Sokat halljuk/olvassuk egy ideje különböző politológusoktól és közéleti véleményformálóktól, hogy nincs is ellenzék, vagy csak álellenzék van. Szerintünk azok, akik leegyszerűsítően azt állítják, hogy nincs ma ellenzék vagy semmit sem tesznek, azoknak legalább annyira felróható az, hogy ma a bányászbéka feneke alatt két emelettel van a közélet, mint a Fidesz által kilóra megvásárolt szociálistáknak.
Nézzük, hogy a mai viszonyok között mit is kellene tennie az ellenzéknek, egyáltalán milyen mozgástere lehetne a valódi ellenzéki pártoknak és aztán nézzük meg van-e olyan, aki megpróbál élni ezekkel az eszközökkel.
A Fidesz az elmúlt hat és fél évben teljesen átgyúrta a hazai jogrendszert az alkotmánytól a választási- és önkormányzati törvényeken valamint a polgári- és büntetőtörvénykönyveken keresztül egészen a legapróbb részletszabályokig. Ehhez a teljespályás letámadáshoz a legsúlyosabb esetekben is kétharmad kellett, ami simán megvolt a Fidesznek egészen 2015-ig, addigra viszont a legfontosabb kérdéseket elintézték. Ráadásul egyéni törvényjavaslatokkal kerülték ki az összes egyeztetési kötelezettséget.
Lehetett volna valódi mozgástere a parlamentben lévő ellenzéki képviselőknek? Nem, hiszen a valóságban a jellemzően így is nemmel szavaztak vagy nem szavaztak fontos ügyekben, számtalanszor fordultak a köztársasági elnökhöz és az alkotmánybírósághoz egyes jogszabályok kiiktatása ügyében, de - mint tudjuk - a köztársasági elnök és az alkotmánybíróság is csak egy fideszes báb.
Számtalan olyan bűncselekmény történt az elmúlt hat évben, amelyet minden jel szerint fideszes vagy a Fideszhez köthető személyek követtek el, sőt, talán a szervezett bűnözés a legjellemzőbb kifejezés arra, ami az országban történik. És számtalan feljelentés is született ezekben az ügyekben. Ma arról hallani, hogy felfüggesztették a kormánypárti Mengyi Roland mentelmi jogát, de még olyan nyilvánvalóan jól dokumentált ügyben, mint az NVI-nél történt választási csalás sem jutott el az ügy a bírósági szakaszba.
Teszi ebben az ellenzék a dolgát? Szerintünk teszi, a leglátványosabban Juhász Péter, az Együtt belvárosi önkormányzati képviselője vívja a harcát Rogánnal és a jelenlegi kerületi vezetéssel, de a PM-es Jávor Benedek és az LMP-s Hadházy Ákos is jelentős médiaérdeklődés mellett ütlegeli évek óta a korrupt fideszeseket. Az MSZP, a DK és a Jobbik korrupciós harca valamiért nem égett a retinánkba, pedig biztosan létezik. Viszont itt említsük meg Fodor Gabit is, aki soha nem volt híres a hatalmas munkabírásáról, ráadásul a feleségének most adott a Fidesz egy rendes pozíciót, így már a kérdés sem merül fel - kiscsillagosan szólva -, hogy van-e szándék (FG-re és pártjára most nem is érdemes több karaktert fecsérelni).
A rendőrség, az ügyészség és lényegében a bíróság is fideszes káderek kezében van, így ne is legyen velük illúzója senkinek, de azért ennek ellenére (már csak a jegyzőkönyv kedvéért is) meg kell tenni a feljelentéseket.
Viszont az uniós pénzek körüli visszaélések miatt továbbra is érdemesnek látszik az Európai Csalás Elleni Hivatalnál (OLAF) bejelentést tenni, mert több ellenzéki politikus ilyen akciójából akadt már meg így a gépezet, most éppen egy 420 milliárdos közbeszerzést zúzott le az egyik ellenzéki figura.
