Az elmúlt napokban teljesen véletlenül került a sajtó érdeklődésének fókuszába Orbán Viktor igazi otthona. A miniszterelnök vagyonát strómanok kezelik. Mészáros Lőrinc, Garancsi István és mások. Egy kuvasz miatt most néhai Ferenczi Krisztina tényfeltáró munkája értékelődik fel. Alcsútdoboz mellett, a Csányi-golfpályával szemben van az igazi Orbán-dácsa.

Egy régi, Habsburg-birtok már évekkel ezelőtt Orbán Viktor szüleinek kezelésébe kerül. Ezt a tulajdont bérli immár jó ideje Mészáros Lőrinc. Az ingatlan öt épületből áll, és több forrás mutat arra, hogy a miniszterelnök valójában nem a felcsúti stadion mellett lakik, hanem itt, Alcsútdoboz határában, az ő ízlése szerint felújított majorságban.

(fotó forrása: 444.hu)

Ez az egész a putyini modell magyar lefordítása. Strómanok kezelik a vagyont itt is, ott is. A nagyságrendek mások, a módszerek azonosak. A vagyon kezelőinek csak és kizárólag a vezető általi felhatalmazás a legitimációja. Semmi más. Lehetne a tisztelt olvasó is, csak épp nem ő került körön belülre. 

Az adófizetői pénzből finanszírozott beruházásokból meggazdagodott Orbán-család és Mészáros Lőrinc pedig visszafinanszírozza így a gazdát, Orbán Viktort. Nyilván a vagyonnyilatkozában semmi nincs erről, és az is nyilvánvaló, hogy sem bérleti szerződés, sem más jogi forma nem köti a Habsburg-majorsághoz Orbán Viktort.

De ettől még tudjuk, ott lakik. És egyre több ember fogja mostantól megtudni, hogy a hazugságból épült Orbán-rendszer célja kizárólag Orbán vagyonosodása.

Fodor Gábortól az elmúlt fél évben semmire sem emlékszünk. Nem szólt keményen a menekültügyben, nem szólt Putyin-ellen, nem láttuk őt védeni a pedagógusokat. Manapság Bodnár Zoltán többet szerepel a Liberális Párt nevében, mint a pártelnök. Ezek után adott interjút a Fodor a Mandinernek.

A sosem aktív munkavégzéséről ismert pártelnök most utólag, hosszan magyarázza saját bölcsességét: nem volt elhibázott az SZDSZ koalícióra lépése az MSZP-vel, ki kellett volna szállni a Bokros-csomag után, és a többi. Látszik: Fodor Gábor nem tanult az elmúlt évtizedekből. És még minimális, valódi önkritikára is képtelen. Közben cinikusan jó jelöltnek hazudja a főpolgármester-jelöltként minősíthetetlen eredményt elérő Bodnár Zoltánt, aki Simicska Lajos szívességéből sok-sok Mahir-oszlopon is hirdethetett 2014 őszén. 

(fotó: index.hu)

De nem is ez a legnagyobb baj a Mandiner-interjúval. Fodort az Orbán-rezsim azért tartja, hogy véleményével megőrizze a korai Fidesz, a korai Orbán Viktor hitelességét. E feladata fontos, így elegendő, ha ritkán szól. Olyan ő, mint egy söprögető a régi idők focijában: amikor már mindenki mást elfektetett egy csatár, jön a söprögető, és megmenti a kapust a kínos védeni valótól. 

Fodor Gábor Orbán rendszerének fontos ékköve: nem is véletlen, hogy Gyurcsány Ferenc és Mesterházy Attila elintézte parlamenti mandátumát, szemben a DK és a szocialisták valódi érdekeivel. Most Simicska Lajos ügynökvádjával szemben védi meg Fodor a miniszterelnököt, mintha ő tudná, hogy valójában mi történt. És mintha nem éppen ő lett volna úgy minisztere egy kétharmados kormánynak, hogy közben ő maga se tett volna semmit az ügynökakták nyilvánosságáért.

