Öreg Harcos Blog

Öreg Harcos Blog

Az MSZP és a DK már feladta 2018-at

2016. november 26. - Öreg Harcos

Pár hete jelent meg a hír, hogy a szocik és Gyurcsányék megállapodtak Budapesten az egyéni képviselőjelöltek személyében, még egy gyanúsan hitelesnek tűnő lista is megjelent a sajtóban, de a szockók és Fletó egyháza is cáfolta a megállapodás tényét. Most a saját tehetségtelenségében és hiteltelenségében évtizede vergődő MSZP úgy gondolta, hogy a 2014-es bukta receptjében leírtak szerint mind a 106 kerületben nevesíti a saját jelöltjeit, miközben Szabó Timike és Karácsony Gergő előválasztási kísérletét a DK-val közösen ügyesen kivéreztették. Csúnya bukás lesz ebből, rondább, mint amilyet a 2014-es összefosás produkált.

Puch Lászlóék budapesti listáját már megszerezte a hvg.hu, és az is látszik, hogy van rajta hézag, és pont azokban a kerületekben vannak az amúgy is ciki szoci átlagnál is gyengébb nevek, ahol a megszellőztett Gyuszi-Fletó listán a DK emberei szerepeltek. Ha helytállóak a HVG információi, akkor a szockók annyira hülyék, hogy még azt a Móricz Esztert is a jelöltként indítanák 2018-ban, aki ellen a kvótaszavazási kampányban tett vállalhatatlan kijelentése miatt fegyelmi vizsgálatot indított a párt, majd megrovást adott neki.

Ne legyen senkinek kétsége afelől, hogy az MSZP és a DK lényegében lemondott a 2018-as győzelem esélyéről. Amint már arról írtunk: a Magyar szocialista Párt úgy választott új vezetést, hogy közben megalázta legértékesebb emberét. Szégyen ez a szocialista politikai közösségre nézve. Ráadásul Szanyi Tibor is nyíltan arról beszélt már, hogy a tisztújítás után a Fidesz irányítja az MSZP-t. Molnár Gyula ügyészségi dolgokkal zsarolható és vannak mások is.

Botka László az index.hu-nak nyilatkozott is a tisztújítás után, és azt mondta, hogy ő is lát arra utaló jeleket, hogy az MSZP-ben sokan alibizni akarnak 2018-ban, nem a győzelemre, hanem csak a 20-30 parlamenti mandátumra hajtanak. Károsnak tartja, hogy néhány MSZP-s vezető elősegíti a látszatát annak, hogy a párt összejátszik a Fidesszel, továbbá annak a véleményének is hangot adott, hogy a tervezett koordinált indulást a DK-val nem támogatja, mert szerinte az csak Gyurcsánynak jó, meg néhány szocialistának, aki elosztotta már a lista első helyeit.

Idén nyáron jelent meg egy interjú Szigetvári Viktorral a hvg.hu-n, ahol az Együtt elnöke (aki az MSZP kádereit és a szocik működési sajátosságait jól ismerő szereplő) hangot adott annak a megrökönyödésének, miszerint ő is úgy látja, hogy az MSZP lemészárolta az egyetlen alkalmas miniszterelnök-jelöltjét, az MSZP-ből kiszakadt, és ilyen értelemben hasonló gondolkodású emberekből álló, de erősen centralizált, vezérelvű DK pedig nem hajlandó megújítani magát politikai-kulturális értelemben sem.

Ehhez jött Tamás Gáspár Miklós publicisztikája, amiben úgy fogalmazott, hogy "a magyarországi politikai helyzet még annál is sötétebb, mint amit hittünk." TGM jól ragadta meg a lényeget: "Mintha valamiféle hallgatólagos – vagy talán ennél is konkrétabb – deal lenne a háttérben némely ellenzéki körök és a kormányzat között. Lehetséges ez? Elképzelhető ez?" Majd álszenten hozzátette: "Nem tudom elhinni. De Szigetvári mondatait olvasva bizonyára sokan elbizonytalanodtunk, pedig ő ezt nem állítja, csak igen finoman sejteti, ha jól értem. Ez rendkívül nyugtalanító."

Majd szeptemberben Orbán Ráhel és Tiborcz István bahreini útjának botránya kapcsán az is kiderült, hogy miért adta oda a Fidesz kezébe Mesterházy Attila, az MSZP elnöke a 2014-es választást, és miért törekedett 2016-ban is újra megerősíteni pozícióját a vegetáló szocialista pártban.

Ehhez jött az elmúlt hetekben az előválasztásos beszélgetések gagyi valóságshow-k tufa szereplőit megszégyenítő veszekedésekkel tarkított kiszavazóshow-ja, ami leginkább azért alakult ilyen balfék módon, mert az MSZP és a DK valójában nem akar előválasztást. Figyelem, ne dőljön be senki a szociknak, valójában akkor sem akarják a vérciki egyéni jelöltjeiket megmérettetni egy előválasztáson, ha hamarosan elő is állnak egy saját előválasztási koncepcióval, mert az is csak annak a színjátéknak lesz a része, ami azt próbálja elbábozni, hogy a szockók mutatják az utat az ellenzéki térfélen.

Pedig immár minden gondolkodó ellenzéki számára világos lehet: az új vezetésű MSZP és hű szövetségese, a DK sem győzelemre készül,  mi öreg harcosok sajnos továbbra is úgy látjuk, hogy az MSZP és a DK csak osztozkodni akar, alkudni és „orbántakarodjott” kiabálva ismét választást veszíteni 2018-ban.

Szívünk szerint elengednénk ezt a roncsderbit, de az az igazán elszomorító, hogy - miután az LMP megerősítette saját kontraproduktív különutasságát és aktívan asszisztált a Fidesz-báb Alkotmánybíróság feltöltéséhez - ma még nem látszik, hogy Szigetvári, Juhász, Karácsony, Jávor és a többi Bajnai-árva miként tudná 2018-ban egyedül leváltani a Fideszt.

Gyurcsány fütyül Orbán megbuktatására

Volt egy sikeres új-ellenzéki tüntetés, amit az LMP, a Párbeszéd és az Együtt vezető politikusai hoztak össze október 16-án, majd Gyurcsány emberei beröffentették a kommunikációs láncfűrészt, hogy elégtételt vegyenek ezeken a szervezeteken, mivel szerintük ezek Orbán érdekeit szolgálják. Mi egy kicsit másként látjuk az érdekek mezejét.

