Megnyugodhatunk. A súlyos kövek legurulhatnak szívünkről. Néhány órányi bizonytalanság után kiderült: Navracsics Tibor, fideszes uniós biztos nem bátor. Még annyira sem, hogy ha már a magyar jogállam mészárosaként elhíresült politikusi múltjával szembenézni képtelen is, akkor legalább Lengyelország esetén fog másként, bátran viselkedni. De nem, nem fog. Megnyugodhatunk. És szomorkodhatunk tovább a magyar jobboldali politikai megújulásának nehézségei felett.

Hiszen történelmi értelemben Navracsicsnak elévülhetetlen érdemei vannak a magyar köztársaság lebontásában. Míg más magyar jobboldali polgárok a rendszerváltás éveiben saját démonjaikkal küzdve történelmileg jó irányba vitték hazánkat, vannak, akik könnyűnek találtattak. Mert sok jogos és utólag elfogadhatatlan sérelme volna az elmúlt évtizedekben jobb- és baloldali értelmiségnek, polgárnak egyaránt, de a történelmi feladatok egyesekből a legjobbat hozták ki. Navracsics Tibor nem ezek közé tartozik.

Navracsics Tibor magyaráz (fotó: eyes-on-europe.eu)

Hősiesen védte a káros, értelmetlen és szabadságkorlátozó médiatörvényt. Aktív formálója volt a nem méltányos választási rendszernek és az új alaptörvénynek. E gránitszilárdságú szégyennel azóta sem nézett szembe kritikusan, hanem inkább csak távolságot tart tőle. Persze, leginkább önmagától.

A magyar uniós biztos még miniszterként végig vitte a Külügyminisztérium egyik legkeményebb mészárlását, majd ettől is ellépett. Érdekes finomság, hogy 2014 nyarán, az újraválasztott Orbán-kormány külügyéreként immár nem „kommunisták” ellen kellett harcolnia a külügyi tárcánál, hanem sajátjai ellen. A martonyisták, a némethzsoltisták és a haza más, atlantista ellenségei ellen. Tibor ezt is hősiesen elvégezte.

És ahogyan már 2010 és 2014 között is, az elmúlt években is következetesen építgette a belső kritikus imázsát. Kiszivárogtatásokkal tartotta el magától Orbán egyes intézkedéseit, és mindig rendelkezett annyi sajtókapcsolattal, amely lehetővé tette számára különállásának egyoldalú, manipulatív jelzését a sajtó számára.

Ennek ellenére az igazság világos. Lengyelország tekintetében sem lesz hős Navracsics Tibor. Nem is hősre volna szükségünk, hiszen Magyarország leginkább abban volna érdekelt, hogy ne legyen ennyi balhé velünk, kelet-európaiakkal. De ha már az a helyzet, ami, akkor egy magyar uniós biztosnak elsődlegesen az uniós szelleméhez és jogi szabályozásához kellene hűnek lennie. Nem hősök kellenek, csak elvi viselkedésre képes, egyenes politikusok.

Most hétvégén szárnyra kapott a hír, hogy új székében Navracsics még Orbánnal is szembe került, és konfliktust fog vállalni. Hiszen a cikk szerint támogatja a Lengyelország jogállamának védelmét szolgáló uniós erőfeszítést. De egy-két nap izgalom után megnyugodhatunk: Navracsics Tibor cáfolta a heves sajtóértesüléseket. A Mandiner számára világossá tette: nincs itt kérem semmi látnivaló, csak az unió malmai őrölnek, ahogy szoktak. Nem támogat ő semmit. "Navracsics elmondása szerint orientációs vita várható tehát, amelynek végén Juncker kijelölhet biztosokat, hogy vegyék fel a kapcsolatot a témáért felelős lengyel miniszterekkel.”

Orientációs vita - így hívják ez újbeszélül. Nem aggodalom bármiért is, nem jogvita, nem panasz, nem a klub szabályainak nyílt megsértése. Nem. Orientációs vita, hiszen szegény lengyelek csak áldozatok most is, ahogyan szegény, Trianonban megcsonkított magyar nemzetünk is csak a bősz nyugat ármányainak volt az áldozata, semmit sem követve el a szabályok, a kultúra és a tisztesség ellen. A lengyel Habony Árpád csettintve írhatja fel a noteszébe: o-ri-en-tá-ci-ós vita, használjuk ezt!

Már a német sajtó is gúnyosan jegyezte meg, hogy pikáns lesz, amikor a magyar jogállam egyik tapasztalt mészárosa lesz kénytelen aggódni az EU értékeiért Lengyelországban. Nem kell félni, ez nem fog bekövetkezni. Okos szivárogtatásokkal Navracsics Tibor tovább fogja játszani a kinn is vagyok, benn is vagyok cinikus játékát. Hiszen sosem lehet tudni. Túlélni mindig érdemes.