Az elmúlt napok vicces fejleménye volt Kónya Péter új párt alapítására vonatkozó bejelentése. Róla általában akkor hallunk, amikor vagy alapít valamit, vagy nagy dírrel-dúrral kilép onnan. Ő lett a magyar politika hivatásos cserbenhagyója, aki most a Szolidaritás mozgalmat árulja el.

Kónya Péter a Fidesz által megalázott rendvédelmisből indult a 2010-2014-es ciklusban. Indulata érthető és méltányolható volt. Tágabb közössége természetes vezetőként fogadta el. A Szolidaritás olyan, új hangot jelentett a magyar politikában, amelyre szükség is volt. A rendszerváltás óta nem jelent meg olyan, rendszerkritikus, de demokrata, nem szélsőséges közösség, amely szegényebb embereket, a hivatalos politika világán kívül rekedteket szólított és szervezett meg.

Fotó: Stiller Ákos / hvg.hu

2015-re mindebből már semmi sem látszik. 2014 óta Kónya Péter hangját nem lehet hallani. Újabb és újabb kísérleteket tesz a kezdeményezésre, de rossz nyilatkozatai és a mindig elmaradó rendszeres munkavégzés végül kudarcba fullaszt mindent. Képviselői mandátumáért Bajnai Gordon mellett sok rendőr, katona dolgozott a 2014-es kampányban, munkát értük sem végez. És ez a legszomorúbb, mert lehet bárkinek csalódnia pártokban, politikusokban, de a sajátjait mindig képviselni kellene. Kónya Péter mégsem ezt teszi.

Új pártot alapítani nehéz. Kónya Péter már a múlt héten is össze-vissza beszélt erről. Szándékát gyengítve, puhítva, holott közössége, a Szolidaritás Mozgalom előtt szándékát már be is jelentette, és aktív tagból pártoló taggá vált, hogy elkerülje az összeférhetetlenséget.

Volt Kónyában remény arra, hogy új hangot jelenít meg, amire szükség volna. De a munka elvégzése valójában általa elmarad. És nem is fog ez már soha változni.