Mi, öreg harcosok már idén júliusban megírtuk, hogy:

"az új vezetésű MSZP és hű szövetségese, a DK sem győzelemre készül, pedig mi öreg harcosok naiv pillanatainkban eddig azt hittük, hogy ha van párt Magyarországon, amely közös listát és a 2014-eshez hasonló választási szövetséget akar, akkor a Demokratikus Koalícióra, Gyurcsány Ferenc pártjára gondoltunk. Ők azok, akik névtelen blogjaikon, kül- és belföldi internetes szövetségeseikkel mindig és mindenkor azt harsogták, hogy közös lista kell, az a győzelem kulcsa. Ráadásul a DK megmondói szerint mindenki más, aki picit is mást gondol, az minimum a Fidesz bérence, áruló, de biztosan nem őszinte demokrata. (...) Mi továbbra is úgy látjuk, hogy az MSZP és a DK csak osztozkodni akar, alkudni és „orbántakarodjott” kiabálva ismét választást veszíteni 2018-ban."

2016 szeptember 1-én Kerék-Bárczy Szabolcs, a DK volt elnökségi tagja is lényegében ezt fogalmazta meg a 168 Órában megjelent írásában:

"Az utóbbi hónapokban szétforgácsoltuk az energiáinkat: túl sokat, túl aprólékosan foglalkoztunk részletes közpolitikai programvitával, olyan taktikai kérdésekkel, mint a képviselőjelölt-kiválasztás vagy az ellenzéki együttműködés technikai részleteinek taglalása. Szakértelmet kell sugallnunk, de ez a minimum, ami önmagában nem pótolhatja a hitelességi és bizalmi deficitet. Már egyre több tagunkban merül föl, hogy egy sor kérdés, amellyel stratégiai és szervezeti szinten foglalkozunk, korántsem a 2018-as győzelmet szolgálja, hanem azt, hogy egy-két tucatnyi vezetőnk képviselői helyhez jusson. Csakhogy ma a parlamenti jelenlét egyedüli komoly nyeresége a költségvetési-pénzügyi támogatás, ami lényeges, de csupán célszerű: a közpénz csak akkor érdekes, értékes és hasznos, ha azt úgy tudjuk transzparensen, tisztakezűen és jogszerűen felhasználni, hogy azzal a polgárok összességét, vagyis a nemzeti érdeket szolgáljuk, ami nem más, mint a 2018-as győzelem és az utána következő országépítő munkánk. A mai helyzetben pusztán néhány tucat személy politikai pozíciójának biztosítása pénzpocsékolás, sőt erkölcsi visszaélés a közjavakkal."

Kerék-Bárczy Szabolcsot ezért az írásáért bolseviki könyörtelenséggel zárta ki Gyurcsány és köre a DK-ból, mint elhajlót.

Miközben a DK az összefogás-fétis fő termékmenedzsere, addig hol a DK által üzemeltetett blogokon, hol személyesen Gyurcsány kommunikációs váteszein keresztül szól hol a mandulásból, hol az első emeletről vagy esetleg éppen a vágóhídról a ricsaj, miszerint mindenki lúzer, aki nem akar Gyurcsány roncsderbijében versenyezni.

Gyurcsány és emberei hazudnak, és ezt Kerék-Bárczy naiv őszinteséggel, mondhatni az őszödi beszéd bátorságával fogalmazta meg a "Paradigmaváltást!" című írásában, majd az őszödi beszéd őszinteségére oly büszke DK száműzte ezért a soraiból. 

Valójában Gyurcsány fütyül az Orbán rezsim bukására. Fütyül rá, mert nem nyerni akar, hanem túlélni. Nem Orbánt akarja legyőzni, hanem az MSZP aktuális elnökét, akikből már három is volt, mióta Gyurcsány távozott az MSZP-ből, mert öt éve ők szintén nem Orbán legyőzésére figyelnek, hanem arra, hogy mi a helyes stratégia Gyurcsánnyal szemben.

Ideje lenne felismerni, hogy a Fidesz, a DK és az MSZP a kudarcos múlt és a súlyos jelen, a változáshoz és egy normális országért rájuk kell fütyülni (annál kicsit erősebben és hangosabban, mint ahogyan a Monty Python-csoport legendás filmjében, a Brian Életének végén tették a megfeszített szereplők).

fotó: Life Of Brian / youtube.com

Gyurcsány 2006 tizedik évfordulóján az Astorián. Ez komoly?!

Friss hír, hogy az ellenzék számos pártja közösen tüntet október 23-án. A magyar ellenzék tüntetésekben néha jó, néha rossz, eredményekben viszont sokunk adósa. Fontos a közös október 23-i megemlékezés, de ezúton szeretnénk gratulálni mindazoknak, akik éppen a szégyenletes 2006. október 23-ai tüntetés-oszlatás helyszínére és tizedik évfordulójára szerveztek tüntetést az Astoriára, ráadásul pont Gyurcsány Ferenccel.

