A magyar jogállam romjain a múltheti vörösiszap-ítélet felett mereng most sok elemző, politikus és közéleti szereplő. Látszik, milyen mélyen hiányoznak a jogállam elfogadásának és megélésének feltételei. Bal- és jobboldalról egyaránt vannak, akik akár a népi igazság, akár a józan ész nevében jobb ítéletet, jobb vádindítványt vártak volna. Külön fájdalom, hogy még a Kettős Mérce is beáll abba a sorba, amely ebben a büntetőügyben reálisnak látott volna elítélő határozatot. Nem csak Németh Szilárd téved, hanem a fiatal baloldali véleményvezérek is.

A vörösiszap perben a polgárjogi felelősség, amely a MAL Zrt-t érinti megáll. Ezt jogerős ítéletekben ki is mondta a bíróság. Nincs az a pénz, ami pótolhatja az elvesztett családtagot vagy az örökre átalakult élet korábbi nyugalmát, de a kártérítésre van jogi lehetőség Magyarországon. Ebben az ügyben értek is el e téren eredményt egyes károsultak.

(illusztráció forrása: Marabu / nol.hu) 

Súlyos baj, hogy engedélyező hatóságként az elkövetett hibákért a magyar közigazgatás vonakodva ismert el bármilyen felelősséget is. Holott látjuk, hogy jó magyar szokás szerint gyaníthatóan megkent hatósági ellenőrök ellenőrizgették a védművet, ezzel árulva el a magyar állam környezetvédelmi érdekeit. Velük szemben személyesen lehet, hogy nem lehetett volna eljárni, hiszen az ilyen ügyek nehezen bizonyíthatóak, de ahogyan a Quaestor ügyben is fennál a Magyar Nemzeti Bank felelőssége, ugyanúgy áll fenn a magyar állam illetékes ellenőrző hatóságainak is a felelőssége a kolontári gátszakadás ügyében.

De sem a Fidesz, sem mások kritikája nem erre vonatkozik. Egyes elemzők a Fidesz politikai erényeként láttatták az elmúlt években, hogy az úgynevezett népi igazságra, igazságérzetre helyezi a hangsúlyt, szemben a jogászkodó szakbarbársággal. Bárki, aki ebben igazat ad a Fidesznek, az keresztet vethet mindenféle jogtudatosságra és igazságosságra Magyarországon. Németh Szilárd ostobasága demagóg módon reagál a népi érzületre, és a Fidesztől nem is vártunk mást.

De hibázik Jámbor András is, aki úgy látszik, immár a büntetőjoghoz is épp annyira ért, mint a tüntetések szervezéséhez. Hiszen bárki, aki demokrata és van jogi ismerete pontosan tudja, hogy nem elévült büntetőjogi személyes felelősség a kolontári tragédia ügyében szinte kizárt, hogy megállapítható volna. Akkor is így van ez, ha valaki utalja azt, aki privatizált, akkor is így van, ha egy másodpercre sem szabad kisebbíteni a baj okozta emberi, lelki és anyagi károkat, de ettől még a büntető törvénykönyv az nem politikai eszköz.

Nincs információ arra, hogy bárki tudatosan követte volna el azt, ami történt. Nincs információ arra, hogy konkrét, személyes hanyagság áll az előállt tragédiai mögött. A periratok alapján világos, hogy a tározó kijelölése során érdemi, büntetőjogi felelősséggel is leírható hibát követtel el, de ezek már elévültek. Így minden olyan vágy, amely a polgári kártérítéseken és felelősségkimondásokon túl büntetni akar a jelenben, egy jogállamban megalapozatlan.

Ha bárki ezzel szemben a népi megtorlás útjára lép, és lógva szeretne látni bűnös kapitalistát és vállalkozót, az nem csak hogy hibázik, de árt is a magyar jogállam maradékának.

Ebben az ügyben a legnagyobb bűnt, természetesen, a népi igazság bajnokaként ostobán fellépő Orbán Viktor követte el. Aki már évekkel ezelőtt megrendelte az ítéletet, pedig tudhatta, semmi sem lesz ebből. Elemzők mondhatják, hogy ebben is célszerűen járt el a miniszterelnök, de a fenenagy célszerűségben épp azt veri szét, ami egy ország stabilitását biztosíthatja. De hiszen, persze, neki már régóta ez a célja.

Szomorú, hogy keményebb vádat remélve mások sem tudnak higgadtan különbséget tenni a népi igazságérzet, a polgárjogi felelősség és a büntetőbíráskodás között.