Veszélyes útra lépett a Lehet Más a Politika Ron Werber alkalmazásával. Az elmúlt másfél évtized után Magyarországnak nem olyan politika megújulásra van szüksége,  amely az indulatokra, megosztásra és a negatív kampányra épít. Eddig mindez idegen volt az LMP-től, de mostantól ha csak pozitív kampányt folytatnak, Ron Werber miatt ettől még ez a negatív kampány lesz igaz rájuk is.

Mit szól most Lányi András? Mit szól most Sólyom László? A Védegylet alapítói, aki később LMP-alapítól lettek ezért kezdtek politizálni? A 2002-es MSZP-kampány és a határontúliakkal szembeni 2004-es kampány mesterének mi köze az LMP posztmodern politikájához?

Nem értjük, nem is lehet mindezt érteni.

Hiszen egy új politikai kultúrában más tanácsokra, más hangulatra van szükség. A magyar politikai közösséget megosztó konfliktusok helyett az együttműködésre.

Lehet, hogy Ron Werber segíteni tud Széll Bernadettnek a személyes épülésben, de megy ezzel előre az ország? Az önállóan induló, senkivel semmilyen együtműködésre nem hajlandó LMP nem teljesíti be azt a hivatást, amire a magyar politikában alkalmasak lennének. Sok, tisztességes környezetvédő és más aktivista munkája veszik most kárba.

Ron Werber alkalmazása azt mutatja, hogy a semmilyen együttműködésre senkivel nem hajlandó LMP újra, immár harmadszor az 5 százalékra megy, az egyéni választókerületekben való együttműködés-hiány miatt sok mandátum veszik majd el, és kerül fideszes kézbe az állva maradó LMP-s jelöltek miatt. És akkor újrakezdődik 2018-ban az LMP-s verkli, 4-5 parlamenti képviselő tisztességes munkája, amely sehova sem tart, és semmit sem old meg.

A politika akkor lehet más, ha ezen túllép Széll Bernadett, és hajlandó végre együttműködni. Legalább a Momentummal, az Együttel és a Párbeszéddel. A saját választói is ezt várják tőle.

Az átlagosnál talán több reményt fűztünk Botka László miniszterelnök-jelöltségéhez, mint a közéleti ügyekben véleményt formálók többsége, de be kell lássuk tévedtünk. A szegedi polgármester messze alulteljesít minden várakozást, még a miénknél jóval pesszimistábbak által felvázolt forgatókönyveket is. Vaci Laci ebbe bele fog bukni.

Botka László alig fél éve, idén januárban adta elő a sértődött szögedi keményfiút, amikor azt mondta: vagy támogatják a pártok, hogy ő legyen a miniszterelnök-jelölt, vagy találnak egy másik támogatható vezetőt gyorsan, különben nélküle kell végigcsinálni a 2018-as kampányt. Sőt, az Indexnek azt is mondta, hogy a következő hetekben, legkésőbb tavaszig kell dönteniük az MSZP–DK–Együtt–PM pártoknak: a kormányváltásra vagy a túlélésre játszanak.

Botka javaslata nem sokban különbözött a 2014 januári összefogásként elhíresült ellenzéki roncsderbitől, hiszen Botka nem akar előválasztást, nem néz szembe a baloldal személyi problémáival és ez alapján úgy tűnhet, hogy hiányzik belőle az a politikai innováció és megújuláskészség, amely képes lenne kimozdítani a holtpontról a jelenlegi ellenzéki térfelet.

A molnárzsoltok által csak Vaci Laciként emlegetett Botka egyetlen dolgot mert a '14-es összefosás víziójához hozzátenni: Gyurcsány nem indulhat el az általa vízionált roncsderbi 2.0 listáján.

