A magyar jogállam romjain a múltheti vörösiszap-ítélet felett mereng most sok elemző, politikus és közéleti szereplő. Látszik, milyen mélyen hiányoznak a jogállam elfogadásának és megélésének feltételei. Bal- és jobboldalról egyaránt vannak, akik akár a népi igazság, akár a józan ész nevében jobb ítéletet, jobb vádindítványt vártak volna. Külön fájdalom, hogy még a Kettős Mérce is beáll abba a sorba, amely ebben a büntetőügyben reálisnak látott volna elítélő határozatot. Nem csak Németh Szilárd téved, hanem a fiatal baloldali véleményvezérek is.

A vörösiszap perben a polgárjogi felelősség, amely a MAL Zrt-t érinti megáll. Ezt jogerős ítéletekben ki is mondta a bíróság. Nincs az a pénz, ami pótolhatja az elvesztett családtagot vagy az örökre átalakult élet korábbi nyugalmát, de a kártérítésre van jogi lehetőség Magyarországon. Ebben az ügyben értek is el e téren eredményt egyes károsultak.

(illusztráció forrása: Marabu / nol.hu) 

Súlyos baj, hogy engedélyező hatóságként az elkövetett hibákért a magyar közigazgatás vonakodva ismert el bármilyen felelősséget is. Holott látjuk, hogy jó magyar szokás szerint gyaníthatóan megkent hatósági ellenőrök ellenőrizgették a védművet, ezzel árulva el a magyar állam környezetvédelmi érdekeit. Velük szemben személyesen lehet, hogy nem lehetett volna eljárni, hiszen az ilyen ügyek nehezen bizonyíthatóak, de ahogyan a Quaestor ügyben is fennál a Magyar Nemzeti Bank felelőssége, ugyanúgy áll fenn a magyar állam illetékes ellenőrző hatóságainak is a felelőssége a kolontári gátszakadás ügyében.

De sem a Fidesz, sem mások kritikája nem erre vonatkozik. Egyes elemzők a Fidesz politikai erényeként láttatták az elmúlt években, hogy az úgynevezett népi igazságra, igazságérzetre helyezi a hangsúlyt, szemben a jogászkodó szakbarbársággal. Bárki, aki ebben igazat ad a Fidesznek, az keresztet vethet mindenféle jogtudatosságra és igazságosságra Magyarországon. Németh Szilárd ostobasága demagóg módon reagál a népi érzületre, és a Fidesztől nem is vártunk mást.

De hibázik Jámbor András is, aki úgy látszik, immár a büntetőjoghoz is épp annyira ért, mint a tüntetések szervezéséhez. Hiszen bárki, aki demokrata és van jogi ismerete pontosan tudja, hogy nem elévült büntetőjogi személyes felelősség a kolontári tragédia ügyében szinte kizárt, hogy megállapítható volna. Akkor is így van ez, ha valaki utalja azt, aki privatizált, akkor is így van, ha egy másodpercre sem szabad kisebbíteni a baj okozta emberi, lelki és anyagi károkat, de ettől még a büntető törvénykönyv az nem politikai eszköz.

Nincs információ arra, hogy bárki tudatosan követte volna el azt, ami történt. Nincs információ arra, hogy konkrét, személyes hanyagság áll az előállt tragédiai mögött. A periratok alapján világos, hogy a tározó kijelölése során érdemi, büntetőjogi felelősséggel is leírható hibát követtel el, de ezek már elévültek. Így minden olyan vágy, amely a polgári kártérítéseken és felelősségkimondásokon túl büntetni akar a jelenben, egy jogállamban megalapozatlan.

Ha bárki ezzel szemben a népi megtorlás útjára lép, és lógva szeretne látni bűnös kapitalistát és vállalkozót, az nem csak hogy hibázik, de árt is a magyar jogállam maradékának.

Ebben az ügyben a legnagyobb bűnt, természetesen, a népi igazság bajnokaként ostobán fellépő Orbán Viktor követte el. Aki már évekkel ezelőtt megrendelte az ítéletet, pedig tudhatta, semmi sem lesz ebből. Elemzők mondhatják, hogy ebben is célszerűen járt el a miniszterelnök, de a fenenagy célszerűségben épp azt veri szét, ami egy ország stabilitását biztosíthatja. De hiszen, persze, neki már régóta ez a célja.

Szomorú, hogy keményebb vádat remélve mások sem tudnak higgadtan különbséget tenni a népi igazságérzet, a polgárjogi felelősség és a büntetőbíráskodás között.