Fodor a múlt embere. A liberalizmus képviseletében hiteltelen. A rendszerváltás helyes iránya ellenére képtelen szembenézni azokkal a hibákkal, amelyek zsákutcába juttatták hazánkat. Amikor  az EP választáson 2014-ben országos szervezet híján a Liberálisok el sem indultak, leleplezte magát Fodor: nem a liberalizmus képviselete a célja, hanem személyes anyagi túlélésének bebiztosítása, és Orbán Viktor utóvédként való védelme. 

De erre már nincs senkinek szüksége.

Az elmúlt években megélhettük Orbán Viktor és a Fidesz elhibázott külpolitikájának minden balfogását. Összeveszni az Egyesült Államokkal és Németországgal, gyengíteni az Európai Uniót és korrupt keleti szövetségeseket keresni - ez volt minden törekvése a magyar miniszterelnöknek.

Most ebben új szintre léptünk: azerbajdzsáni látogatásával Orbán tovább folytatta a keleti-nyitás elhibázott doktrínáját. Hiszen természetes, hogy hazánknak keleten is kellenek szövetségesek. Üzletelni, együttműködni mindenkivel lehet, akivel érdemes és nem hoz szégyent a hazánkra. De stratégiai együttműködést nem szabad kötni ilyen partnerekkel.

(fotó: index.hu)

Orbán Viktor és felesége koszorút helyezett el idősebb Aliyev nemzeti vezető és felesége sírján. Ezzel kiállt Aliyev elnyomó, KGB-vezetőségben gyökerező politikája mellett. Kitüntette a jelenlegi elnök feleségét, akiről amerikai titkosszolgálati jelentések nem éppen hízelgően írtak a Wikileaks iratokban. Közben látjuk, hogy az azeri gazdasági csoda összeomlott: az olcsó energiahordozók olyan mély válságba sodorták az azeri nemzetgazdaságot, hogy az IMF-hez fordultak.

Ilham Aliyev jelenlegi elnök Magyarország közeli barátjaként tekint magára, Orbán pedig mindenféle értelem nélkül viszonozta is a gesztusokat: „világos szellemi háttérről” beszélt, amely „képes magába foglalni az európai politikai rendszerek sok sajátos elemét”. Hogy pontosan melyek azok a „sajátos elemek”, amelyek hazánk számára bármilyen szempontból is fontosak lehetnek, nem tudjuk.

Az biztos, hogy illiberális, elnyomó országokat nem szabad Magyarország stratégiai szövetségesének tekinteni. Mert ez árt, és nem érdekünk. Ráadásul mindeközben hazánk történelmileg össze is veszett a keresztény Örményországgal baltás-gyilkos súlyosan ostoba visszaadásával. Hazánk veszített egy történelmi szövetségest, megszűntek velük a diplomáciai kapcsolataink, és „nyertünk” egy keleties, elnyomó rezsimet.

Orbán külpolitikai tévelygése sehova se vezet: hazánk csúszik le gazdaságilag, elszigetelődik partnereitől. És közben ráadásul szégyenben maradunk, mert elfogadhatatlan emberekkel köt partnerséget a magyar miniszterelnök.

Vasárnap újra bebizonyosodott: a véleménykutatásoknak nem kell hinni. A baloldali közös jelöltként induló új polgármester utcahosszal verte fideszes ellenfelét. Fekete Zsolt korábbi alpolgármesterre hálátlan feladat várt, hiszen barátja és korábbi főnöke, Dóra Ottó tragikus halála után kellett harcba szállni a város vezetéséért. Tisztességes, kemény kampányt vívott a jelölt az elnyomó Fidesszel szemben. Volt minden, amit a gátlás és önuralom nélküli, jobboldali kampánygépezet magából ki tud okádni: hazug, lejárató szórólap, fejlesztési forrásokkal való zsarolás, gulyáságyú és félelemkeltés.