Ez féléves állóháborút gerjesztett a KISZ-ben szocializálódott kisnyugdíjasok testvérpártjai között, miközben Botka sikertelen tárgyalást folytatott az LMP vezetőivel, majd ettől a csalódástól szívenütve már nem ment el a többi ellenzéki párttal leegyeztetett randira sem. Így érthető módon nem sikerült neki egyetlen bizonyítékát sem felmutatnia annak, hogy a naftalinszagú, avitt kabátot és ájult lábszagot párologtató barnazoknis MSZP bárkinek is vonzó partnernek tűnhet a baloldalon.

Mindeközben összeveszett Puch pénztáros-oligarcha elvtárssal, kirúgta a szkinhed és Fidesz-vonalon nevelődött, a szociknál örökkön sikerrel machináló Molnár Zsoltot, és soha nem sikerült neki rendeznie a viszonyát a ma már a háttérben röhögő Mesterházy bukott-miniszterelnök-jelölt kollégájával.

Ma ott tart a félelmét agresszív tónusú magambiztossággal palástolni próbáló Vaci Laci, hogy egy a 168 Órának adott interjúban árulóknak, kollaborálóknak és balekoknak titulálta azokat, akik szerint a túltolt emeszpésség, az önhitt nagypártiság és a nyilvánvaló képtelenség a saját hátország rendbetételére képtelenség semmire nem garancia. Szerinte nincs szükség az Együtt, LMP, a Párbeszéd formálódó szövetségére, az Új Pólusra, miközben a szociktól megszokott pofátlansággal foglalta le Botka szadeszből jött embere az ujpolus.hu, az ujrendszervaltas.hu és az ujrendszervaltok.hu domaineket.

Botka László jelenleg nagy bajban van: hiszen durván összeveszett saját pártja legkíméletlenebb karaktergyilkosaival, miközben az MSZP-n belüli helyzetén csak az javíthatna, ha értékelhető eredményt tudna felmutatni a szocialisták támogatottságát jelző közvéleménykutatási adatokban továbbá be tudna húzni néhány értelmezhető szereplőt és pártot az általa meghirdetett összefogásba - mindez viszont a tudományos fantasztikum kategóriájába csúszott a mai napon.

Az LMP és a Momentum nyilvánvalóan kívülmarad a szocialisták által felkínált halálos ölelésből, míg az Együtt és a Párbeszéd láthatóan tanult a 2014-es roncsderbin történtekből, így rájuk sem számíthatnak a naftalinszagú gyurcsányisták és az audis, puchista bizniszszocialisták sem.

Habonyéknak már a Rolex és a költséges búvárkodás témáját sem kell napirenden tartani, hiszen Botka saját alkalmatlansága, a szocialisták legendásan zűrös belső viszonyai és a Fidesz által kilóra megvett korrupt "kispajtások" már zuhanó pályára állították ezt az amúgy is viharvert permetező repülőt.

Botka László a lényeget tekintve megbukott. Ennek hivatalos elismerése már csak napok vagy hetek kérdése. 

Érdekes bejelentés tett az LMP egyszemélyes agrártagozatát jelentő Sallai Róber Benedek: kiszáll a politikából, mert elege van abból, hogy szívatják, de csak a ciklus végén, mandátuma lejártával távozik az országgyűlésből. Mi értelme volt ennek a bejelentésnek? Hogy lesz így narancsos bukta? 

Sallai Róber Benedek (SRB) az Indexnek adott interjút, és azt találta mondani, hogy „amíg nem látja be a társadalom, hogy kollaborálás és megalkuvás helyett változásra van szükség, az ellenzék magányos harcosait a hatalom tönkreteszi.” Milyen fájdalmasan igaz. És?!

Majd azt is mondta SRB, hogy „a Fideszt 2018-ban nem lehet legyőzni, utána pedig hiába fogy el a lenyúlt EU-s pénz, Orbánék a politikai hatalmat átváltják gazdaságira, és bármikor visszatérhetnek, mint 1989 után a kommunisták.” (Erre ugye az LMP-nél tökösebb ellenzéki pártok azt mondják, hogy el kell venni a jogtalanul vagy a jog átírásával szerzett vagyont, SRB és az LMP ezek szerint nem így gondolja.)

