Nem öblögetnénk túl magunkat a förtelmes Fidesz-kongresszus utáni napokban. Már a hörgéshez is fáradtak, megtörtek vagyunk. Hiszen Németh Szilárd, Kövér László, Orbán Viktor, Rogán Antal és mások hazug szövegeit nem érdemes, nem szabad elemezni. Minden agysejt, amit erre pazarlunk elveszi az időt a valóban fontos dolgok elől.

De érdemes figyelni, hogy bár mindenki beállt az állampárti kórusba, Lázár János most is tett arról, hogy különállását megtudja a széles nyilvánosság. Hiszen az nem véletlen, hogy a teljes magyar sajtó megírta, Lázár a beszéde után távozott, meg sem várva semmi további fejleményt. Márpedig a régmúltra visszanyúló tapasztalataink szerint egy ilyen információmorzsa véletlenül nem jut el a sajtó képviselőihez. Lázár kollégái sokat és megfeszítve dolgozhattak az újabb, soros, intrikus háttérbeszélgetés előtt azon, hogy főnökük távolságtartását mindenki megértse.

Cézar és Brutus (fotó: nol.hu)

Szemben Lengyel Lászlóval nem gondoljuk, hogy a Fidesz az EU-ellenesség avagy EU-pártiság töri ketté, de abban neki is, másoknak is igazuk van: a Fideszen belül kulturális és személyes ellentétekből épülő konfliktus húzódik, és ez egyre erősödik. E konfliktusban ellenpólus nem épült még fel, de látszik, Navracsics és Lázár egyre inkább távolságtartóan viselkedik az orbáni politika lényegét érintően is.

Lázár is? - teszi fel magában a kérdés a trafikmutyin, Pakson, norvég-alapon és más gátlástalanságokon edződött szemű olvasó. Igen, Lázár. Mert persze szarul néz ki az egész, és ő biztosan azt hiszi, sok mindenre majd elmondhatja: „parancsra tettem”, de a nap végén mégis úgy néz ki, távolságot tart főnökének politikai vonalától.

Mondják a tanult emberek, hogy az ilyen rezsimek úgy buknak meg, hogy belülről valaki nekifeszül. A Hazafias Népfront önálló vonalvezetése azonban már a nyolcvanas években sem hatott senki számára sem önállónak, sem újdonságértékűnek.