Ennek ellére is működött a tiltakozás, működött a Klikk-ellenes lázadás, és biztos hatott a keddi népszavazási botrány is. Mára világos: az elmúlt két évben nem nyert érdemi időközi választást a Fidesz. És sehol, de sehol nem látjuk viszont az 50% feletti fideszes népszerűséget. Egyértelmű, hogy a telefonos kutatások idősödő válaszadói meg akarnak felelni az elnyomástól félve, és inkább fideszeseknek mondják magukat, semmint ellenzékinek.

Érdemes észrevenni a fideszbérenc Thürmer Gyula kudarcát. Jó előre jelezzük Kubatov Gábornak: pár szavazatért nem éri meg az ekkora anyagi befektetést. Többe fáj egy Schmuck Andor vagy Thürmer annál, mint amennyi szavazatot el tud téríteni. Nem szabad a sok ellopott fideszes adóforintot ilyen lator-jelöltekre pazarolni, tessék inkább jobban kormányozni.

(illusztráció forrása: nava.hu)

Viszont van egy dolog, ami a győzelem kulcsa volt! Mi, öreg harcosok úgy értesültünk, hogy a szocialista kampánystáb kikötötte: a Demokratikus Koalíció támogathatja ugyan a jelöltet, bár erős szervezete egyáltalán nincs a városban, de Gyurcsány Ferenc a kampány két hónapjában még Nógrád megye területére se lépjen be, nem hogy a megyeszékhelyre.

A Gyurcsány-mentes salgótarjáni kampány eredményes volt, és az üzenet is világos: ahogyan Veszprémben, Kész Zoltánnál, úgy most Feketénél Salgótarjánban sem kértek sem a kampányolók, sem a választók a lánglelkű forradalmár-miniszterelnök acélos szózataiból. Semmi húzzunk bele, semmi kiszorítósdi, semmi álkarizmatikus megfáradt lakossági-fórumozó pátosz.

Nem csak hogy lehet választást nyerni Gyucsány nélkül, de jól okoskodtak a szocialista stratégák: a volt miniszterelnök magas elutasítottsága káros, ártott volna a kampánynak, nem is véletlen, hogy a közelébe sem ment a városnak.

Kedden újabb mélypontot ért el a demokrácia Mariana-árkában az Orbán-rezsim, amikor Erdősi néni kubatovista focihuligán-szerű bőrfejűek segítségével hekkelte meg szerencsétlen Nyakó István törekvését arra, hogy elsőként juttathassa el a Nemzeti Választási Irodához a vasárnapi boltbezárást firtató népszavazási kérdését. Nem vitás, hogy ezzel az akcióval a Fidesz újabb határt lépett át, és erre illik komoly választ adni az ellenzék részéről, de Orbán Viktor baloldali lelki testvére, Gyurcsány Ferenc nem bírta nagy izgalmában, és már egyedül elsült.

Az MTI tegnap este kilenc körül az alábbi hírt közölte: a Demokratikus Koalíció elnöke azt kezdeményezi, hogy "a demokratikus ellenzéki pártok" - a kétharmados szavazások kivételével - mindaddig bojkottálják a parlament üléseit, amíg az Országgyűlés meg nem változtatja a "népszavazásokat lehetetlenné tévő" szabályokat, és amíg "a Fidesszel cinkos" választási bizottsági tagok le nem mondanak tisztségükről.

(fotó: mno.hu)

Fletó nem bírta ki, hogy ne trollkodjon, hogy nagy vagányan kezdeményezően önállóan menjen előre egy olyan fajsúlyos kérdésben, amelyben ha valóban sikereket akart volna elérni, valódi ellenzéki együttműködést kovácsolni, akkor a DK előre egyeztetett volna a többi ellenzéki párttal és közös sajtótájékoztatón jelentik be, hogy távol maradnak az Országgyűléstől, mert nem akarnak asszisztálni ahhoz a gyomorforgató műsorhoz, amit a Fideszes többség produkál.

De Gyurcsány és a DK megint csak egy bemondási versenyt akart nyerni, és nem egy egész ügyet. És ezzel megint tönkretesznek mindent. Csak figyeljék meg, mi szóltunk... 

