Az elmúlt hetekben csak úgy kapkodtuk a fejünket, annyi korábbi ellenzékiről derült ki, hogy a Fidesz segítségével vállal immár kormányzati állást.
Osztolykán Ágnes, volt LMP-s politikus roma-ügyekben ad tanácsot az oktatási-kulturális tárcának. Ertsey Katalin, volt LMP-s képviselő a prágai magyar nagykövetségen lesz beosztott diplomata. Kolozs András, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnöki személyi titkára, az MSZP budapesti 16. kerületi volt elnöke gazdaság-diplomáciai feladatot vállalt Észak-Afrikában. Dobolyi Alexandra, korábbi szocialista EP-képviselő moldovai nagykövet lesz. Ő magánemberként Veres János felesége, aki volt szocialista pénzügyminiszter és Szabocs-Szatmár-Bereg megye regnáló MSZP-s elnöke. És ez még csak egy hevenyészett gyűjtés.
Két kérdés adódik: miért csinálja ezt a Fidesz? És miként vélekedjünk azon ellenzéki közéleti szereplőkről, akik a Fidesztől fogadnak el munkát?
A Fidesz e személyi döntésekre nyilván nem véletlenül jut. Ez nem rendszerhiba. Sokkal inkább az elnyomó rendszerek egyik sajátlagos tulajdonsága: elemi módon érdekeltek az alternatívájuk gyengítésében. Ennek a következménye az, hogy mindazokat, akik megvehetők, átfordíthatók, meg is veszik, át is fordítják.
E személyi döntéseknek az a hatása, hogy a széles közvélemény számára üzenetet hordoznak, függetlenül az adott személyek ismertségétől vagy ismeretlenségétől. "Nem is olyan kemény, nem is olyan szigorú az a rendszer, ugyebár, amely megtűr ilyen ellezékieket a maga körében." Avagy: "Milyen nyitottak ezek mások szakértelmére" - gondolhatja egy átlag választó.
Pedig ez nem nyitottságról és befogadásról árulkodik. Pont az ellenkezőjéről. Az Orbán-rezsim elnyomása finom eszközökkel dolgozik. Az üzenet most is világos: "Mi kellünk neked, te néhai ellenzéki, ahhoz, hogy valaki legyél. Mi segíthetünk hozzá a társadalmi előrelépéshez. A béna és tehetségtelen sajátaid csak egzisztenciális ellehetlenülésbe és nyomorba sodortak téged, a tehetséges politikust, tanácsadót. De itt a jobb esély, és add fel magad mint közszereplőt, szállj be közénk, és rögtön előrébb tudsz lépni."
A Fidesz a pártfinanszírozást a kormányoldalon továbbra is a korrupció világából oldja meg, és az ellenzék számára a lassú anyagi halált biztosítja mint lehetőséget. Alulfinanszírozott polgármesterek, alacsony önkormányzati képviselői illetmények, alulfinanszírozott pártok: aki nem hajlandó korruptnak lenni, az néhány státusz kivételével az értelmetlen anyagi áldozatvállalást, és a család anyagi státuszát tekintve a helybenjárást választja. Ezzel is azt akarja Orbán elérni, hogy minél kevesebben vállalják az ellenzéki politizálást.
Akik most a Fidesznél állást vállalnak, rosszul döntenek, mert saját korábbi politikai közegük mozgásterét szűkítik, erőfeszítéseiket hiteltelenítik. Hiszen árasztják azt a képet, hogy itt nem elvek, hanem csak a megélhetés számít. Hiszen csak szakértelemből normális ember a Fidesznek nem dolgozik.
A második kérdés az, hogy mit kell nekünk, ellenzékieknek, a kormánnyal szemben kritikus megfigyelőknek gondolnunk erről az egészről?
Hát, csak rosszat. Lehetnek személyes indokok, családeltartó-képesség optimalizálás és nyugdí-előtakarékosság. De ezek a döntések másról is szólnak. Arról, hogy az ellenzéki politikai közösségeknek nincs összetartó erejük egyesek számára. Másrészt a személyes érdekeket emberi gyengeségből sokan előrébb helyezik az ellenzéki kibontakozásnál.
Lesz még ilyen sok. Bántani a távolodókat túl sokat nem kell, de visszafogadni sem majd. Nélkülük kell tovább tenni a kormányváltásért, és nem elhinni azt, hogy a Fidesz ezzel konszolidálódik. Mert ez nem konszolidáció, csak az elnyomás egy újabb szakasza, amely tudatosan gyengíti az ellenzéket. Így is kell hozzáállni.