Nyilvánosságra kerültek a legújabb politikusi vagyonnyilatkozatok. Sok meglepetés nincs. Azok, akik eddig is hazudtak, most is hazudtak. A rendszer a mai formájában értelmetlen és káros, mert csak hitelteleníti a politikát.

Szerény kis blogunk szerkesztőségének minden tagja gazdagabb Orbán Viktor miniszterelnöknél. A Fidesz elnöke vagyonnyilatkozata szerint már-már putyini puritánságban él. Némi készpénz, egy ingatlan, és semmi más. Ebből a látszólagos tengődésből nőttek ki a család azon tagjai, akik már maguk is szép vagyont halmoztak fel, legyen szó bár Lévai Anikóról vagy a miniszterelnök lányáról. Az orbáni háztartás papíron döntően a családfő jövedelméből működik, ebből taníttatják a kisebb gyerekeket, ebből utaznak, élnek sokkal több pénzből, mint amit bevallanak.

Mester és tanítvány (fotó: 444.hu)

A valóság az, hogy Orbán Viktor az ország egyik legvagyonosabb embere. Családja sokmilliárdos állami megrendelések kedvezményezettje, és közben arcátlanul hazudják, hogy mint egy szentcsalád, nekik semmijük sincs. Miközben milliárdokról dönt, strómanjai sora sem rövid és nagy lábon is él, a miniszterelnök álpuritán világot hazudik híveinek.

Hogy kire hasonlít ebben? Hát, ebben is, mint oly sok minden másban, Vladimir Putyinra. Az orosz elnök gyakorlatilag nem keres semmi pénzt, de csak abból él. Miközben amerikai és európai titkosszolgálati jelentések szerint valójában Európa egyik leggazdagabb embere, és közvetlenül irányít sokmilliárd dolláros vagyont.

Oroszország és Magyarország hasonlóan illiberális rendszerében az erkölcsösség láttatásának fontos szerepe van. Ezért járnak tévékamerák kereszttüzében szentmisén áldozni közismert házasságszédelgő jobboldali politikusok, ezért próbálja Putyin és Orbán elhitetni népével, hogy valójában abból él, amit keres. Mert hiszen ők így erkölcsösek. Tiszták.

Az elnyomáshoz és lelki feudalizmushoz szokott, polgárosodásukban tudatosan lassított társadalmak pedig pontosan értik az 1984-ből ismerhető kollektív önbecsapások és hazugságok nyelvét: én tudom, hogy a vezető tisztességtelen, és tudom, hogy nekem, állampolgárnak hazudva van, hogy ő valójában nálam is szegényebb és vagyontalanabb, de mivel ezt meg meri tenni és meg tudja velem szemben tenni, ez is a felettem való hatalmát bizonyítja. Így nekem is az az érdekem, hogy inkább látszólag elfogadjam igazságnak a hazugságát, mert akkor nem esik bántódásom.

E feudális lelkület megerősítésének éves, visszatérő rituáléja a vagyonnyilatkozatok nyilvánosságra kerülése Magyarországon. A bajok döntően kormánypárti politikusoknál vannak. Ők hazudják nekünk, hogy szegények, és mi úgy csinálunk, hogy ezt el is hisszük, mert jobb, ha úgy hisszük, hogy nem lopnak meg, hiszen ha bevallanánk magunknak, hogy meglopnak, akkor rosszabbul kellene magunkat éreznünk. És amíg ez így van, addig Orbán Viktor és Vladimir Putyin uralkodni fog.

Szezonnyitó tüntetésre gyűltek össze a magyar jogállam maradékáért aggódók múlt vasárnap. Ahhoz képest, hogy a Jobbik is elutasította a Fideszt, és hogy elég hideg volt, egészen sokan gyűltek össze Bokros Lajos hívására.

A tüntetésen nem vett részt a Demokratikus Koalíció, mert a párt mostanság azt játsza, hogy az, amit ő támogat, az az ellenzékiség legitim formája, és amit nem, az elhibázott, esetleg áruló tevékenység. De mivel szerecsére pártjuk álláspontjával szemben sok DK-s szimpatizánssal is találkoztunk a tüntetésen, így megállapíthattuk: morális kérdésekben nem csak, hogy nincs a DK-nál az iránymutatás kizárólagos lehetősége, de szerencsére saját népük sem hallgat rájuk.