És ott van még az az opció, hogy az ellenzék vonuljon ki a parlamentből és az utcán politizáljanak permanens tüntetésekkel, mondhatni forradalmi hangulattal. Ez azért érdekes, mert egyrészt ezeket a helyeket (többségét listáról) a választók bizalmából kapták azért, hogy őket a paramentben képviseljék, másrészt a politika pénz nélkül nem megy, és ezek a pártok a választáson elért eredményük arányában kapják a finanszírozásukat, és ha kivonulnak a parlamentből, akkor a pénznek is lőttek, plusz Kövér házelnök számos bírsággal sújthatja őket. Ettől még megfontolandó verzió lehet a parlamentből az utcára vonulás, viszont ennek az ellenzéki pártok szemszögéből akkor lehet igazán értelme, ha ezzel komoly tömeget tudnak beindítani, ami viszonylag gyors belpolitikai erjedést eredményezhet. Viszont a civilek által sikerre netadós tüntetés óta egyetlen tüntetés sem adhatott reményt az ellenzéknek arra, hogy az utcai politizálás sikeres lehet számukra, sőt az egy-két éve még sikeres civil kezdeményezések is elhaltak, Pukli például arról nyilatkozott a közelmúltban, hogy számára "nem az Orbán-rezsim eltakarítása a cél", és baloldali kormányt nem akar.
A tömegbázis képzése, az elégedetlenek táborának összefogása és az alternatíva felmutatása volna még az ellenzék feladata, de ez egy keményebb dió. Itt érdemes darabra megnézni a jelenleg parlamenti képviselettel bíró ellenzéki pártokat.
A Jobbik teszi a dolgát, az óvodás egyszerűséggel elmondott gyűlölet és másramutogatás jól működik Magyarországon, de ebben most ügyesebb a Fidesz, így a Jobbik növekedése is megállt. (Mi nem sírunk emiatt.)
Az MSZP fogyóban van, szavazóbázisának alapjait az egykori MSZMP még élő szimpatizánsai adják, így a párt bázisát vonzó alternatíva híján a párt vezetői és a természet erői erodálják napról napra. De ahogy már írtuk: a baloldaliaknak érdemes elgondolkodnia azon, hogy a júdás Mesterházy újra az MSZP tagjainak legalább 30-40 százalékát tudja mozgatni a szavazatok szintjén. Bár Molnár Gyula nem szeret önmagára mint Mesterháy bábjára gondolni, de valójában nincs sok mozgástere. A frakciót Mesterházy embere igazgatja, és a szocialista pártelnökség is tele lett pakolva Mesterházy-káderekkel. Ennek ismeretében volna egy fogadásunk arra is, hogy jelenleg mi folyhat a színfalak mögött.
A Gyurcsány Ferenc szektájaként működő DK-ról átfogó helyzetelemzést közölt Kerék-Bárczy Szabolcs a 168 Órában, akinek ez után megszakadt minden kapcsolata a Demokratikus Koalícióval, ugyanis kirúgták. Ami most a mi Ferinkkel történt, olyan léptékű feltárása a tényleges politikai szándékoknak, mintha mondjuk valaki pontosan lerajzolná a pénz útját előbb Simicskától, majd manapság Mészáros Lőrinctől Orbánig, a közvetítők és a jogi képviselők pontos adatolásával. Gyurcsány nem nyerni akar, hanem túlélni. Nem Orbánt akarja legyőzni, hanem az MSZP aktuális elnökét, akikből már három is volt, mióta kilépett az MSZP-ből, de öt éve ők szintén nem Orbán legyőzésére figyelnek, hanem arra, hogy mi a helyes stratégia Gyurcsánnyal szemben.