Lesz annak némi pikantériája, amikor idén október 23-án, hosszú lódenkabátjában, a színpadralépést megelőzően körbe-körbe járó, néha köhintő Gyurcsány Ferenc fellép majd az Astoria Szálló bejárata és a villamossínek között felállított összellenzéki színpadra. A szimbolikus politizálás ügyeire süketek és vakok nyilván ünnepelni fogják a tényt, hogy néhány ellenzéki végre közösen tüntet. Mi, öreg harcosok azonban úgy látjuk, hogy a Fidesszel már torkig lévő, változást kívánó honfitársunkat többsége azonban okkal érezhet majd undort, amikor ráeszmél arra, hogy mennyire fogalmatlan volt az MSZP, a DK, a MOMA és a Párbeszéd akkor, amikor Gyurcsánnyal az élen éppen ebben a helyszínben állapodott meg.
Mások, és leginkább maga a volt miniszterelnök igazságtételként fogja megélni az Astoriára való visszatérést. "Újra itt vagyok. Még mindig. Nem tűntem el. A történelem nekem fog igazat adni, hiszen nekem volt igazam, és ezt be is bizonyítom" - szól Gyurcsány évtizedes belső monológja. "Na lám, ti senkik és percemberek, tudom jól, hogy 2006 őszén volt sok hiba, szégyellem a rendőrattakot is, bár abban Orbánnak is volt bűne, hogy épp ide és így szervezte azt a bizonyos tüntetést, de mégis itt vagyok, túléltem a sok mocskos támadást."
Ezzel egyidőben néhány másik ellenzéki vezető fog mellette dideregni az őszi párában azon a bizonyos vasárnapon. A fagyoskodástól kék és lila szájjal ott áll majd Zugló jobb sorsa érdemes polgármestere, Karácsony Gergely, aki saját főpolgármesteri ambíciói oltárán feláldozza épp az ellenzék 2018-as kibontakozását és saját pártját.
Ott fogja nézni a színpadon széles gesztikulációkkal beszédet improvizáló Gyurcsányt Molnár Gyula is, aki legutoljára a kilencvenes évek végén volt a jövő embere, most pedig becsülettel bevállalt valamit, amiről számára is csak most derült ki, hogy Mesterházy Attila forgatókönyve szerint íródott. Molnár majd tisztesség látszatát keltve fog beszélni változásról, és baloldali vezetői felelősségéről - és gyaníthatóan komolyan is fogja gondolni, de látva Gyurcsányt majd, amint Berzsenyi Dániel stílusában álromantikus pátosszal beszél majd büszkeségről és magyar jövőről, a szocialista párt elnöke is be fogja látni, hibázott.
Ennek a belátásnak az első jele, hogy már előre ellép az Astoria-tüntetés helyszínétől. Október 11-én, kedden este kiadott közleményében az MSZP elnöke  a helyszín felülvizsgálatára kérte a többi szervezőt. Bátor dolog ez, az MTI-n keresztül üzengetni. Nem is lesz semmi foganatja.
Ha netán a szervezők módosítják a helyszínt, akkor az is a világ vicce lesz. Bajnai hídjára 2012 után négy évvel később nem mehetnek, a Kossuth teret nem tudják megtölteni - így maradnak majd egyhelyben, és szomorkodnak az épp elnyomott magyar szabadságon.
(fotó:  / hvg.hu)
Tíz évvel ezelőtt szégyenletes dolgok történtek Budapesten és Magyarországon. A Fidesz majdnem puccsot szervezett, egy miniszterelnök bizalmi tőkéje saját hibájából eltűnt, és közben a magyar kormány bebizonyította, hogy nem képes minden polgárát egyenlően védeni. Az orbáni provokáció bűne súlyos, de a rendőrséget a maga irányítatlanságában felkészületlen helyzetbe hozó kormány vezetője is felelős. A későbbi önkritika önmagában nem számít, mert volt ott ez is, az is. Egy önkritikára átlagosan egy kitüntetést tudnánk felidézni. És ez így szégyen.
Aki 2016 Magyarországán komolyan gondolja, hogy a 2006-os események kapcsán vállalhatatlan helyszínként elkönyvelhető Astoriánál tartott tüntetésből szökken szárba a demokratikus kibontakozás, az téved. Nem lesz békésebb haza, nem lesz normálisabb közélet, ha képtelennek mutatkozik az ellenzék egyik fele úgy büszkének lenni önmagára, hogy közben ne szakítson a 2010 előtti időszak örökségével.
Ettől a terhes örökségtől 2016. október 23-án, Budapesten egyetlen helyről nem lehet elbúcsúzni: ez a hely pedig az, ahol a 47-es és 49-es villamosok átszelik a Rákóczi út elejét. És ettől az örökségtől nem búcsúzhat el senki úgy, hogy a búcsúszöveg egy részét éppen az „elkúrt” idők ikonja, Gyurcsány Ferenc mondja.

Egy újabb MSZP-s Fidesz-bérenc

Móricz Eszter - tanuljuk meg ezt a nevet. Több ez, mint hogy egyesek nem bírják a nyomást, több ez, mint hogy valakinek más a személyes meggyőződése. Az MSZP amúgy is jellegtelen, zavaros és káros népszavazási kampányának egy újabb állomásáról van szó. Ha tudatosan állt ki a 15. kerületi szocialista politikus a Fidesz mellett, akkor az a baj, ha netán véletlenül, akkor az.

Az elmúlt héten hosszú cikk jelent meg az Indexen, hogy milyen mély az érdekazonosság és az együttműködés a Fidesz és az MSZP között. A helyi korrupciós együttműködéseken túl látszik, hogy az országos politika szintjén is szüksége van egymásra a két pártnak. Ha nincs MSZP, akkor netán újnak, frissnek hatna az ellenzék, és jobb alternatívát állítana. Ha pedig nincs Fidesz, akkor bár az az országnak jó volna, de senki sem csepegtetne a megmaradásért cserébe pénzt és erőforrást, valamint médiát a szocialistáknak.

(fotó: Soós Lajos/ MTI)

Ebből látszik, hogy tudatos fideszes terv Mesterházy finanszírozása, Dobolyi Alexandra kinevezése és sok önkormányzati háttérmegállapodás támogatása. Ezek sorába szállt most be a népszavazási kampányban Móricz Eszter.

A menekültválságról beszélve nagyrészt felmondja a fideszes leckét. Sok iszlámellenes és álkeresztény műveletlenségről tanubizonyságot téve. A saját választói megosztottak az MSZP-nek. Simán lehet, hogy Móricz Eszter úgy érzi, jót tesz, mert kiszolgálja a szocialsita tábor egy részét. Lehet, hogy Móricz Eszter feladadot is kapott: "Esztikém, mondunk itt mindenfélét a menekültekről itt az országos sajtóban, de jó volna, ha te helyben beszélnél egy kicsit a valóságról, hogy lássák, nem vagyunk mi olyan puhányak" - és Eszter meg is tette, ami rá várt.

Kevesen tudják róla, hogy korábban fontos szerepe volt a sikeres, szocialista, most DK-s polgármester, Hajdu László MSZP-n belüli kivégzésében. Ő volt az, aki Molnár Zsolt egyik kulcsembereként dolgozott Budapesten az egyéni jelöltállítás során. Az ő bekötése egyértelműen a Mesterházy Attila-Molnár Zsolt érdekkör.

Amit tett, az árt az MSZP-nek, és ami rosszabb, árt a népszavazás ellen kampányolóknak, így árt az ügyben tisztességesen beszélő és ugyanígy dolgozó szocialistáknak is. És temészetesen mindez ár a 2018-as kormányváltás ügyének is, mert akiben nincs ilyen ügytartás, az a későbbi fideszes nyomást sem fogja bírni.

Az elmúlt hónapokban nem múlt el hét, hogy ne lehetett volna hallani egy újabb és újabb Fidesz-által megvásárolt szocialistáról. Vannak még ott tisztességes emberek, de lassan inkább le kellene ugraniuk a süllyedő hajóról.

Van-e ellenzék, és mit tudna tenni?

Sokat halljuk/olvassuk egy ideje különböző politológusoktól és közéleti véleményformálóktól, hogy nincs is ellenzék, vagy csak álellenzék van. Szerintünk azok, akik leegyszerűsítően azt állítják, hogy nincs ma ellenzék vagy semmit sem tesznek, azoknak legalább annyira felróható az, hogy ma a bányászbéka feneke alatt két emelettel van a közélet, mint a Fidesz által kilóra megvásárolt szociálistáknak.