Majdnem villamos alóli kacaj (fotó: RTL.hu)

Fontosabb azonban az, hogy minden poliitikus számára mérföldkő, miként él a számára adódó lehetőséggel. Bokros Lajos párezer ember előtt réges régen nem beszélhetett. Reméljük, erre a mostani műsorra nem készült, és csak improvizált, mert sértően rosszul beszélt. A jobb és rosszabb felvezető beszédek után túl röviden és tartalom nélkül.

Az előadói stíluson nem merengenénk sokat, csak annyit, hogy a hordószónokok kántálása messze áll a modern beszédektől. Bokros Lajos fejhangon, humortalanul és rosszul beszélt. Öniróniája maximum fáradt póz volt, de leginkább arrogancia.

A beszéd tartalma sokkal szomorúbb volt. Sokadik alkalommal látjuk tapasztalt tüntetésjárókként, hogy a szónok beszél mindenről, csak arról nem, ami miatt a népek összegyűltek.

A jogállam felszámolásának utolsó lépései közé tartozik a mostani fideszes terv. Erről lehetett volna világosan beszélni. Fel lehetett volna szólítani a tüntetéshez nem csatlakozó pártokat, leginkább az LMP-t és a DK-t, hogy viselkedjenek másképp.

Bokros hirdethetett volna tervet arra, hogy mit kell így tenni, mi a dolga az ellenzéknek, és a cselekvésre kész választónak. De Bokros Lajos mindezt elmulasztotta. Beszélt Kínáról, Ukrajnáról és minden másról. Valószínűleg azért, mert fogalma sincs, mit kell tenni. Hirtelen jött közönsége számára csak annyit akart valójában mondani, hogy ő is van, ő is létezik, és mindig kellően arrogáns lesz ahhoz, hogy a valóság részleteiről tudomást nem véve odatolakodjon mások elé. De ez már kevés, ennél tőle is több kell.

A mai magyar bajainkra a hordószónoklás már nem megoldás. Bokros Lajos múlt vasárnap egy sikeres tüntetésen bukott meg mint politikus. Most már legalább ezt is tudjuk.

És ami még szomorúbb, úgy hírlik, hogy az MSZP partner abban, hogy terrorfenyegetettség címén babrálni lehessen a "gránitszilárdságú" alaptörvényen. Igazán kiábrándítóan szomorú, hogy Tóbiás József és az ügyben időnként megszólaló Molnár Zsolt és Harangozó Tamás tényleg azt hiszik, hogy ezzel a hozzáállással asszisztálnak a Fidesz újabb gyűlöletkampányához, akkor javul valamit a szétrohadó pártjuk megítélése.

Sokat dolgoztunk az elmúlt közel két napban, hogy összegyűjtsük Gyurcsány Ferenc legfrissebb évértékelőjében rejlő újdonságokat, míg összeállt az alábbi lista:

•  …
•  …
•  …

Köszönjük a figyelmet!

fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

A Fidesz 2002 óta folyamatosan erősödő gyűlöletközösséget tart fenn. Ennek végpontja Bayer Zsolt és G. Fodor Gábor. E szerzők és platformjaik minőségéről nincs mit mondani, felesleges minden szó, amelyet rájuk veszteget az ember. De a gyűlöletpolitizálásról érdemes beszélni.

G. Fodor Gábor általánosítva és konkrétumok nélkül emberek egyes csoportjait alávalóbbnak tartja másoknál. Erre a hatalomban levő publicista önmagának azt az erkölcsi felmentést adja, hogy az ellenséggel szemben mindent lehet. De nem minden jobboldali ilyen. Mert, aki kommunista, azzal bármit lehet szerinte. Mert, aki mást gondol, ráadásul nagyon mást, mint ő, azzal bármit lehet. Mert, akinek az „oldala” bánt már el bárkivel a másik oldalról méltatlanul, azokkal szemben mindenkivel mindent lehet. De ez, ami nem így van.

G. Fodor Gábor (fotó: index.hu)

És ezért fontos, hogy Gulyás Gergely elhatárolódott G. Fodor Gábortól. A Fidesz alelnöke immáron sokadik alkalommal tesz arról, hogy hangja - hacsak pillanatokra is - elüssön a Fidesz értelmiségének hangjától. Lehet, hogy ez ugyanaz a Gulyás Gergely, aki közben a terrortörvény mellett érvel, és ugyanaz, aki számos jogtipró törvény tolt át önkezével a parlamenten.