Nagyon bonyolult játszmát játszik az utóbbi időkben az LMP. A pártból minden belső alternatívát jelentő politikust, csoportot kiszorított Schiffer András a belső radikálisokkal együttműködve. Aztán - ahogyan az már csak lenni szokott a történelemben - a forradalom felfalta gyermekét: az LMP-t inkább jobboldali, nacionalista, de zöld identitású pártként elképzelő baranyai és kiskunsági csoport, együttműködve a párt választmányának titkárával megpuccsolta Schiffert. Eközben a menekültkampányt a párt próbálja a küszöb alatt kúszva túlélni. Humanista ideológiai alapállását megszégyenítve sasszéznak erre is, arra is a magyar választók felhergelt indulatait kerülgetve. Egy egyenes mondatuk nincs. Néha szídják a kapitalizmust egy kicsit, vagy kitalálják, hogy valójában "Merkel okozta az egészet" - de ez a siker- és kapitalizmus-ellenes öblögetés már az Auróra Kocsmában sem érdekel senkit. Kár értük, de talán Hadházy jó irányba kormányozza a jelenleg csak tehetetlenül a Jobbik üveghegye felé imbolygó hajót.
Aztán itt van még az Együtt, aki most éppen valóban együtt van a PM-mel és a MoMával népszavazási kampányilag, miközben egykori húzónevük, Bajnai Gordon a migránsokkal sújtott Párizsban próbál helytállni a háttérhatalmak és gyíkemberek által uralt üzleti életben. Az Együtt így csak a romkocsmák homályában és a L’Office co-working iroda jól megvilágított belső tereiben lapuló szavazóit tudta megtartani, és a két rozéfröccs között folyó párbeszédbe nyolc angol szakkifejezést inzertáló kreatív-ipari szakmunkásokon kívüliekhez aligha jutnak el az üzeneteik, legalábbis a közvélemény-kutatások alapján ez gyanítható. Még a korrupcióellenes harc hazai rambójának, Juhász Péternek a népszerűsége sem kompenzálja Bajnai hiányát.
Másutt is hasonló a helyzet: a PM egyik vezetője a legnépszerűbb ellenzéki politikus, Karácsony Gergely, de a baj az, hogy Karácsony Gergőről a legtöbben nem tudják, hogy ő a PM vezetője. Talán azt már hallották a nevével összefüggésben, hogy lehet más a politika és valahol még az is derenghet, hogy Együtt-PM, de erről most már kevés a Párbeszéd, hiába importálták az alapjövedelem ötletét.
Ehhez a tarka képhez még egy átlag választó fejével nem egészen érthető, de fondorlatos és összetett fideszes kiszúrás is társul, hogy a választókerületek fideszesítése mellett egyfordulóssá lettek orbanizálva a választások, és így nincs lehetősége egy hozzánk hasonló öreg harcosnak a választás második körében a legesélyesebb ellenzéki jelöltre húzni az X-et.
Mi, öreg harcosok azt mondanánk, hogy ennek a satnya ellenzéknek legalább egy dologban kellene összefognia, az pedig a fideszesre formált választási rendszer megreformálására tett erős kísérlet volna, ahogyan azt Haraszti Mikós is javasolta, és aztán egy tisztességes választási rendszerben, rendes nemzetközi kontroll alatt lebonyolított választás után virágozhat minden virág.
Ha nem tudják elérni egy közös összefogással, hogy érdemben álljon helyre a hazai választási rendszer arányossága, akkor szerintünk nem szabad elindulniuk a következő választásokon. Addig fogja a világ demokráciának gondolni Magyarországot, amíg az ellenzék úgy tesz, mintha hazánk demokrácia volna, és egyenlő feltételekkel tudja minden politikai erő megméretni magát egy választáson. Ma már biztosan tudhatjuk, hogy a jelenlegi választási szabályok, valamint a fideszesített Nemzeti Választási Iroda, a fideszesített rendőrség, ügyészség és bíróság nem teszik lehetővé, hogy szabad és arányos választás lehessen Magyarországon.