Nézzük, hogy a mai viszonyok között mit is kellene tennie az ellenzéknek, egyáltalán milyen mozgástere lehetne a valódi ellenzéki pártoknak és aztán nézzük meg van-e olyan, aki megpróbál élni ezekkel az eszközökkel.

A Fidesz az elmúlt hat és fél évben teljesen átgyúrta a hazai jogrendszert az alkotmánytól a választási- és önkormányzati törvényeken valamint a polgári- és büntetőtörvénykönyveken keresztül egészen a legapróbb részletszabályokig. Ehhez a teljespályás letámadáshoz a legsúlyosabb esetekben is kétharmad kellett, ami simán megvolt a Fidesznek egészen 2015-ig, addigra viszont a legfontosabb kérdéseket elintézték. Ráadásul egyéni törvényjavaslatokkal kerülték ki az összes egyeztetési kötelezettséget.

Lehetett volna valódi mozgástere a parlamentben lévő ellenzéki képviselőknek? Nem, hiszen a valóságban a jellemzően így is nemmel szavaztak vagy nem szavaztak fontos ügyekben, számtalanszor fordultak a köztársasági elnökhöz és az alkotmánybírósághoz egyes jogszabályok kiiktatása ügyében, de - mint tudjuk - a köztársasági elnök és az alkotmánybíróság is csak egy fideszes báb.

Számtalan olyan bűncselekmény történt az elmúlt hat évben, amelyet minden jel szerint fideszes vagy a Fideszhez köthető személyek követtek el, sőt, talán a szervezett bűnözés a legjellemzőbb kifejezés arra, ami az országban történik. És számtalan feljelentés is született ezekben az ügyekben. Ma arról hallani, hogy felfüggesztették a kormánypárti Mengyi Roland mentelmi jogát, de még olyan nyilvánvalóan jól dokumentált ügyben, mint az NVI-nél történt választási csalás sem jutott el az ügy a bírósági szakaszba.

Teszi ebben az ellenzék a dolgát? Szerintünk teszi, a leglátványosabban Juhász Péter, az Együtt belvárosi önkormányzati képviselője vívja a harcát Rogánnal és a jelenlegi kerületi vezetéssel, de a PM-es Jávor Benedek és az LMP-s Hadházy Ákos is jelentős médiaérdeklődés mellett ütlegeli évek óta a korrupt fideszeseket. Az MSZP, a DK és a Jobbik korrupciós harca valamiért nem égett a retinánkba, pedig biztosan létezik. Viszont itt említsük meg Fodor Gabit is, aki soha nem volt híres a hatalmas munkabírásáról, ráadásul a feleségének most adott a Fidesz egy rendes pozíciót, így már a kérdés sem merül fel - kiscsillagosan szólva -, hogy van-e szándék (FG-re és pártjára most nem is érdemes több karaktert fecsérelni).

A rendőrség, az ügyészség és lényegében a bíróság is fideszes káderek kezében van, így ne is legyen velük illúzója senkinek, de azért ennek ellenére (már csak a jegyzőkönyv kedvéért is) meg kell tenni a feljelentéseket.

Viszont az uniós pénzek körüli visszaélések miatt továbbra is érdemesnek látszik az Európai Csalás Elleni Hivatalnál (OLAF) bejelentést tenni, mert több ellenzéki politikus ilyen akciójából akadt már meg így a gépezet, most éppen egy 420 milliárdos közbeszerzést zúzott le az egyik ellenzéki figura.

És ott van még az az opció, hogy az ellenzék vonuljon ki a parlamentből és az utcán politizáljanak permanens tüntetésekkel, mondhatni forradalmi hangulattal. Ez azért érdekes, mert egyrészt ezeket a helyeket (többségét listáról) a választók bizalmából kapták azért, hogy őket a paramentben képviseljék, másrészt a politika pénz nélkül nem megy, és ezek a pártok a választáson elért eredményük arányában kapják a finanszírozásukat, és ha kivonulnak a parlamentből, akkor a pénznek is lőttek, plusz Kövér házelnök számos bírsággal sújthatja őket. Ettől még megfontolandó verzió lehet a parlamentből az utcára vonulás, viszont ennek az ellenzéki pártok szemszögéből akkor lehet igazán értelme, ha ezzel komoly tömeget tudnak beindítani, ami viszonylag gyors belpolitikai erjedést eredményezhet. Viszont a civilek által sikerre netadós tüntetés óta egyetlen tüntetés sem adhatott reményt az ellenzéknek arra, hogy az utcai politizálás sikeres lehet számukra, sőt az egy-két éve még sikeres civil kezdeményezések is elhaltak, Pukli például arról nyilatkozott a közelmúltban, hogy számára "nem az Orbán-rezsim eltakarítása a cél", és baloldali kormányt nem akar.

A tömegbázis képzése, az elégedetlenek táborának összefogása és az alternatíva felmutatása volna még az ellenzék feladata, de ez egy keményebb dió. Itt érdemes darabra megnézni a jelenleg parlamenti képviselettel bíró ellenzéki pártokat.

A Jobbik teszi a dolgát, az óvodás egyszerűséggel elmondott gyűlölet és másramutogatás jól működik Magyarországon, de ebben most ügyesebb a Fidesz, így a Jobbik növekedése is megállt. (Mi nem sírunk emiatt.)

Az MSZP fogyóban van, szavazóbázisának alapjait az egykori MSZMP még élő szimpatizánsai adják, így a párt bázisát vonzó alternatíva híján a párt vezetői és a természet erői erodálják napról napra. De ahogy már írtuk: a baloldaliaknak érdemes elgondolkodnia azon, hogy a júdás Mesterházy újra az MSZP tagjainak legalább 30-40 százalékát tudja mozgatni a szavazatok szintjén. Bár Molnár Gyula nem szeret önmagára mint Mesterháy bábjára gondolni, de valójában nincs sok mozgástere. A frakciót Mesterházy embere igazgatja, és a szocialista pártelnökség is tele lett pakolva Mesterházy-káderekkel. Ennek ismeretében volna egy fogadásunk arra is, hogy jelenleg mi folyhat a színfalak mögött.