De legalább maradt még benne valami, ami azt mondatja vele, hogy egy másik oldalon politizáló vezető politikus családjának megbecstelenítése még a hideg polgárháború mai fokán is elfogadhatatlan. (A Tóbiás József elleni támadást direkt nem linkeljük.)

Hacsak ennyi maradt mára a méltányosságból, azt a keveset is meg kell becsülni. Mert az elmúlt évtizedekben családi dolgokat nem igazán volt szokás támadni. G. Fodor most ezt sem tisztelte, mert gyűlöl. És a gyűlölet nem segít, sem kormányon, sem ellenzékben.

A szorongásszülte agresszió rossz tanácsadó. És ezért fontos, hogy az ellenzéki oldal se gyűlölje ellenfelét, hanem csak akar jobb lenni náluk. Mert ahogyan nincs kollektív baloldal, úgy nincs kollektív jobboldal se. A gyűlölet, a megbélyegzés dolgában pedig nem szabad felvenni a versenyt G. Fodorral és másokkal. Mert abból semmi jó nem származik.

A Fidesz év elején magasra csavarta a hülyeséget. Sorkatonaság, terror elleni alkotmánymódosítás, abortuszszigorítás, és hasonlók. Ezek ostobaságával és értelmetlenségével nem is szabad foglalkozni. Csak küzdeni kell ellenük földön, vízen, levegőben. Azonban a megmondók és Facebook-huszárok viselkedése ilyenkor elemzendő. Vannak a gumicsont-detektorral szerelt játékosok és vannak a másokat lenézően bérretegőzők. Mi, öreg harcosok mindkét típust megvetjük.

A gumicsontológusok okosabbak mindenki másnál. Ők látják és egyben meg is képesek határozni, mi a valójában fontos dolog. Ha valaki más kérdést tekint fontosnak, az vagy áruló, vagy buta, vagy nem ért a kommunikációhoz. A gumicsont-szakértők szerint ezeket a Fidesz mindig tudatosan dobja a közélet mocsarába, és a buta kommentelők, újságírók, közéleti szereplők, ha elgondolkodnak e javaslatokon, akkor már bele is estek a Fidesz csapdájába.

Van, aki nem retteg... (illusztráció forrása: Marabu / nol.hu)

A probléma ezzel az, hogy senkinél nincs ott a bölcsek köve. Senkinél. Annál sem, aki sportot űz abból, hogy bebizonyítsa, ő maga a bölcsek köve, és tud mindent.

A bérrettegőzők még a gumicsont-szakértőknél is károsabbak. Szerintük akik szót emelnek, valójában nem is létező, be sem következő bajokra hívják fel a figyelmet. Mintegy sportot űznek abból, hogy aggódnak e dolgok miatt. A bérrettegő olyan ember a vádlók szerint, aki csak ezzel hajlandó foglalkozni, nem is gondol mást a világról, és egy jó orbánviktorozásért az anyját is eladná.

Mind a bérretegőzőkkel, mind a gumicsont-szakértőkkel az a baj, hogy súlyosan tévednek. Az elmúlt évek bebizonyították, hogy idővel mindent megcsinál a Fidesz. Legyen szó akár a vasárnapi boltbezárásról, akár a kerítésépítésről, akár a csaló választási rendszerről, akár a magánnyugdíjpénztárak felszámolásáról.

A bérrettegőzők úgy kérdőjelezik meg a tisztességes aggódók erkölcsi tisztsségét, hogy arra semmilyen erkölcsi alapjuk nincs. A gumicsontológusok pedig úgy kritizálják mások hozzáértését, hogy közben valójában csak vélményük van, különleges hozzáértésük nincs.

Egyikőjük sem veszi észre, mind csak ugyanattól, a Fidesz szorongattatásától érzik rosszul magukat. És dühüket inkább a hozzájuk közlebb állókon vezetik le, mert nekik kockázatmentesebben tudnak ártani. Ez az igazi baj.

A Fidesz új szövetségeseket talált. Már vagy két éve, de sem Orbán, sem Lázár, sem Kósa nem dicsekedett vele. A hírek szerint Habony és Finkelstein mutatta be Orbánnak a két szürke eminenciást, Fortélyos Félelmet és Kiábrándult Közönyt. A két veterán szövetséges nem mindennapi játékos, olyan kormányok dolgoznak velük, mint az orosz, a kínai vagy az észak-koreai, de korábban olyan nagy ágyúkkal is együttműködtek, mint Sztálin, Hitler vagy Rákosi. Tevékenységükben az az igazán durva, hogy úgy váltak az Orbán-rezsim és más diktátorok szövetségeseivé, hogy valójában a népnek adnak tanácsot. Nagyon úgy fest, hogy többen merényletet terveznek a két különös szövetséges ellen.