Hiába, na: mi is öregszünk. Az öreg harcos nem állapot, hanem folyamat. És aki öregszik, annak bizony lankad a figyelme, no meg gyengül a memóriája. A rövidtávú, legalábbis. Mert a régi emlékek elevenen élnek.

Az öreg motorosok soha nem halnak meg...  (fotó: where'smyT-backandotherstories)

Amikor például Hiller haver még az ezredforduló első éveiben a baloldal megújítását ígérte, na kivel is? Hát a Gyurcsány Ferivel tandemben. Mertek baloldalinak lenni oly nagy hangerővel, hogy még az akkoriban útelágazodó Medgyessy miniszterelnök rosszallását is kivívták.

Aztán felgyorsultak az események, Fletó miniszterelnök, a haverja meg pártelnök lett (azt az aprócska állítólagos árulást, amit a rossz nyelvek szerint Hiller ama bizonyos Toller-kirohanós MSZP elnökségi ülésen elkövetett, Feri nagyvonalúan lenyelte, mint ahogyan Maya Gold is szokott lenyelni ezt-azt). Szép volt minden, bár Hiller néhány évvel később már panaszkodott, de ennek mi, öreg harcosok nem tulajdonítunk különösebb jelentőséget.

Majd jött a hatszoros bukta, a 2009-es Európa Parlamenti választástól a 2014-es önkormányzati választásokig bezárólag, és Hiller haver alámerült, mint egy bukott angyal, hogy tavaly ősszel aztán újból mint a baloldal megújításának contendere bukkanjon fel ismét. Arra persze ügyelt, hogy leköszönő miniszterként 2010-ben még gyorsan kinevezze a sofőrjét a Párizsi Magyar Intézet egyik vezető beosztásába, vagy kabinetfőnökét a patinás bécsi Collegium Hungaricum igazgató-helyettesévé – a szakma rosszallását is kiváltva ezzel.

Mindehhez képest némi feltűnést keltett, amikor a regnáló miniszterelnök hirtelen és váratlan megdicsérte a mi Pistánkat. Aztán jött a revans: Pista meg Viktort dicsérte, hogy milyen szép kerítést épített a menekültek ellen.

Mi, öreg harcosunk csak csodálkoztunk és tanakodtunk, vajon mi lehet a haver hirtelen túlmozgása mögött? Miért ront be úgy az ajtón, mint akit küldtek? Öregségünkben persze nem láttuk a fától az erdőt és még a nyálunk is kicsordult, mint amikor vénember elalszik a nyári nap sütötte verandán. Igen. Öregek vagyunk, de hülyék nem. Nem vagyunk hülyék, legfeljebb lassúak. Mert el kellett telnie egy kis időnek, míg leesett a tantusz.

A tantusz Hiller hű padavanja, Petrák Béla képében esett le. Tudjátok, ő volt a haver kabinetfőnöke, majd 2010 után a Collegium Hungaricum igazgató-helyettese. Sokak sokfélét beszélnek arról, hogy miként futotta be fényes karrierjét, de az ilyen rosszindulatú megjegyzésekre mi, öreg harcosok csak legyintünk – hiszen csak az nem volt tolvaj vagy besúgó hírébe hozva az elmúlt 40 évben, aki egyáltalán nem számít.

Béla viszont nagyonis számít. Meghagyta őt a Fidesz egy ideig a zsíros bécsi állásban, majd diszkérten eltávolította onnan, linkedin profilja szerint 2012-ben. De Béla a pesti képzőművészeti szcéna stammgast-ja maradt, noha mérnöki előélete erre látszólag semmilyen pre-indikációval nem szolgál.

Olyannyira az maradt, hogy még Nagy Boglárka, a szépségkirálynőből lett festőművész is szívesen fotózkodik vele.

Nagy Boglárka és Petrák Béla

Ennek persze semmi jelentősége nem volna, ha.

Ha Nagy Boglárkáról nem derülne ki a minap, hogy Habony Árpád barátnője. És akkor zárjuk rövidre. HillerPista gyors fideszes karrierjét valószínűsíthetően semmi más, mint az a tény alapozza meg, hogy kabinetfőnöke, aki 2012 óta immár bécsi műkereskedő, jóban van Orbán Viktor főtanácsadójának, Habony Árpád barátnőjével. Kis pénz, kis foci, mondta annak idején a halhatatlan Puskás Öcsi. Kis árulás, kis szívesség – mondhatnánk mi.