A Gyurcsány Ferenc szektájaként működő DK-ról átfogó helyzetelemzést közölt Kerék-Bárczy Szabolcs a 168 Órában, akinek ez után megszakadt minden kapcsolata a Demokratikus Koalícióval, ugyanis kirúgták. Ami most a mi Ferinkkel történt, olyan léptékű feltárása a tényleges politikai szándékoknak, mintha mondjuk valaki pontosan lerajzolná a pénz útját előbb Simicskától, majd manapság Mészáros Lőrinctől Orbánig, a közvetítők és a jogi képviselők pontos adatolásával. Gyurcsány nem nyerni akar, hanem túlélni. Nem Orbánt akarja legyőzni, hanem az MSZP aktuális elnökét, akikből már három is volt, mióta kilépett az MSZP-ből, de öt éve ők szintén nem Orbán legyőzésére figyelnek, hanem arra, hogy mi a helyes stratégia Gyurcsánnyal szemben.

Nagyon bonyolult játszmát játszik az utóbbi időkben az LMP. A pártból minden belső alternatívát jelentő politikust, csoportot kiszorított Schiffer András a belső radikálisokkal együttműködve. Aztán - ahogyan az már csak lenni szokott a történelemben - a forradalom felfalta gyermekét: az LMP-t inkább jobboldali, nacionalista, de zöld identitású pártként elképzelő baranyai és kiskunsági csoport, együttműködve a párt választmányának titkárával megpuccsolta Schiffert. Eközben a menekültkampányt a párt próbálja a küszöb alatt kúszva túlélni. Humanista ideológiai alapállását megszégyenítve sasszéznak erre is, arra is a magyar választók felhergelt indulatait kerülgetve. Egy egyenes mondatuk nincs. Néha szídják a kapitalizmust egy kicsit, vagy kitalálják, hogy valójában "Merkel okozta az egészet" - de ez a siker- és kapitalizmus-ellenes öblögetés már az Auróra Kocsmában sem érdekel senkit. Kár értük, de talán Hadházy jó irányba kormányozza a jelenleg csak tehetetlenül a Jobbik üveghegye felé imbolygó hajót.

Aztán itt van még az Együtt, aki most éppen valóban együtt van a PM-mel és a MoMával népszavazási kampányilag, miközben egykori húzónevük, Bajnai Gordon a migránsokkal sújtott Párizsban próbál helytállni a háttérhatalmak és gyíkemberek által uralt üzleti életben. Az Együtt így csak a romkocsmák homályában és a L’Office co-working iroda jól megvilágított belső tereiben lapuló szavazóit tudta megtartani, és a két rozéfröccs között folyó párbeszédbe nyolc angol szakkifejezést inzertáló kreatív-ipari szakmunkásokon kívüliekhez aligha jutnak el az üzeneteik, legalábbis a közvélemény-kutatások alapján ez gyanítható. Még a korrupcióellenes harc hazai rambójának, Juhász Péternek a népszerűsége sem kompenzálja Bajnai hiányát.

Másutt is hasonló a helyzet: a PM egyik vezetője a legnépszerűbb ellenzéki politikus, Karácsony Gergely, de a baj az, hogy Karácsony Gergőről a legtöbben nem tudják, hogy ő a PM vezetője. Talán azt már hallották a nevével összefüggésben, hogy lehet más a politika és valahol még az is derenghet, hogy Együtt-PM, de erről most már kevés a Párbeszéd, hiába importálták az alapjövedelem ötletét.

Ehhez a tarka képhez még egy átlag választó fejével nem egészen érthető, de fondorlatos és összetett fideszes kiszúrás is társul, hogy a választókerületek fideszesítése mellett egyfordulóssá lettek orbanizálva a választások, és így nincs lehetősége egy hozzánk hasonló öreg harcosnak a választás második körében a legesélyesebb ellenzéki jelöltre húzni az X-et. 

Mi, öreg harcosok azt mondanánk, hogy ennek a satnya ellenzéknek legalább egy dologban kellene összefognia, az pedig a fideszesre formált választási rendszer megreformálására tett erős kísérlet volna, ahogyan azt Haraszti Mikós is javasolta, és aztán egy tisztességes választási rendszerben, rendes nemzetközi kontroll alatt lebonyolított választás után virágozhat minden virág.

Ha nem tudják elérni egy közös összefogással, hogy érdemben álljon helyre a hazai választási rendszer arányossága, akkor szerintünk nem szabad elindulniuk a következő választásokon. Addig fogja a világ demokráciának gondolni Magyarországot, amíg az ellenzék úgy tesz, mintha hazánk demokrácia volna, és egyenlő feltételekkel tudja minden politikai erő megméretni magát egy választáson. Ma már biztosan tudhatjuk, hogy a jelenlegi választási szabályok, valamint a fideszesített Nemzeti Választási Iroda, a fideszesített rendőrség, ügyészség és bíróság nem teszik lehetővé, hogy szabad és arányos választás lehessen Magyarországon.

 

 

Mesterházy Attila judáspénze?

Orbán Ráhel és Tiborc István bahreini útjának botránya két dologról szólt. Egyrészt az orbáni uralkodócsalád teljes kontrollvesztéséről a magánvagyon és a közvagyon összekeverésében, és utóbbi zsebrevágásában. Másrészt arról, hogy végre nyomon lehetünk, miért adta oda a Fidesz kezébe Mesterházy Attila, az MSZP elnöke a 2014-es választást, és miért törekedett 2016-ban is újra megerősíteni pozícióját a vegetáló szocialista pártban.

A botrány kapcsán ismerkedhettünk meg Garamvölgyi Balázs tiszteletbeli bahreini magyar konzullal. Ő - a felek egybehangzó, nem cáfolt közlése szerint - Mesterházy Attila közeli barátja, korábbi egyetemi csoporttársa. A családi alapú barátságot összeköti, hogy szüleik is jóban voltak, hiszen Garamvölgyi és Mesterházy apja ugyanazon orvosi szakterületen dolgoztak nagy megbecsültségnek örvendve.


Tudtható, bár hazug cáfolatok megjelentek, hogy Garamvölgyi Balázs Mesterházy miniszterelnökjelöltségének egyik pénzügyi támogatója, a pénzügyi kérdések egyik szervezője. 2010-ben a bahreini tiszteletbeli konzul szervezte a szocialista politikusnak a külföldi tanácsadóit, így szerepe messze több, mint amit róla Mesterházy állít a nyilvánosságban ("néhány kampányrendezvényen vett részt"). Mi, öreg harcosok lévén számos szocialista, Mesterházytól azóta már eltávolodott másodvonalbeli MSZP-s politikust is ismerünk, akik meg is erősítették ezt az információt.

Garamvölgyi nem cáfolta, hogy PR-interjúk, webes domainek lefoglalása és honlapok üzemeltetetése révén részt vett az Orbán-kormány egyik legkorruptabb kezdeményezésének, a letelepedési-kötvény biznisznek az afrikai és arábiai népszerűsítésében. Még azt sem cáfolta hitelt érdemlően, hogy munkájáért jutalékot is kap Rogán Antal valamely korrupt szövetségesétől.