De ne rohanjunk ennyire előre, előbb nézzük, hogy miről beszélünk.

(illusztráció: Marabu / nol.hu)

Fortélyos Félelem fő szakterülete az igazságügy, a rendvédelem és a munkaügy. Eszközei az évtizedek során sokat cizellálódtak, de a lényeg az, hogy néhány szemléletes példával, régről itt maradt beidegződésekkel és emberi gyarlósággal elérje, hogy ne merjen senki szembe szegülni a hatalmon lévőkkel és a hozzájuk köthetőkkel, ha valakinek van is rossz érzése azzal kapcsolatban, ami történik a közéletben, akkor ne merjen erről nyíltan beszélni, nehogy kirúgják őt vagy a családtagját, esetleg emiatt nehogy megtalálja valamilyen vegzatúrával egy hatóság. Fortélyos Félelem akkor éri el egy-egy országban saját szakmai csúcsát, ha eléri, hogy nem csak barátnak elmondani ne merje, de gondolni se merjen az ember fia arra, hogy másként is lehetnének a dolgok, nehogy baj legyen belőle.

Kiábrándult Közöny szintén régóta van a szakmában, az ő szakterülete a legmocskosabb politika és a pszichológia. Zsenialitása abban áll, hogy úgy támogatja a szövetségesét (jelen esetben a Fideszt), hogy elhiteti: a többiek ugyan olyan ocsmányok, és gerinctelenek, mint a szövetséges, vagyis nincs különbség, mindenki tolvaj, hazug és álszent, tehát mindegy mi történik a közéletben, minden politikus genya, így mindegy is ki van hatalmon, mindegy, hogy ki lopja el a közöst. Kiábrándult Közöny kormányzati szövetségesével közösen megbénítja örök ellenségét, a Társadalmi Szolidaritást, mert a stratégiája szerint, amíg az ember a helyzethez képest megvan, addig nem érdekeli, ha a másik kevésbé érzi jól magát, mert az a másik polgár biztosan megérdemli, nem kell neki segíteni, van is rá önigazolása, és amúgy is.

Fortélyos Félelem és Kiábrándult Közöny azokban az országokban dolgozik a leghatékonyabban, ahol döglött a szakszervezetiség, ahol él a házmesterkultúra, ahonnan a Társadalmi Összefogás és a Kölcsönös Bizalom rég emigrált. Manapság Magyarország az egyik legjobb terep Orbánék két legkártékonyabb szövetségesének, mégis mintha valami elindult volna az elmúlt napokban.

De kik akarják eltenni láb alól Orbán új szövetségeseit?

A jelek szerint Sándor Mária, Hosszú Katinka, több száz orvos, szakápoló, és most néhány elcsigázott pedagógus is eltökélte, hogy végeznek Fortélyos Félelemmel és Kiábrándult Közönnyel.

Mi, öreg harcosok láttunk már ilyesmit, de a helyzet az, hogy ezek a heroikus küzdelmek csak akkor lehetnek sikeresek, ha sikerül Társadalmi Szolidaritást, Társadalmi Összefogást és Kölcsönös Bizalmat az önkéntes száműzetésükből hazahívni. Nélkülük ugyanis Sándor Mária, Hosszú Katinka, az orvosok, szakápolók és pedagógusok harca kudarcra van ítélve.

Egy nagyra becsült német kollégánk, Martin Niemöller így fogalmazott egyszer: "Mikor a nácik elvitték a kommunistákat, nem szóltam, hisz nem voltam kommunista. Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, nem szóltam, hisz nem voltam szakszervezeti tag. Amikor a szocialistákat bezárták, nem szóltam, hisz nem voltam szocialista. Amikor a zsidókat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam zsidó. Amikorra engem vittek el, már nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna."

Mi azt javasoljuk mindenkinek, aki még átlát a szitán, hogy ne hallgasson a finnyás fanyalgókra, a trükkös elhessegetőkre, a fideszes zombikra és az örök pesszimistákra, az örökös politikán kívüliekre, mert ők is az Orbán-rezsim szövetségesei, akaratukon kívül is annak a sötét erőnek dolgoznak, ami mindnyájunkból reménytvesztett közmunkást, kiátkozott értelmiségit, lecsúszott középosztálybelit és depressziós tartós munkanélkülit csinál.