Mindeközben keserűen azt is elárulta, hogy amióta politikus lett, vegzálják az ő egyesületét is, szétesik a gazdasága, nincs ideje a családjára: úgy döntött, kiszáll, mert egy élete van. De nem most, most csak azt jelzi, hogy valószínűleg 2018-tól már nem lesz ott a parlamentben. Szomorú ez, de...

De mi, öreg harcosok soha sem fogjuk megérteni, hogy ennek az interjúnak mi értelme volt. SRB kiszáll a ciklus végén, most még marad, viszont tudja, hogy ő maga úgy sem tud változtatni, pedig milyen borzasztó minden, mennyi mindenen kellene változtatni. Persze SRB azt is elmondta az interjúban, hogy ő soha nem függött közpénztől, képviselői fizetéstől, meg ő nem is a fizetésért politizál, de azért 2018 tavaszáig jó lesz az a fél milla havonta, tehetetlenség és fenyegetettség érzése ide-oda. Persze, értjük, ha akarjuk.

Viszont azt nem értjük, hogy akkor most mi a koncepció az LMP-nél? Mert ebből a befordultunk, feladtuk cuccból nem lesz kormányváltás, a különindulós kamikaze taktikából sem.

Némi derűre ad okot, hogy Hadházy néhány hónappal ezelőtt - helyesen - megengedően beszélt a többi ellenzéki párttal való együttműködésről. Mert lelke mélyén felelősen tudja, hogy csak akkor lehet megverni a Fideszt, csak akkor lehet őket alkura kényszeríteni, ha több egyéni és listás mandátum lesz 2018 után az ellenzék kezében. Ebben vékonyan még benne van a győzelem esélye is, de a Fidesz többségének legyőzése biztosan.

Márpedig ez a technika a suicid LMP számára tabu. Maga az együttműködni kész társelnök mondta sokszor: vagy 2018 van, vagy semmi, utána már nem lesz értelme semmilyen választásnak, és vissza is megy az állatorvosi praxisába.  

Mi, öreg harcosok azt javasoljuk, hogy keressen az LMP magának olyan - nem politikai öngyilkossághoz vezető - stratégiát, amivel van valós esély a Fideszt legyőzni, és helyrebillenteni az ország szekerét. Szerintünk most van egy olyan Momentum, amit igazmondással, Párbeszéddel, több ezer lelkes fiatallal Együtt érdemes lenne kihasználni. Ez tudna olyan repedéseket okozni az orbáni rendszeren, amit még a kétfarkúak sem tudnának lefesteni.

Mi, öreg harcosok tényleg sokat láttunk. Már felnőtt fejjel éltük meg TGM konzervatív fordulatát, Orbán kereszténydemokratának hazudott epifániájáról nem is beszélve. Akkor egyik sem lepett meg igazán, de most meglepődtünk.

(Disclaimer: abból a jóindulatú feltevésből indulunk, hogy Gyurcsány Ferenc beszédének elmondásakor a józanság valamennyi kritériumának maximálisan megfelelt, így beszédét egy magát felelősnek gondoló politikus gondolatkísérleteként értékeljük. Ha tévednénk, az olvasó elnézését kérjük a továbbiakban.)

Az történt ugyanis, hogy kedvenc tévénkre kapcsolva meghallgattuk a gréczyzsolti értelemben vett legnagyobb miniszterelnök kongresszusi beszédét. Kissé meghökkentő volt látni az egykori maratonfutó sportminiszteren a háj markáns megjelenését, a 30 kg túlsúlyt, de a látványon hamar túltettük magunkat és kontentre összpontosítottunk.

Azt is viccesnek találtuk, hogy a volt miniszterelnök első kormányprogramját plagizálja afféle autogén Schmitt Pálként („több lehetőség lent, több felelősség fent”), de egyrészt tudjuk, hogy a plágium műfaja a pécsi egyetem KISZ titkárától sem volt idegen, másrészt mit is várnánk egy öregecskedő politikustól, aki a műfaj Korda Gyurijához hasonlóan saját régi slágereit énekli, melyek anno, jó ötven éve, a rakkendrollra adott válaszként születtek.

