Meglepő hír robbant szerdán a Jobbik elnökségi ülése közben: Vona Gábor tisztogatást hirdetett pártjában. Állítása szerint célja a Jobbik kormányzóképességének megteremtése. Ezért a szélsőségeseknek bélyegzett személyeket nem kívánja alelnökként a csapatában látni. Vajon jól kalkulál Vona?
A Jobbik elnökének meggyőződése, hogy pártja lesz a magyar jobboldal új, hegemón pártja a Fidesz összeomlása után. Éppen ezért igyekszik évek óta szelidíteni a Jobbik karakterét, a cigányozós-zsidózós nacionalista pártból saját véleménye szerint jobboldali néppártot csinálni, amely szemben a Fidesz „20. századi politikájával immár a 21. század igényei szerint politizál”. Ennek érdekében sok kompromisszumra hajlandó, és immár egyesek kiretusálása helyett a nyílt hatalmi konfliktust is megengedhetőnek tartja.
Fotó: Facebook / Vona Gábor
Gyanítható, hogy pártján belül ehhez bírja a többség támogatását, így akaratát végig tudja verni. Kérdéses azonban, hogy ezzel nem zsákutcába vezeti-e a Jobbikot. Hiszen ha a Jobbik támogatottságának szerkezetét és földrajzi elhelyezkedését tekintjük, akkor a párt a színes pulcsik és kutyusos képek világában, valamint a hazánkban maradó 35 év alatti fiatalok körében messzire jutott, de szavazói és potenciális szavazói továbbra is egy virtigli szélsőjobboldali pártot látnak benne. Hiszen a Jobbik nem kereszténydemokrata gyökerű, sokkal inkább egyszerre vallásos és vallástalan a maga posztmodern formájában, tagjai körében ugyanannyian hiszen a sumér-magyar örökségben, mint a grabovoj-számok gyógyító erejében.
Ráadásul eddig a Jobbik mesterien űzte a kettősbeszédet. A rádió- és TV-stúdiókban folyt a szakszerűnek látszó, konszenzuskeresést hazudó centrumpolitizálás, miközben saját gyűléseiken, bográcsozásaikon pedig a Kárpátia dallamai mellett folytatódott a cigányellenes uszítás, a falvak szegénysorainak fenyegetése és a paramilitáris szereplőkkel történő vonulgatás.
4 év cukiságkampány után a Jobbik lehet ugyan a második legnagyobb párt, de amíg a Fidesz szét nem esik, és nem most fog, addig további szavazókat nem remélhet a Jobbik. Hogyan tudna ez a párt megnyerni nagyvárosokat és budapesti kerületeket, ha ott még vagy szervezete sincs igazán, vagy hiteles politikusa. Tud nyerni a Jobbik olyan választókörzetekben, mint Tapolca vag Ózd, de néppártá nem válik.
A Jobbik néppárti stratégiája racionális, de sokat fog rajta veszíteni szerencsére a párt, mert valójában semmit sem tett Vona Gábor annak érdekében, hogy átalakítsa a radikális és szélsőjobboldali tábort. Ő nem a szavazóit formálja, alakítja és viszi magával, hanem most új legelők után néz, és a Fidesz által lassan két évtizede rombolt magyar közbeszédben, próbál a radikális-populista Fidesz mellett centrista hangot megütni. De ennek érdekében valójában nem tesz eleget, és minduntalan kitüremkedik a nacionalista düh pártja álcái mögül.
A Jobbik 2015-ben válságba került, látható volt, hogy úgy, ahogyan eddig, nem fog előre jutni. Ezért kockázatat az elnök pártszakadást. Az esetleg kiszállók amúgy is csak a semmibe tudnak hullani, majd legfeljebb a Fidesz zsoldján próbálhatnak zavart kelteni a közmédiában és más csatornákon.
Vona stratégiájának legnagyobb baja, hogy már feladta 2018-at. Nem akar akkor nyerni, nem akkora akar készen állni, hanem 2022-re spekulál, amikor reméli, hogy beérnek a fiatal szavazatok. De az ország nem ér rá 2022-ig, és ezért tömegével fognak Jobbikos szavazók is leszavazni másra, ha látnak alternatívát, ahogyan ez Salgótarjánban vagy Veszprémben is történt. És akkor Vona két szék között fog a pad alá esni. És még csak azt sem fogja tudni elérni, hogy a Jobbik valóban átvigye a magyar jobboldalt a 21. századba. Leginkább azért, mert soha valójában meg sem kísérelték.