Ne hallgasson senki a károgókra, hanem vegye fel a harcot Sándor Mária, Hosszú Katinka, a több száz orvos, szakápoló és pedagógus oldalán, mert ha nem teszi, akkor nem lesz senki, aki megmentse a gonosztól, Orbántól, Lázártól, Kósától, a Fortélyos Félelemtől és Kiábrándult Közönytől, akik igazi erejüket majd a terrorellenes harcnak hazudott rendkívüli állapot során mutatják meg, amit józan ember nem kívánhat Magyarországnak. 

Az elmúlt napok egyik különösen balkáni eseménye volt, hogy nyílt háborúságba torkollott Simicska Lajos és Orbán Viktor pénzügyi elszámolási vitája. A játékba bekapcsolódott a rendőrség, a budapesti közterület-felügyelet, maga Bakondi György és sok biztonsági ember. Az ügy abszurdba hajló fejleménye volt, hogy a Magyar Nemzetben toborzott őröket Simicska Lajos a Mahir-orszlopok megvédésére. A Fidesz aktuális lieblingjeinek sem tanulság nélküli az, hogy miként vergődik Orbán kegyvesztett haverja, hiszen ők is erre a sorsra juthatnak, ha már megtették a kötelességüket.

Mi is a Mahir-oszlop? Egy olyan budapesti közterületi hirdetési felület, amely a Simicska-féle közpénz pumpálás egyik első intézménye volt.

Végy egy tetszőlegesen árazható szolgáltatást, amelyet rugalmasan rendelni képesek közületek, piaci társaságok és intenzív kommunikációt folytató egyéb piaci szereplők. E piacon tégy szert állami, önkormányzati befolyásod felhasználásával szinte monopoljogra, majd pedig hatalmi érdekeid szerint használd e felületeket az általad támogatott politikai erő hirdetési erővel történő támogatására.

A kampányidőn kívüli hasznosítás legalább kétféle lehet: állami vállalatok, minisztériumok rendelhetnek ismeretlen árazással megjelenést e felületeken, vagy pedig saját cégeid közötti likviditás-áramoltatásra is használhatod a felületeket.

Előbbire a számtalan Szerencsejáték Zrt.-kampány és állami, kormányzati hirdetés a jó példa (ne feledjük a legendás IMF-elleni kampányt, például). Utóbbira pedig remek illusztráció volt, amikor az állami hirdetésekkel megerősített Class FM vagy Lánchíd Rádió hirdetett Mahir-oszlopokon, ami nyilván elsődlegesen azt szolgálta, hogy az egyik Simicska-érdekeltségből pénzt toljanak a másikba. Mi, öreg harcosok azon sem lepődnénk meg, ha néha a Mahir hirdetett volna a Lánchíd Rádióban vagy a HírTV-ben, ha a másik irányból lett volna szükség pénzre.

Mindenesetre a Mahir-oszlopok sokat segítettek a Fidesznek Budapesten. Nem múlt egy olyan kampány 1998-at követően, amikor ne Fidesz-hirdetésekkel lett volna tele a Kiskörút, a Nagykörút és még számos budapesti utca. A Fidesz számára gyakorlatilag exkluzívan biztosított hirdetési felületek a belvárosi részeken nagyon jó hirdetési hatékonyságot teremtettek. A Hungária körúton belül a hagyományos közterületi hirdetési felületek sztárja, az óriásplakát kevéssé használható, hiszen a megcélzott fogyasztók egészen egyszerűen nem látják meg a plakátokat, vagy magasan vannak, vagy túl közel a szemükhöz. Így a Mahir-oszlopok támaszai voltak a Fidesz-kampányoknak.

A Fidesszel szemben álló pártok és gazdasági társaságok nem fértek fel e felületekre sosem. Akkor sem, ha fizettek volna. Egy kivétel volt, persze. Bodnár Zoltán, aki Mesterházy Ernő pártjának főpolgármester-jelöltjeként ismeretlen áron vásárolt temérdek hirdetést Mahir-oszlopokon (is), a továbbra is ismeretlen banktól származó liberális párti bankhitelből. Mi, öreg harcosok az azóta már összeomlott - a fideszes érdekkörhöz sorolható - Széchenyi Bankra gyanakodunk, de lehetett más forrása is a hitelnek.