Lord Gyurcsány Ferenc dalra fakad a DK kongresszusán

Aztán egyszer csak olyasmi történt, mintha Korda Gyuri minden átmenet nélkül blackened death metálba menne át. Az elkövetkező percekben a szemünk láttára emelkedett ki, szinte a habokból, a magyar konzervativizmus világító fáklyája, pedig csak annyi történt, hogy Lord Fletó Marxszal szólva végre visszatért abba az állapotába, amikor a lét határozza meg a tudatot.

Kicsit konzervatív is vagyok, mondta az ismert gyáros, a magyar baloldalt évi százmilliós osztalékkal a zsebében megújítani kívánó milliárdos, aki élete egy rövid szakaszában, bő négy évig Magyarország gréczyzsolti értelemben vett felvirágoztatásán (ómagyarul: tönkretételén) munkálkodott. Igen, igen! Harminc évnyi politizálás után Fletó is felismerte, hogy a lét határozza meg a tudatot, márpedig, ha osztalékból élő vállalkozó vagyok, akkor úgy is illik, hogy milliárdoshoz méltóan védjem a vagyoni egyenlőtlenség gondolatát.

A dolog még autentikusabb lett volna, ha a haver és üzlettárs Kóka János remek gondolatát is beidézi a békákról és a lecsapolni való lápról, de Magyarország legidősebb és legképzetlenebb (szimpatizánsokkal rendelkező) pártjának küldöttei anélkül is véresre tapsolták a tenyerüket, hogy a megkérdezésük elmaradását feszegette volna bárki.

Persze Fletó lordként is Fletó marad, a konzervatív úrból csak előtör a proletár következetlenség. "Ülnék otthon és jön a pénz” – mondta, majd azt is hozzátette, hogy „ha kivesszük az erőfeszítést a közös életünkből, akkor nem előre fogunk jutni, hanem egyhelyben fogunk topogni.”

Ejnye, na, Fletókám. Ülsz otthon és jön a százmilka osztalékban? És ez elfogadhatatlan? Tettél bármit a Motim felvirágoztatásáért, vagy az Altus profitjának növekedéséért az elmúlt naptári évben? És ha nem, hiszen politikával foglalkozol, nem üzlettel, mint azt többször elmondtad, akkor az rendjén vagy, hogy ülsz otthon, és az osztalékról döntő éves közgyűlés után jön a pénz? Erőfeszítés nélkül, csak úgy, tulajdonosi döntésként?

Álljon már meg a menet. Konzervatív úr legyen legalább úr, ha már nem olvasott a Gréczy féle sajtóközleményeken kívül semmit az elmúlt 8-10 évben. Úrnak lenni, nem kell olvasottság, elég egyfajta habitus. Például az, hogy nem intézek fulmináns kirohanást az ellen a munka nélküli jövedelem ellen, aminek magam is haszonélvezője vagyok.

Mi, öreg harcosok nem vagyunk sem egalitáriusok, sem alapjövedelem-pártiak. De ehhez nem  is kell konzervatívnak lenni. Elegendő, ha az egykori „harmadik út” szocdem-liberális szintézisét követjük. Tudod Fletó: az a harmadik út, melyen egykor te is elindultál, de mára úgy tűnik, összekeverted a Szemlőhegyi úttal. Vagy Korda Györgyöt a blackened death metállal.

Az MSZP és a DK nagy hanggal hirdeti immár napok óta, hogy ők aztán nemcsak hogy támogatják a Momentum Mozgalom népszavazási kezdeményezését, de még aláírásokat is gyűjtenek. Aki azonban egy kicsit is utánanéz az állításoknak, könnyen beláthatja, hogy ez egészen egyszerűen hazugság. Nem tesznek ők egy lépést sem azért,hogy összegyűljön a kellő számú aláírás a népszavazáshoz. Megpróbálják legalább láttatni a cselekvést.