Tény, hogy volt egy olyan letelepedési kötvényforgalmazó cég, amely éppen 2013-2014-ben rendelkezett erre való jogosultsággal Rogán Antal kegyelméből. Amikor Mesterházy megbukott a választások után, rögtön ki is esett a cég a pixisből.

Most már az index.hu is megírta: 

A Heti Válasz derítette ki Garamvölgyiről, hogy MNKH-s kapcsolatai is vannak. A lap eheti száma szerint Garamvölgyi egy szaúdi családi tulajdonú, olajipari beszállítóvállalat, a Sherbiny Group igazgatója. Ez a cég korábban rendelt szolgáltatásokat egy Insomnia és egy Hilal nevű vállalkozásoktól. Ez utóbbiak pedig augusztusban megbízást kaptak az MNKH-tól arra, hogy Perzsa-öböl-menti országokban üzemeltessék a kereskedőház kirendeltségeit. (...)

De az Insomnia és a Hilal környékén nemcsak Garamvölgyi található meg, hanem meglepő módon Mesterházy Attila volt MSZP-elnök, jelenlegi parlamenti képviselő és köre is előkerül.

A Hilal ugyanis Mesterházy pártelnöksége idején az MSZP-frakció egyik legjobban fizetett külső tanácsadócége volt, sőt a Hilal Central Europe Kft. vezetője a mai napig Galambos Tamás, akire a Heti Válasz "a Medgyessy-Gyurcsány-éra miniszterelnöki sajtósaként" jellemez. Az Insomnia elnöke pedig Polgár Viktor, aki egykor Mesterházy főnöke volt a Hill and Knowlton Hungary PR-vállalatnál.

Mivel mi, öreg harcosok már sok mindent láttunk, és naivnak nem mondanánk magunkat, ráadásul a véletlenekben sem hiszünk, ezért megkockáztatjuk, hogy ezeknek a szoci hátterű baráti és pénzügyi csatornáknak lehetett némi köze ahhoz, hogy a Mesterházy vezette MSZP - finoman szólva - nem harcolt olyan keményen a 2014-es kampányban.

A baloldaliaknak érdemes elgondolkodnia azon, hogy Mesterházy újra az MSZP tagjainak legalább 30-40 százalékát tudja mozgatni a szavazatok szintjén. Bár Molnár Gyula nem szeret önmagára mint Mesterháy bábjára gondolni, de valójában nincs sok mozgástere. A frakciót Mesterházy embere igazgatja, és a szocialista pártelnökség is tele lett pakolva Mesterházy-káderekkel. Ennek ismeretében volna egy fogadásunk arra is, hogy jelenleg mi folyhat a színfalak mögött.

Az LMP szétesése

Az elmúlt időszakban csak rossz híreket hallunk az LMP háza tájáról Hadházy Ákos szereplése kivételével. Schiffer belső harcok miatt sértetten visszavonul, Szél Bernadettet megpuccsolja a saját mikrofrakciója. Az ismeretlen Schmuck Erzsébet lesz a frakcióvezető. Mégsem lehet más a politika?!

Nagyon bonyolult játszmát játszik az utóbbi időkben az LMP. A pártból minden belső alternatívát jelentő politikust, csoportot kiszorított Schiffer András a belső radikálisokkal együttműködve. Aztán - ahogyan az már csak lenni szokott a történelemben - a forradalom felfalta gyermekét: az LMP-t inkább jobboldali, nacionalista, de zöld identitású pártként elképzelő baranyai és kiskunsági csoport, együttműködve a párt választmányának titkárával megpuccsolta Schiffert. Ami után ő felhagyott az aktív politizálással egy időre.

Szél Bernadett elképesztő munkabírásról tett tanubizonyságot az elmúlt években. Néhány hónap alatt ismert lett, és szinte minden témában nyilatkozott az autóipartól a zoológiáig. Ettől még higgadt, szakszerű, jó politikusnak tűnt. Ezzel együtt az LMP mikrofrakciója most őt is hidegre tette, pedig frakcióvezetőként valójában nem a parlamenti munkát kell szervezni, hanem reprezentálni kell a médiában, megjeleníteni a pártot, és közben megszerveztetni a parlamenti tevékenységet. A belső szolidaritási visznyok hiánya és a politikai széttagoltság már nem tette lehetővé Szél Bernadett számára e pozíció megtartását.

Eközben a menekültkampányt a párt próbálja a küszöb alatt kúszva túlélni. Humanista ideológiai alapállását megszégyenítve sasszéznak erre is, arra is a magyar választók felhergelt indulatait kerülgetve. Egy egyenes mondatuk nincs. Néha szídják a kapitalizmust egy kicsit, vagy kitalálják, hogy valójában "Merkel okozta az egészet" - de ez a siker- és kapitalizmus-ellenes öblögetés már az Auróra Kocsmában sem érdekel senkit. Nem is véletlen, hogy a tisztességes, és saját pártjához képest teljesen mást gondoló, LMP-s EP képviselő, Meszerics Tamás távol is tartja magát saját pártja menekülthazugságaitól, és munkatársa, a volt LMP-s politikus, Csiba Katalin pedig kilépett a pártból.

A politika immár biztosan nem lehet más. Az LMP egyszerre zöld, egyszerre antikommunista, egyszerre vidékiesen konzervatív, és közben antikapitalista, EU-szkeptikus és állami beavatkozás párti. Ez az ideológiai kevercs keveseket érdekel hazánkban. És arra pedig végtelenül kevés, hogy mindkét nagyobb politikai tábort folyamatosan ekézve az LMP hitelesen mondja saját szavazóinak, hogy majd ők egyszer egyedül nyernek választást. És akkor jön a kánaán.

Ezzel szemben az igazság az, hogy az LMP magára maradt, szervezeti és politikai értelemben darabokra esik, vezetői között semmi személyi szolidaritás nem látszik létezni, és értemes stratégiát sem mutat be a párt immár jó ideje.

Kár értük.

Pukli a rengetegben

Lesújtóan káros, rossz interjút adott az előző pénteken Pukli István a Magyar Időknek. Tételmondata szerint ő az oktatási rendszert akarja megváltoztatni, "nem az Orbán-rezsim eltakarítása a cél", és baloldali kormányt nem akar.

Hát, ez így egyben nagyon szánalmas. A hagyományos baloldali pártok rettentes állapotban vannak, másoknak a támogatottságuk kicsi, baloldali kormány azonban jó volna az országnak. De legalábbis egy olyan, ami baloldali is. Ennyit az értékekről.