És mindez akár mellékszál is lehet egy nagyobb történetben. Az ATV jobbra tolódásán az egész baloldali facebook közösség lamentál nap mind nap. Újabb és újabb konteók, de leginkább a teljes értetlenség jellemzi e reakciókat. Pedig lehet, hogy a magyarázat itt is egyszerű: nem Kálmán Olga vagy Somogyi Zoltán vált hirtelen Orbán Viktor hívéve, hanem csak annyi történt, hogy Habony tanácsadó itt is megvetette a lábát. És ezt meg hogy?! - tehetnénk fel a klasszikus kérdést.

Hát mindössze úgy, hogy Boglárka szülei a Hit Gyülekezete prominensei. Azaz ugródeszkát, sőt trambulint jelenthetnek a mi jó Árpádunk számára.

További jó szórakozást kívánunk.

Arra ébredt a magyar, hogy február közepére e két derék jóember, a haza gyarapodásának e két fáradhatatlan hőse egymásra talált. A Hír TV élő, egyenesben közvetítette a pártelnök programhirdető beszédét, és a DK pártalapítványa pedig pénzt nem kímélve tömi ki plakátmegrendeléssel a korrupt, fideszes oligarcha zsebeit. Megszokhattuk már, hogy Gyurcsány Ferencnél a cél szentesíti az eszközt. De hát, hogy ennyire, azon még mi, öreg harcosok is meglepődtünk.

Játszunk el egy pillantra azzal a gondolattal, hogy mi történt volna, ha nem a Demokratikus Koalíció, hanem mondjuk a Magyar Szocialista Párt tette volna azt, amit most a Gyurcsány-párt! Mondjuk az aktuális MSZP-kongresszust szépen, ingyen és hosszan közvetítette volna Simicska Lajos házi hírterelevíziója, és utána pedig a Táncsis Alapítvány baloldali párbeszédről szóló plakátokkal terítette volna be a Mahír-oszlopokat a Kiskörúton.

Ha ez megtörtént volna, akkor elsőkét Gréczy Zsolt lendült volna támadásba, és rövid, képekkel illusztrált FB-posztokban emelte volna fel kérdőn mutatóujját: „Hogy lehet ez? Hogy merészelik ezt tenni a szocialisták? Milyen háttérmegállapodás, netán újabb Puch-Simicska szövetségkötés áll amögött, hogy a levitézlett baloldali párt, Tóbiás Jószef vezetésével immár az orbáni rendszert a végletekig kiszolgáló Simicska uszályába került???” 

Gréczy e dörgő FB-posztját még néhány másik, hasonló követte volna, majd beszállt volna az ügy hergeléséve Vadai Ágnes és Vágó István. A DK Európai Parlamenti képviselői, élükön Niedermüller Péterrel és Molnár Csabával interpellációval fordultak volna az OLAF-hoz, az EU Bizottság korrupció-ellenes szervéhez és a területfejlesztési támogatásokat folyósító másik hivatalhoz, hogy megtudják: „a zsíros uniós autópályaépítéseken meggazdagodott Közgép-tulajdonos Simicska, miként támogathatja immár televízióján és plakátjain keresztül az MSZP-t?” A következő lépésben ugyanők, e két derék európai államférfi természetesen kérdőre volna volna az Európai Parlament Szocialisták és Demokraták frakcióját, valamint a Szocinternt, hogy hogyan merészelnek tagjaik között megtűrni egy olyan kelet-európai utódpártot, amely immár nyíltan együttműködik Simicska Lajossal.

Némi ütemváltást követően az Ifjú Demokraták élőlánccal tiltakoztak volna Kunhalmi Ágnes, szocialista budapesti elnök irodája előtt. A DK ifjúsági szervezete azt követelte volna, élükön Miyazaki Junnal, hogy azonal szaggassák le a plakátokat a Kiskörútról: „mert egy igazi demokrata nem adhat pénzt a korrupt, fideszes oligarchának, Simicska Lajosnak”.