Miután a DK-nak nem sikerült online adatbázist építenie a Momentum Mozgalom olimpiás aláírásgyűjtését felhasználva, napok óta azt harsogják, hogy tevékenyen, aktívan kiveszik a részüket az aláírásgyűjtésből. Első hallásra az ember azt gondolná, hogy a DK aktivistái hetek óta kint vannak a mínuszokban, és gyűjtik az utcán, piacokon, tereken az aláírásokat. Mindez persze nem igaz. A DK-nak az aláírásgyűjtés és a népszavazás támogatása azt jelenti, hogy megkérte a szimpatizánsait, írják alá a kezdeményezést. Sőt! Még a "DK elnöksége is támogatja az olimpiaellenes aláírásgyűjtést". Mindez azonban nem jelent többet, mint hogy ők maguk is aláírták a kezdeményezést; nem mentek ki az utcára, a mínuszokba, nem tettek egy lépést sem azért, hogy összegyűljön a kellő számú aláírás.

fotó: MTI

Tegnap az MSZP is nagy sietve jelentette be, hogy kilenc nappal a határidő előtt, ők is bekapcsolódnak az aláírásgyűjtésbe. Hogy mit jelent ez pontosan? Ha megnézzük a közzétett aláírásgyűjtő-pontokat, akkor kiderül, hogy nem mást, mint hogy ha akarsz, bemehetsz a budapesti pártirodákra, és aláírhatod a népszavazási kezdeményezést. Tehát, ők sem mennek el a választókhoz, az utcákra, terekre. Éppúgy nem települ ki az MSZP, mint a DK, nem tesz egyik párt egy lépést sem azért, hogy valóban összegyűljön a szükséges számú aláírás.

Hogy mi ezzel a baj?

1. Ez minden, csak nem aktív, kemény, cselekvő ellenzéki politizálás. A DK-nak és az MSZP-nek csak a hangja nagy: Gyurcsány nagyon harcias, ha az évértékelőjében ellenzéki összeesküvésekről és Orbán Viktorról kell beszélni; az MSZP kiválóan tud szembemenni a Fidesszel, ha meleg szobákban kell sajtótájékoztatót tartani vagy a parlamentben felszólalni. De ha cselekedni kell, akkor inkább csak a lábukat lógatják, majd mikor észbe kapnak, hogy ez talán a saját szavazóiknak sem tetszik, elhazudják a cselekvést.

2. A második probléma éppen ez az elhazudás, csúsztatás. Ez ugyanaz a rossz, régi, Orbán által tökélyre fejlesztett politikai minta, ami miatt a magyarok megutálták a politikát, s kiábrándultan, tétlenül nézik végig, ahogy a Fidesz széthordja Magyarországot és a magyar demokráciát. Pont ez az, amit meg kellene haladnia az ellenzéknek, ha el akarja zavarni a Fideszt. Mert ezen a terepen, ebben a politikában Orbán Viktor a legjobb. Ebben, ezzel őt biztosan nem lehet megverni. De talán az MSZP-nek és a DK-nak nem is ez a legfontosabb.

Kapcsolódó: írásunk: Bérmunkásokkal gyűjtet aláírást a Momentum?

Önleleplező hétvégén vagyunk túl. A Demokratikus Koalíció (DK) saját maga fedte fel lapjait, és egy merész hajtűkanyarral elkezdett érvelni a DK önálló listája mellett. Van ebben meglepő? Valójában nincs, hiszen Kerék-Bárczy Szabolcs szépen megjövendölte ezt.

fotó: index.hu

Egy érdekes hírdetést találtunk az interneten, miszerint az ilovediakmunka.hu a Budapest belvárosba toboroz civil szervezetnek 800 forintos órabérben aláírásgyűjtéshez diákokat a január 30 és február 19 közötti időszakra, napi 4-6 órára.