E hirdetési felületeket a Fővárosi Közgyűlés biztosította a Mahirnak. Az erről szóló döntést MSZP-s és SZDSZ-es fővárosi képviselők is nagy tömegben szavazták meg. Nyilván Somlyódi Csabának és Mesterházy Ernőnek kellett a pénz újabb nyaralóra Balin vagy más, fontos, személyes beruházásra. De az MSZP jobb, ha hallgat Mahir-oszlop ügyben, hiszen politikai bénasága és tisztességtelensége odáig terjedt, hogy segítették a Simicska-pénzpumpa működését, miközben folyamatosan kárvallottjai is voltak ennek. Micsoda balfácánok.

Nem tanulság nélküli az eset a Fidesz jelenlegi szövetségesei számára sem. A most nyerésben levő kormányzati támogatottak, bízunk benne, jegyzetelnek! Andy Vajna, Parragh László, Csetényi Csaba, figyeltek? Ha bármikor, bármiben ellene tesztek a miniszterelnöknek, akkor nem csak száműzöttek lesztek azonnal, de mindent el is fognak tőletek venni. Kaszinót, trafikot, szolgálati autót és bármi mást.

Ma csak az ország sajnálhatja magát, hogy egy balkáni tulajdonvitában felsejlik Magyarország lecsúszásának minden rétege. Tolvajok veszekednek, új tolvajok rettegnek, régiek szűkölnek, és közben az ellenzék régebbi része saját hiteltelenségében tobzódva még arra sem emlékszik, hogy önmaguk tették mindezt lehetővé Simicskának és Orbánnak. Lúzerek.

Ámulunk és bámulunk azt látva, hogy mi történik az Alkotmánybíróság új tagjainak megválasztása ügyében. A Fidesznek nincs kétharmada, és megkereste a frakcióval rendelkező pártokat, segítsenek neki. A politikai együttműködésért cserébe a kormánypárt csontot dob a parlamenti ellenzék együttműködni hajlandó részének.

Az MSZP örömmel szegődik a Fidesz partneréül ebben az árulásban. Biztos van egy elfekvő jogászprofesszor, vagy netán maga Bárándy Gergely, aki számára stabil megélhetést biztosíthat a hosszú alkotmánybírói karrier.

Az LMP nevében Schiffer András természetesen mindenre csak a haza és jogállam érdekében hajlandó. Így e nemes eszmék érvényesülése érdekében működne most együtt a Fidesszel. Állítása szerint a mostani alkotmánybíróválasztási kör 4 tagjában való együttműködés a Fidesszel lehetőséget teremt arra, hogy jobban őrizzék az újak a magyar alkotmányosságot. A saját jogvédő múltját ezzel végleg szembe köpő LMP-társelnök nem veszi észre, hogy minden kicsit elfogadható AB-döntésre jut tíz elfogadhatatlan és erkölcstelen döntés. Ráadásul a Fidesz előbb teszi működésképtelenné a testületet, semmint hogy politikailag kiegyensúlyozott viszonyokat teremtsen az AB-ben.

Ezek után annyi marad Bárándy és Schiffer számára, hogy a menekültkérdésről buta dolgokat regélő Lenkovics Barnabás újraválasztásához asszisztálva Pokol Bélával, Stumpf Istvánnal és másokkal együtt védheti a jogállamot a Fidesztől és más károkozóktól. Badarság.

Bárki ellenzéki politikus, független vagy ellenzéki frakcióhoz tartozó, aki egy ilyen döntésben együtt szavaz a Fidesszel, elárul mindent abból, ami a kormányváltáshoz vezet. Az alkotmányozás törvénytelen volt, az Alkotmánybíróság lejáratta magát, rendet csak egy politikai rendszerváltással lehet tenni. Az MSZP és a LMP az alkotmánybírók megválasztásának támogatásával most a Fidesz ölébe befekvő látszatellenzékként viselkedik. Akkor is, ha ki így, ki úgy, megpróbálja saját lelkiismeretének megmagyarázni árulását.

Nem felejtünk.

Megnyugodhatunk. A súlyos kövek legurulhatnak szívünkről. Néhány órányi bizonytalanság után kiderült: Navracsics Tibor, fideszes uniós biztos nem bátor. Még annyira sem, hogy ha már a magyar jogállam mészárosaként elhíresült politikusi múltjával szembenézni képtelen is, akkor legalább Lengyelország esetén fog másként, bátran viselkedni. De nem, nem fog. Megnyugodhatunk. És szomorkodhatunk tovább a magyar jobboldali politikai megújulásának nehézségei felett.