E felhívást követően ifjú nyugdíjasokból álló DK-s kommandók lepték volna el a város különböző pontjait, és apró Gyurcsány-matricákkal ragasztották volna teli a Mahír-oszlopokat, miköben Tóbiás József képét szaggatták volna.

Végezetül az értelmiségi tagozat is becsatlakozott volna: különböző blogok névvel és név nélkül elemeznék az MSZP árulását. Friderikusz Sándor az ATV műsorában külön adást szentelne az „MSZP átállásának, és a fideszes tolvaj karmaiba keveredésének”, e műsor független elemző vendége lenne Mihancsik Zsófia szerkesztésében Debreczeni József közíró, aki civilben a DK elnökségi tagja.

Egy hónappal később a pártelnök keverte volna le az MSZP-ellenes kampányt. Zárt, de kiszivárogtatott háttérbeszélgetésen fogadta volna különböző nagykövetségek diplomatáit, és a találkozón zártan, de kiszivárogtatva fejezte volna ki súlyos aggodalmát az MSZP korrupt végromlását látva. Szóval valahogy így történne.

De most nem ez van. Hanem az, hogy a DK saját morális pálfordulását gátlás én szemrebbenés nélkül adja el. Oceánia és Eurázsia eddig háborúztak, mostantól békében élnek. MIért? Azért mert. Indok nincs. Csak akarat.

A kétség és erkölcsi tartás árt. Ez a DK új hitvallása. A pártalapítványi pénzből illegálisan finanszírozott pártkampány pedig folyik tovább. A lopott fényképek a reklámfilmben nem számítanak. A minősíthetetlen kreatív színvonal szemet gyönyörködtető. A 2010 előtti időszakot ábrázoló, a jelent kritizáló illusztrációk pedig önmagukat hiteltelenítik.

Megszokthattuk már, hogy a DK számára mindig épp az az igazság, amit aznap annak tekint. És morális pátosszal képes bárkit, bármikor megsemmisíteni, ha nem ért valaki velük egyet. Gyurcsány pedig komolytalan, hiszen egyik nap ezt, másik nap azt mondja. Kizárólag napi érdekei vezetik továbbra is.

Szégyen, gyalázat. 

Évtizedekig kell majd magunkról tisztítanunk azt a mocskot, amivel Orbán Viktor miniszterelnökként beszennyezi hazánkat. A hétvége német sajtója újra attól volt hangos, hogy a magyar miniszterelnök éppen szétverni készül az Európai Uniót. Történelmi kár ez, ami történelmi lemaradást fog okozni.

Nem az számít önmagában, hogy ott „nyugaton” mit gondolnak rólunk, mit gondolnak Orbánról. Hiszen sok mindenben tévedtek az elmúlt évtizedekben is nyugati szövetségeseink. Nem mindenben van automatikusan igazuk. Lehetne akár az is, hogy Orbán okosan, keményen, felelősen felhívja mások figyelmét közösségünk, tágabb szövetségi rendszerünk hibáira. De nem ez történik.

A szégyen tekintete (fotó forrása: 24.hu)

Mára teljesen egyértelmű, hogy a magyar miniszterelnök a valóságtól elszakadt, öntelt úton jár, és kaladorpolitikájának alárendelte a magyar nemzeti érdeket. Immár nyíltan, tudatosan veri szét az Európai Uniót. Ebben számára csak jó apropó, alkalmas ügy a menekültválság és a brit kilépésről szóló népszavazás előtti alkufolyamat. Sem nem az a célja, hogy a menekültválságot megoldja akár így, akár úgy.  Sem pedig nem az, hogy hazánk számára valóban jó feltételeket alkudjon ki a David Cameronnal folytatott tárgyalások során.