Ebben az időszakban - ha nem tévedünk nagyot, akkor - csak a Momentum Mozgalom (MoMo) által szervezett "NOlimpia - Nem az olimpiára, Igen a jövőnkre" népszavazási aláírásgyűjtés zajlik.

Pletykákat hallottunk már arról, hogy bérmunkában is gyűlnek az aláírások a MoMo-nál, de eddig ezt csak a momentumosokkal kapcsolatban terjesztett dékás konteónak gondoltuk, amíg valaki el nem küldte nekünk ezt a linket. (Közben úgy tűnik, hogy a hirdetést törölték, de a google nem felejt, itt a tárolt változat.)

Viszont az Index két hete még arról számolt be, hogy a Momentumnak akkor 150 tagja és 500 aktivistája volt. 

Mi, öreg harcosok csak azt nem értjük, hogy ha a tagságról és aktivista bázisról szóló számok valósak voltak két hete, majd érezhetően erős hype alakult ki a MoMo gyűjtése körül, közben beszállt a gyűjtésbe az LMP, az Együtt és a Párbeszéd is, akkor mi szükség van a diákmunkásokra?

És miből van pénze a bérgyűjtőkre az állítólag független momentumos fiataloknak?

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, ahol már évek óta uralkodott Kolbász Győző, miután lenyomta Mackó Laci és Nárcisztikus Gyuri csapatait a választásokon. Kolbász az évek alatt valódi kiskirályságot épített fel az általa kivégeztetett köztársaságocska helyén, ebben a legfontosabb partnerei a Döbrögi klán voltak. A Kolbászisztánná vált kiskirályság egy szomorú, magáramaradt országocska lett, ahol csak egyre nőtt a szegénység, és egyre hatalmasabb lett a csalódottság. Kolbász Győző azonban még időben rájött, hogy hatalmának megtartásához egykori ellenségeire, Mackó Lacira és Nárcisztikus Gyurira van a legnagyobb szüksége, hiszen saját híveit leginkább a róluk festett kép felmutatásával tudja legjobban feltüzelni.

Mackó Lacival könnyű volt a dolga, mert neki csak a páncélt kellett ismét feltölteni, azt a félét, ami kulccsal nyílik, és amilyet korábban máshol már évekig őrzött, és meg kellett adni neki a lehetőséget, hogy az immáron saját páncéljában lévő értéket legalább szinten tartsa. Nárcisztikus Gyuri viszont másképp működött, és ezt Kolbász is tudta. Gyurinak mindig is lelke volt, és a korábbi bukás után a hatalmas szeretet- és szereplésvágya még nagyobb lett, mint korábban. Győző ebben segített neki, behívattatta a királyi tévébe, tele rakatta vele a híradót, és még egy olyan nyilatkozata is előkerült még a Nagymedve uralkodása utáni időkből, amikor Kolbász azt mondta, hogy ő a medvés fiúk közül már akkor egyedül csak Nárcisztikus Gyuriban látta meg a tüzet. 

Fotó: nagyM / Indafotó

Kolbász és Mackó jól megértették egymást, mindketten szerették a teli páncélszekrényt, és magasról tettek Kolbászisztán népére. Kolbász és szolgái pedig ügyeltek arra, hogy Mackónak ne essen bántódása. Mackóval Szörnyeteg Lala tartotta a kapcsolatot, és az évek alatt kialakult egy felebaráti véd- és dacszövetség közöttük, a biznisz pedig ment, ász júzsüöl. Mackó cserében saját csapatában keverte a hurkalét úgy, hogy véletlenül se erősödjenek meg tőle a társai. Szerencsérjére ehhez mindig talált társakat. Gyurka pedig szerepelt, és látszólag boldog volt, de Kolbászisztán boldogtalan népe már rég nem akarta Nárcisztikus Gyurit újra nyeregben látni.