Hiszen történelmi értelemben Navracsicsnak elévülhetetlen érdemei vannak a magyar köztársaság lebontásában. Míg más magyar jobboldali polgárok a rendszerváltás éveiben saját démonjaikkal küzdve történelmileg jó irányba vitték hazánkat, vannak, akik könnyűnek találtattak. Mert sok jogos és utólag elfogadhatatlan sérelme volna az elmúlt évtizedekben jobb- és baloldali értelmiségnek, polgárnak egyaránt, de a történelmi feladatok egyesekből a legjobbat hozták ki. Navracsics Tibor nem ezek közé tartozik.

Navracsics Tibor magyaráz (fotó: eyes-on-europe.eu)

Hősiesen védte a káros, értelmetlen és szabadságkorlátozó médiatörvényt. Aktív formálója volt a nem méltányos választási rendszernek és az új alaptörvénynek. E gránitszilárdságú szégyennel azóta sem nézett szembe kritikusan, hanem inkább csak távolságot tart tőle. Persze, leginkább önmagától.

A magyar uniós biztos még miniszterként végig vitte a Külügyminisztérium egyik legkeményebb mészárlását, majd ettől is ellépett. Érdekes finomság, hogy 2014 nyarán, az újraválasztott Orbán-kormány külügyéreként immár nem „kommunisták” ellen kellett harcolnia a külügyi tárcánál, hanem sajátjai ellen. A martonyisták, a némethzsoltisták és a haza más, atlantista ellenségei ellen. Tibor ezt is hősiesen elvégezte.

És ahogyan már 2010 és 2014 között is, az elmúlt években is következetesen építgette a belső kritikus imázsát. Kiszivárogtatásokkal tartotta el magától Orbán egyes intézkedéseit, és mindig rendelkezett annyi sajtókapcsolattal, amely lehetővé tette számára különállásának egyoldalú, manipulatív jelzését a sajtó számára.

Ennek ellenére az igazság világos. Lengyelország tekintetében sem lesz hős Navracsics Tibor. Nem is hősre volna szükségünk, hiszen Magyarország leginkább abban volna érdekelt, hogy ne legyen ennyi balhé velünk, kelet-európaiakkal. De ha már az a helyzet, ami, akkor egy magyar uniós biztosnak elsődlegesen az uniós szelleméhez és jogi szabályozásához kellene hűnek lennie. Nem hősök kellenek, csak elvi viselkedésre képes, egyenes politikusok.

Most hétvégén szárnyra kapott a hír, hogy új székében Navracsics még Orbánnal is szembe került, és konfliktust fog vállalni. Hiszen a cikk szerint támogatja a Lengyelország jogállamának védelmét szolgáló uniós erőfeszítést. De egy-két nap izgalom után megnyugodhatunk: Navracsics Tibor cáfolta a heves sajtóértesüléseket. A Mandiner számára világossá tette: nincs itt kérem semmi látnivaló, csak az unió malmai őrölnek, ahogy szoktak. Nem támogat ő semmit. "Navracsics elmondása szerint orientációs vita várható tehát, amelynek végén Juncker kijelölhet biztosokat, hogy vegyék fel a kapcsolatot a témáért felelős lengyel miniszterekkel.”

Orientációs vita - így hívják ez újbeszélül. Nem aggodalom bármiért is, nem jogvita, nem panasz, nem a klub szabályainak nyílt megsértése. Nem. Orientációs vita, hiszen szegény lengyelek csak áldozatok most is, ahogyan szegény, Trianonban megcsonkított magyar nemzetünk is csak a bősz nyugat ármányainak volt az áldozata, semmit sem követve el a szabályok, a kultúra és a tisztesség ellen. A lengyel Habony Árpád csettintve írhatja fel a noteszébe: o-ri-en-tá-ci-ós vita, használjuk ezt!

Már a német sajtó is gúnyosan jegyezte meg, hogy pikáns lesz, amikor a magyar jogállam egyik tapasztalt mészárosa lesz kénytelen aggódni az EU értékeiért Lengyelországban. Nem kell félni, ez nem fog bekövetkezni. Okos szivárogtatásokkal Navracsics Tibor tovább fogja játszani a kinn is vagyok, benn is vagyok cinikus játékát. Hiszen sosem lehet tudni. Túlélni mindig érdemes.