Orbán célja immár kizárólag az, hogy hazánkat kivezesse a ma ismert EU-ból. Jelenleg is több sebességfokozata van az európai közösségnek. Van, aki számára csak szabadkereskedelmi övezet néhány további előnnyel. Van, akinek valutaunió, bankunió és belső határok nélküli, szoros közösség. Van, aki félúton jár, és tagja ugyan a schengeni övezetnek, de nem vezette még be a közös valutát. A magyar miniszterelnök most arra készül, hogy a lehető legnagyobb országcsoportot szakítsa le a szorosan felzárkózni akaró országokról, és Moszkva valamint Brüsszel között félúton több önrendelkezéssel, kevés gazdasági növekedési eséllyel erényt kovácsoljon a leszakadásból.

Nem hibátlan az EU, nem ártatlan bárányok az unió központi hatalmai, de aki magyar miniszterelnökként nem a szorosabb és jobb integrációért küzd, az elárulja a jövőt. És még szégyent is hoz ránk közben.

Alig telt el néhány nap a sikeres, országos pedagógus-tüntetés után, és már kezdhetünk is félni, hogy megfojtja az egészet a Fidesz. Pedig az oktatás válsága egyértelmű, és végre nem csak politikusok beszélnek erről, hanem azok is, akik közvetlenül értintettek, ráadásul ki is vannak szolgáltatva az ország vezetésének. A kedden összeült kerekasztal azonban kifárasztásra, szétszálazásra, szőrözésre jött létre. Ebből nem is lesz semmi. És a valami itt nem ellenzéki pártpolitikai siker volna, dehogy. A siker egy jobb oktatási rendszer volna.

A múltheti tüntetések országszerte mozdultak meg tanárok, diákok szülők. A méltatlan körülmények, a csökkenő költségvetési támogatás, a béremelésekre vonatkozó hazugságok kényszerű meghallgatása után idén januárra fogyott el sokak türelme. Sok baj volt korábban is az oktatási rendszerrel. De autonóm pedagógusi közösségek sokat tettek a diákok helyzetének javításáért, tudásuk elmélyítéséért.

(eredeti kép forrása: negymadar.blog.hu)

Jobb és baloldali önkormányzatok erejükön felül támogatták helyi adóbevételekből iskoláikat. És ez akkor is így volt jól, ha közben a kistelepülések iskoláinál akár rendben is volna egy államosítás, hiszen így stabilabban és jobban tudja támogatni őket az állam.

A kerekasztal összehívásával a Fidesz a szokásos taktikájához fordult. Felszeletelni, szétbeszélni, részproblémává zülleszteni a rendszer egészével szembeni felhördülést. Az első lépésben olyan szereplőket is meghívott a Fidesz a tárgyalóasztalhoz, akiknek semmi helyük nem lett volna ott. Második lépésben megosztotta a legnagyobb pedagógus-szakszervezeteket: egyikőjük jelen volt, a másik viszont nem. Végül pedig ügyrendben is sikerült megállapodniuk.

Kifárasztási rutinban edzett bürokraták számára ismerősen cseng e kifejezés. Mert minden, ami szakszerűségnek tűnik, az valójában csak a gőzkieresztés és a kifárasztás eszköze egy ilyen erős konfliktus esetén. Kéthetente, majd havonta fogják áttekinteni az áttekintendőket. Biztos, hogy emlékeztető is készül, netán esetleg még SZMSZ is lesz. Csak a megoldáshoz nem kerülünk közelebb. És amikor majd nyár elején továbbra se lesz megoldva a KLIK legkisebb problémája sem, ráadásul a túlközpontosított oktatás ugyanúgy működésképtelen lesz a hősies pedagógusi helytállás ellenére, akkor médiamunkások, értelmiségiek fogják széttenni kezüket: tetszett volna februárban törésre vinni.

És igazuk lesz, az oktatás ügy ma vált megkerülhetetlen problémává a kormány számára, akárhogy is próbálnak küzdeni ez ellen, és akármennyire is volt pont ugyanennyire rossz a helyzet egy éve. De Balog és Rétvári urak tegnapi mondataiból világossá vált: a Fidesz nem hátrál a lényegi kérdésekben, mert ez politikai és identitási kérdés számukra.