Mindeközben egyre többen döntöttek úgy, hogy saját gyermekeik jövője érdekében megdöntik az országot teljesen tönkretevő Kolbász hatalmát, viszont azok, akik kicsit bátrabbnak, tehetségesebbnek és erősebbnek tűntek, azokat rögtön megpróbálta levadászni Szörnyeteg Lala, Mackó Laci és Nárcisztikus Gyuri csapata is. 

Viszont egy napon Szörnyeteg Lala rájött, hogy Kolbász egyre inkább saját családjára alapoz a kincstári arany enyvezésében, és Lalának talán az sem tetszett, hogy Kolbász egyre mélyebbre fúrja magát annak a Nagymedvének a bundájába, akit korábban még együtt gyűlöltek az apródiskolában.

Kolbász nem esett kétségbe, mert eddigre már Kolbászisztán igazságszolgáltatása is a kezében volt, Boltos Péter és Mambó Tücsi számára nem létezett olyan mustáros folt, amit le ne tudtak volna vakarni Kolbászról és hűséges szolgáiról.

Kolbász számára azonban fontos volt, hogy az általa sokat szidott, de Kolbászisztánnal szövetséges pénzosztó Kékszakállföldje úgy láthassa, hogy nem csak Kolbász hangja hallatszik a Nagymedve visszavonulása után szebb időket remélt országban. Ennek a látszatnak a fenntartására egy ideje - főleg Lala lelépése után - kincstári hirdetésekkel tömte Libamáj Sanyi tévéjét is, ahol sokat tettek azért, hogy Nárcisztikus Gyuri egója újra felépülhessen, de azok az ifjú igazmondók, akik valóban feldöntenék Kolbász székét csak akkor láthatóak, ha úgy tűnik, ők valójában csak Nárcisztikus Gyurival veszekednek.

Egy napon Kolbász Győző úgy döntött, hogy ad Mackónak egy újabb feladatot, ezért fekete páncélkocsiját küldette érte, és Hatvankodó birtokára hozatta, ahol megbízta azzal, hogy vegye meg a kolbászkritikus Kisharsona című lapot, ahol óvatosan, de szidhatják Győzőt is, de az sem baj, ha időnként megírják az igazmondókról, hogy valamin megint veszekednek. Stróman Pubi pedig adott is egy páncélszekrénnyi pénzt Mackónak, hogy abból az új helyére kerülhessen a Kisharsona.

Kolbász és Mackó azt gondolta, hogy az általuk elkövetett bűnök soha nem érik el Kolbászisztán elnyomott népének ingerküszöbét, de ebben tévedtek. Az ifjú igazmondók egy szép napon felkerekedtek, a kolbászt megették, a mackót aludni vitték a barlangba, Gyuri pedig végre kapott egy főzőműsort Libamáj Sanyi tévéjében, itt végre nyilvánosan is nyugodtan megihatott néhány pohárral.

Az ország népe pedig elzavarta a pöffeszkedő Döbrögi klánt, a bűnözőket lecsukatták, és visszavettek tőlük mindent, amit elloptak, közben kibeszélték a problémáikat, nem veszekedtek többet egymással és mással sem, odafigyeltek arra, hogy gyerekeik okosak legyenek, és többet ne dőljenek be a butaságnak. Így lettek végül a világ egyik legsikeresebb országa abból a kurázsiból, ami mindig is megvolt bennük. És addig éltek, amíg meg nem haltak.

A Lehet Más a Politika tévúton jár. Tisztújításuk után megállapíthatjuk, hogy értelmetlenül választották újra Szél Bernadettet és Hadházy Ákost. 2018-ban minden, az LMP-re leadott szavazat a Fidesz hatalomban tartását szolgája. Így az LMP-re leadott voks elveszett.

fotó: MTI

Úgy tűnik, hogy Botka László erőt gyűjtött a nyári elvtársi pofonok után, és beleállt abba a szerepbe, amit már 2014 nyarán fel kellett volna vállalnia. Viszont most sem sikerült eltalálnia a megfelelő hangot. Hacsak nem az volt a célja, hogy eleve kudarcos legyen a kísérlete az ellenzék élére való felállásra. Viszont, ha nem egy újabb bábszínházi műsort látunk, akkor volna néhány jó tanácsunk neki.