(fotó: index.hu)

A politikusok hibáival vetekszik a civilek alázat nélküli, káros és önző politika-ellenessége. Pukli most leegyszerűsítően, differenciálatlanul kritizál minden nem jobboldali ellenzékit, holott a törésvonalak még csak nem is a borzalmas és szerethetőbb pártok között húzódnak, hanem ilyen meg olyan emberek között, akik különböző pártokban vannak. Vannak gyengék és árulók itt is, ott is, és vannak ügyesek, bátrak, hitelesek, itt is, ott is. Akár még az MSZP-ben is.

De ilyen elemzésre képtelen Pukli. A lopott fideszes pénzből csinált sajtótermék jutalomfalatkáiért szídja egy kicsit az agyonnyomorgatott ellenzéket. Ezzel neki jobb valójában nem lesz, az ügye nem megy előrébb.

Gondolhatnánk mindezek után, hogy valójában őt tényleg csak az oktatás megváltoztatása érdekli, és azért küzd. De igenám: ki az a bolond, aki az elmúlt egy év után nem látja, hogy a Fidesz semmit sem akar változatni a központosított, neo-kádárista oktatási rendszeren. Szépen kiszívták az indulatot a levegőből a nagy tüntetések óta. A tüntetések vezető súlyos kudarcot vallottak mind a szakszervezeti, mind pedig a civil oktatási oldalon. Szétszalámizták őket, és még néha az ilyen Pukli-féle, jobb sorsra érdemes civilek is elszegődnek a rendszer haszonos idiótáinak pár pillanatra. Hiszen Orbán örül, hogy Pukli az ellenzéket szídja leegyszerűsítően, addig sem kell az oktatási rendszerre bajlódni.

Naív, aki ma azt hiszi, hogy az Orbán-rezsimen belül lehet jobb oktatást csinálni. Nem azért, mert a jobboldal ilyen. Nem. A jobboldal és a jobboldaliság valójában nem ilyen, jobb és méltóbb ennél. Orbán Viktor és politikája viszont ilyen.

Így helyesebb volna ha Pukli is belátná: kormányváltás nélkül nem ér célt. Új pártot akár alapíthat, akkor ott lesz az együttműködési kényszer, hiszen az LMP önálló útja csak a Fideszt segíti.

Nincs más út, mint gondolkodni, és méltányos embernek maradni. Reméljük Puklinak legközelebb sikerülni fog.

Molnár Gyula Tóbiás és Mesterházy nyomában

Vannak helyzetek, amikor az a jobb megoldás, ha egy politikus hallgat. Ha nincs felkészülve, nem tudja egyszerűen összefoglalni mondandóját egy bonyolult ügyben, akkor jobb csendben maradni. A Fidesz 2018-es győzelmére játszó szocialisták most újabb mélypontot értek el: nyíltan támogatják a Fideszt. Ezzel a friss pártelnök, Molnár Gyula Mesterházy útjára lépett.

A Magyar Szocialista Párt keveset szereplő, passzív új elnöke néhány bemutatkozó interjú után "megérdemelt" szabadságra ment a nyáron. Most visszatért, és rögtön támogatásáról biztosította a Fidesz kvóta ellenes küzdelmét. Mindezzel csak két baj van: ha a valóságos kvótáról beszélt, akkor ő nem baloldali, ha a fidesz hazug kvótájáról, akkor nem ellenzéki.
Öreg harcosként nem tudjuk, melyik a rosszabb.
Minden nem-fideszes ember tudja, hogy a korábban javasolt uniós kvóta ötlete mára gyakorlatilag meghalt. Vannak tagállamok, amelyek elszabotálták, vannak, amelyek kivonták magukat - lényeg a lényeg a javaslat valójában nem valósul meg. Erről lehet sokfélét gondolni, mi, öreg harcosok szégyeljük magunkat az európai "államférfiak" helyett is, hogy csak Angela Merkel van bátor értelmes lépéseket tenni a menekülthullám ügyében. De ez más tészta. 
Minden baloldali pártnak az a kötelessége, hogy igazodjon az emberi jogi konszenzus szelleméhez. Ebben nem fér bele az embertelen bánásmód a menedékkérőkkel. Ha az MSZP valóban baloldali lenne, akkor ezt elismerné és képviselné is.
Akkor is így van ez, ha tény, hogy az MSZP megmaradt szavazói döntően a Fidesszel értenek egyet ebben az ügyben. De a választók nem hülyék, ha világosan beszélne hozzájuk a pártjuk, akkor egy ilyen ügy hazug népszavazása nem fordítaná el tőlük a saját szavazóikat. Csak megfelelő gondolatmankókat és indokokat kellene adni, hogy bár van ez a bonyolult menekültválság, amiben ez és ez a párt erkcsölcsi alapokon is álló álláspontja, de értjük, amitől te félsz, kedves választónk. Ezért is szídjuk most inkább Orbán Viktort, ütjük és vágjuk, és ezért kérjük, ne menj el inkább szavazni, mert ő ront a helyzeten leginkább.
De ez Molnár Gyulának nem sikerült. Nem állt ki elvei mellett, és közben képtelen volt megfelelően terelni saját szavazóit arcvesztés nélkül. Ennél már jobb lett volna az is, ha hallgat, mint az LMP, akik persze ezzel végleg méltatlanná váltak sokmindenre.
Ha netán Molnár Gyula a "betelepítési kvóta" elleni harcot támogatja, és ebben akar a Fidesznek segíteni, akkor nem ellenzéki, hiszen cselekedete valójában ezt jelenti: "Molnár Gyula saját politikai szerencsétlensége miatt, mivel nem meri elmagyarázni a helyzetet a saját maga által teljesen hülyének nézett szavazóinak, ezért inkább retorikailag üzenni akar nekik, hogy ő is képes úgy beszélni, hogy abból az jöjjön ki, hogy utálja a migránsokat, és ennek érdekében egy olyan dolog elleni harcban támogatja a Fideszt, ami nem lesz, nem volt, nem is tervezi senki, hiszen illegális bevándorlókat senki nem akar ide telepíteni."
Molnár Gyula tehát ez esetben igazolta a Fidesz politikai narratíváját, meghunyászkodottt saját szavazói előtt, és cinikusan elhallgatja mindenki elől, hogy taktikázása során valami nem is létezőt támogat, mintha ezzel megúszhatna bármit is.
Molnár Gyula láthatóan nem akar nyerni 2018-ban, és sodródik a Fidesz kezei közé. Pártját nem képes normálisan vezetni, és semmit sem tesz a választási győzelem érdekében. Ezzel méltó utódja Mesterházynak. 
Mitt tett volna egy hasonló helyzetben Horn Gyula? Ezt mondta volna a szavazóiknak: "A menekültekkel szigorúan, de jogszerűen és emberként kell bánni. Nem kell ide mindenki, de teljesen bezárkózni se szabad. De a magyar jobboldal azért erről népszavaztat, mert a szegénység, a társadalmi feszültségek enyhítése, a kórházak lerohadása nem érdekli. Én ezért azt tanácsolom a szocialista szavazóknak, ne lépjenek bele Orbán és a jobboldal csapdájába, maradjanak otthon. A menekültek meg elmennek innen maguk is."

