valót. Havonta már csak egy-egy fellépést vállal, újdonságra, kezdeményezésre mostanra nem futotta tőle.

A DK most azzal próbált újdonságerejűt lépni, hogy úgymond civileket is felhívott a színpadra. Tóth „civil” Zoltánt, például. A hivatalos kommunikáció szerint „végre” megjött a civilek esze, és immár a korábban általuk mocskosnak mondott, lenézett pártok közé, pontosan e pártok egyikéhez odaléptek. Nem, nem azt mondták, Feri! Vannak civilek ilyenek és olyanok. Van Sándor Mária, aki saját ügyében mindenkit megszólít, de ezáltal nem (csak) a DK-nak segít, hanem más pártoknak is, akiknek számát már fel sem tudnánk sorolni. Kovács „civil” László vagy Császy Zsolt pedig nem is biztos, hogy tudja, miért, mi célból keveredett arra a színpadra, ahol most egyesek használni akarták őket. Ha Gyurcsány bármit akarna érteni valójában a civilek jogos politika-kritikájából, akkor nem így alázta volna meg őket a tüntetésén.

A rendezvényen nem tudtuk meg, mit akar a DK, milyen politikát képvisel. Az Orbán-ellenes sámándoboláson túl nem hallatszott semmi. Nem mondott semmit a volt miniszterelnök pártja céljairól, a kívánatos együttműködés módjáról vagy személyes jövőjéről. Nem véletlenül.

A DK már rég eldöntötte, hogy egyedül akar indulni. Keresve az alkalmat, hogy az MSZP-nek nekimenve újra egy nagy párt vezetője lehessen Gyurcsány. Bár már idénre ígérte a 15-20 százalékos párttá fejlődést, mindeddig ez elmaradt, maradt inkább az 5-10 százalék között. Így kell egy B-terv is. Most ezért néha Molnár Gyula MSZP-elnökségéről álmodozik, mert így reméli maréknyi frakcióját megteremteni az új országgyűlés ellenzékében.

Hogy aztán újra mindent előlről kezdhessen. Örök ellenzékben.