Botka László a minap előadta a szögedi keményfiút és azt mondta: vagy támogatják a pártok, hogy ő legyen a miniszterelnök-jelölt, vagy találnak egy másik támogatható vezetőt gyorsan, különben nélküle kell végigcsinálni a 2018-as kampányt. Sőt, az Indexnek azt is mondta, hogy a következő hetekben, legkésőbb tavaszig kell dönteniük az MSZP–DK–Együtt–PM pártoknak: a kormányváltásra vagy a túlélésre játszanak.

Nos, mi öreg harcosok láttunk már egy s mást. Botka javaslata nem sokban különbözik a 2014 januári összefogásként elhíresült ellenzéki roncsderbitől, hiszen Botka nem akar előválasztást, nem néz szembe a baloldal személyi problémáival és ez alapján úgy tűnhet, hogy hiányzik belőle az a politikai innováció és megújuláskészség, amely képes lenne kimozdítani a holtpontról a jelenlegi ellenzéki térfelet.

Botka amúgy júliusban a szoci tisztújítás után az Indexnek még úgy nyilatkozott, hogy ő is lát arra utaló jeleket, hogy az MSZP-ben sokan alibizni akarnak 2018-ban, nem a győzelemre, hanem csak a 20-30 parlamenti mandátumra hajtanak, továbbá annak a véleményének is hangot adott, hogy a tervezett koordinált indulást a DK-val nem támogatja, mert szerinte az csak Gyurcsánynak jó, meg néhány szocialistának, aki elosztotta már a lista első helyeit. És akkoriban még azt is jelezte, károsnak tartja, hogy néhány MSZP-s vezető elősegíti a látszatát annak, hogy a párt összejátszik a Fidesszel.

Namármost, mivel lett ugyan az a szoci és dékás brancs jobb, mint fél évvel korábban? Ha nem lesz előválasztás, nem lesznek kiátkozva a Fidesz-MSZP barátság olyan ikonjai, mint Puch László, Tóth Csaba vagy Hiller István, akkor mitől lesz jobb és hitelesebb az a bagázs, akinek az élére Botka áll?

Mitől működne jobban a mai ellenzék legnagyobb átkával, a fideszes tábor kovászát adó Gyurcsány Fletó által vezetett DK-val összefogott ellenzéki roncsderbi akkor, amikor összefogás-álca mögé bújva ők ölték meg a legtöbb valóban innovatív és megújulásra törekvő ellenzéki kezdeményezést az elmúlt 4-5 évben?

Szerintünk Botkának ebben a helyzetben két alternatíva közül köllene választania: vagy beleállni az előválasztásba úgy, hogy a miniszterelnök-jelölti pozíció is kinyílik (természetesen a kisebb pártokat is megnyugtató, megbízható online alapú előválasztás technológia kiválasztásával), vagy hitelességi alapon elkezdeni egy új választási párt gründolását, ahová nem kerülhet be egyetlen hiteltelen tróger sem. Botka és az ellenzék vállalható és győzni akaró része így megszabadulhatna a káros Gyurcsány, Puch, Hiller és a tóthcsaba-féléktől egy huszáros vágással, és egyúttal fel lehetne építeni egy hiteles, vonzó és erőteljes ellenzéki csapatot Hadházy Ákossal, Juhász Péterrel, Karácsony Gergellyel és Kunhalmi Ágnessel (mielőtt a szoci bénázásba kínjában nevetve belebolondul).

Nem egyszerű feladat ez, de a durcás ultimátumozás akkor szolgálhatja csak az ország érdekét, ha van benne innováció, ha képes vonzó alternatívát képezni a bűzlő és az egyre erősebben magába szippantó posvány helyett, amelyet jelenleg az Orbán-Vona-Gyurcsány politikai Bermuda-háromszög fémjelez.