Ilyenekben pedig Orbán nem enged. Lehet, hogy lesz zsebpénz krétára, lehet, hogy kevesebb űrlap lesz az oktatási önellenőrzésben. De a lényeg változatlan lesz: lexika a képességfejlesztés helyett, központi tanterv a helyi pedagógus-közösség oktatási programja helyett, két (rossz) tankönyv a piaci sokféleség helyett, mindennapos testnevelés az informatika helyett. Még nem késő gátat vetni ennek a cinikus fideszes taktikának.

De a pedagógusoknak észlelniük kell: a szalámitaktika, amelyről az 1940-es évek kapcsán beszélnek történelemóráikon, most épp ellenükben valósul meg. És a nap végén ez nem csak az iskolák és a tanárok számára lesz rossz, hanem a gyerekeknek is.

Fontos dolog történik most a magyarországi tanárok körében. Reméljük, a Fidesz sem felszalámizni, sem megalázni nem fogja őket. A mostani tiltakozási hullám legfontosabb eleme, hogy sokan, egységesen és progresszív célokért küzdenek. Ritka az ilyen Magyarországon.

A szakszervezeti tüntetések elmúlt évtizedekben elszenvedett összes kudarcát ismerhetjük. Védték szakszervezetek fenntarthatatlan privilégiumaikat az állammal és a piaci tulajdonosokkal szemben. Védték az alkalmazottakat a fogyasztókkal szemben. Védték önmaguk túlélését az elkerülhetetlen változásokkal szemben. És volt, hogy szolgálták egyik vagy másik pártot, szemben saját tagjaik és a közösség érdekével.

(illusztráció forrása: Marabu / hocipo.hu)

Most nem ez a helyzet. A pedagógusok megosztott és az elmúlt években sok rossz kompromisszumot kötött közössége a pártpolitikától távol egységesen lép most fel a Fidesz súlyosan hibás oktatáspolitikájával szemben. A központosítás elhibázott, a gyermekek és tanárok káros túlterheltsége felszámolandó, az oktatást élménnyé tevő változtatások nélkülözhetetlenek, és a lexikális tudás helyett a készségfejlesztés hangsúlyozása sokkal fontosabb. Ezek a tanárok fő követelései.

Természetesen és nem felróható módon méltányos és kiszámítható bérezést is követelnek maguknak könyöradományok helyett. De messze nem csak erre figyelnek most a tanárok. És ez nagyon fontos. Ma hazánkban minden normális szakember, pártpolitikai hovatartozástól függetlenül tudja, hogy lehet változtatni az oktatási rendszer eredménytelenségén.

Lehet jó reformokat végrehajtani, anélkül, hogy felborítanánk hétről hétre az előzőnap még érvényes rendszert. A Fidesz most a szokásos taktikával lépett fel velük szemben. Lenézi és megalázza a követeléseket megfogalmazókat. Álegyeztetéseket kezdeményez, és nyilatkozatokkal, akciókkal próbálja megosztani a pedagógusokat.

Közben működik a zsarolás, a fenyegetés és az elnyomás. Tanárok után nyomoznak feljebbvalóik, iskolaigazgatókat szorongatnak helyi elöljárók, miközben ők csak a munkájukat szeretnék jobban végezni, és ehhez kérik a kormány támogatását. Reméljük, az elkövetkező hetekben kitartanak a tanárok, kitartanak a szakszervezetek. Nem engednek soha be nem tartott, gőzkieresztő álmegállapodásoknak, szétszalámizott részmegoldásoknak, és kitartanak az elmúlt évek oktatási reformjaival szemben. Nincs más út.

Közben pedig addig lesznek hitelesek, amíg továbbra is követelnek olyan átalakításokat, amely előremutatóak, és az elmúlt évtizedekhez képest új dolgokat, új módszereket, új számonkérési formákat jelentenek diáknak és pedagógusnak egyaránt. Éppen a saját maguk helyzetének nem pusztán anyagi megváltoztatása az, ami hitelesíti a tanárok mostani tiltakozó akcióját. Minden tisztelet az övék!