A leleplezett Gyurcsány

Szegény, szegény Gyurcsány Ferenc! Az áruláshoz már hozzá szokhatott megszakításokkal közel három évtizedes politikai karrierje során, de most nem csak elárulták, hanem le is leplezték – ami sokkal fájdalmasabb egy politikus számára. Fehéren-feketén leírták, amit mindenki tudott, de senki nem bizonyított,  azaz hogy Gyurcsány már rég nem nyerni akar, csupán az MSZP-t kinyírni, és személyes szektáját a legnagyobb ellenzéki párttá válni.

 

Átfogó helyzetelemzést közölt Kerék-Bárczy Szabolcs a 168 Órában, és utána megszakadt minden kapcsolata a Demokratikus Koalícióval. Ami most a mi Ferinkkel történt, olyan léptékű feltárása a tényleges politikai szándékoknak, mintha mondjuk valaki pontosan lerajzolná a pénz útját előbb Simicskától, majd manapság Mészáros Lőrinctől Orbánig, a közvetítők és a jogi képviselők pontos adatolásával.

Eljön majd ez az idő is, egyelőre azonban a magát nagy ellenlábasnak tartó Gyurcsányt leplezték le olymódon, hogy mi, sokat látott öreg harcosok is csak kapkodjuk a fejünket.

Foglaljuk össze, mit tudtunk: a DK megalakításával közel fél évtizede az volt Gyurcsány ambíciója, hogy az MSZP-nél tágabb merítésű, a hagyományos baloldal mellett a liberálisok és a mérsékelt jobboldali szavazók felé is nyitott pártot hozzon létre. Nosza, le is igazoltak gyorsan néhány szadeszest (Bauer, Eörsi) meg kettő darab egykori MDF-est (Debreczeni és Kerék-Bárczy Szabolcs), továbbá néhány másodlagos frissességű média-celebet (Vágó „Legyen Ön is Milliomos” Pistát és a valamikor újságíróként jegyzett Kakuk Györgyöt).

Tekintsünk el egy pillanatra a számoktól. Ezek ugyanis oly siralmasak, hogy már rég abba kellett volna hagyni a pártoskodást. A valamikor választást nyerő Fletót a 2006-ban győztes baloldal egytizede, mintegy 250 ezer híve követte az újrakezdésben (Medián: 2011 december). Az áttörés azóta sem következett be, ma sincsenek többen 400 ezernél (Medián: 2016 július)

A tág merítés meglehetősen szűkre sikeredett tehát. A polgári közép pártja pedig sajnálatos módon nem csak szavazóit nem bővítette érdemben, de még a kooptált politikusait is kiherélte politikai értelemben. Előbb Bauer Tamás mondta be az unalmast, és lépett ki a DK vezetéséből. Aztán Debreczeni József, Gyurcsány udvari krónikása tagadta meg súlyos igazodási kényszerében nem csak a józan polgári gondolkodás, de a demokratikus minimum alapelveit is, amikor nagy hirtelenjében a DK roma-ellenes fordulatának (Pásztor Albert!!!) apologétájává vált. Idén nyáron pedig előbb  Eörsi Mátyás folyamodott a Fidesz kegyeiért, súlyosan rongálva a DK mint Orbán legkérlelhetetlenebb ellenfele imázsát, most meg itt a jeles Kerék-Bárczy Szabolcs, Antall József kabinetjének ismeretlen munkatársa, később Orbán első kancellária-miniszterének táskahordozója. Utóbbi szolgálatai jutalmául egy Los Angelesi konzuli cím járt, hiába, a Stumpf Pista politikai karrierje akkor már leáldozóban volt, ennyire futotta csak.

De igen: aki nagy tetteket hajt végre, méltó arra, hogy csak monogramját írjuk ide. És KBSZ nagy tettet hajtott végre, tudniillik leleplezte egykori főnökét. Fehéren-feketén leírta, amit mindenki tudott, de senki nem bizonyított, azaz hogy Gyurcsány már rég nem nyerni akar, csupán az MSZP-t kinyírni, és a legnagyobb ellenzéki párttá válni. Hogy a DK tényleges stratégiája nem a szavazók számának bővítése, hanem a szocik szavazóinak elhappolása. És végül, ami a legfontosabb: hogy ez a stratégia nem vezet az ellenzék győzelméhez, és ezt maga Gyurcsány is tudja.

Szegény, szegény Fletó.

Ott áll magában – na jó, néhány saját pártjában érvényesülni képtelen szocival (Molnár, Vadai) meg a piacon senkinek sem kellő média-celebbel (példákat lásd fent) valamint Gréczy „hű padawan” Zsolttal – és a leghitelesebb elnökségi forrás és volt bizalmas mondja róla azt, hogy „Feri, hazudsz”. Nem csak Őszöd előtt éjjel és nappal, hanem 2014 után után is minden egyes alkalommal.

Hazudsz, mert nem nyerni akarsz, hanem túlélni. Nem Orbánt akarod legyőzni, hanem az MSZP aktuális elnökét, akikből már három is volt, mióta kiléptél, mert öt éve ők szintén nem Orbán legyőzésére figyelnek, hanem arra, hogy mi a helyes stratégia veled szemben.

De most kiderült, hogy hazudtál. Nem csak az erdélyi magyarokat hazudtad szociális kockázatnak 2004-ben, a 100 lépést reformnak 2005-ben, tagadtad le a  hiányt 2006-ban. Nem csak a megszorításokat hazudtad ismét reformnak 2007-ben és 2008-ban, majd 2009-es lemondásod a reformok oltárán hozott áldozatnak.

Most is hazudsz, amikor azt mondod, hogy az ellenzék győzelméért dolgozol. És azért, hogy mindez kiderült végre, fehéren-feketén, örök hálával tartozunk Kerék-Bárczy Szabolcsnak, akit a mai napon bolseviki könyörtelenséggel kizártál pártodból mint elhajlót.

süti beállítások módosítása