Mottók:
„Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.” (Kósáné Kovács Magda)
„Amit az ember másnak hazudik, elenyésző semmiség amellett, amit az ember önmagának hazudik.” (Hamvas Béla)
Gyurcsány Ferenc a minap az Origo-nak adott interjúban is megerősítette, amit már hetek óta pusmognak a pesti flaszteren: első lépésben az MSZP a DK fő ellensége, aztán ha legyűrték őket, jöhet a Fidesz. A Medián friss mérései alapján úgy tűnik, a forgatókönyv nem is teljesen irreális, mégis, van az interjúnak egy eleme, amire mi, öreg harcosok is felkaptuk a fejünk: amikor cége, az Altus EU-s megbízása kapcsán elhangzó Fidesz kritikákról kérdezik őt, Gyurcsánynál elszakad a cérna, és azt mondja: „Elszoktak ezek a fiúk attól, hogy valaki tisztességesen keresi a pénzét.”
Ezen a ponton pedig megállunk, veszünk egy mély lélegzetet, de ígérjük, hogy némely kitérők után eljutunk mondandónk lényegéhez is, melyet tulajdonképpen már mottóinkkal is előre bocsátottunk.
„Életemben egyszer már voltam politikus. Snitt. Aztán lettem üzletember. Snitt. És most újra politikus leszek. Ezek a szerepek elválnak egymástól.” Ezt nyilatkozta Gyurcsány Ferenc 2003-ban, sportminiszterré való kinevezése után. Nem is állt meg ezen a ponton, hiszen lemondott tulajdonosi jogai gyakorlásáról. (Más kérdés, hogy azt már nem tudjuk, meddig tartott a lemondás.)
Talán csak a legöregebb harcosok emlékeznek arra a látványos sajtótájékoztatóra, amikor a leendő sportminiszter egykádkövet forgatva, őszinteségi rohamnak tűnő nyíltsággal tárta fel üzleti vállalkozásait és azok eredetét, azaz önnön vagyonosodásának folyamatát. A parrhészia,a gyónásnak és vallomásnak az antikvitásban nagyrabecsült ötvözete, mint alig pár héttel később kiderült, meglehetősen korlátos volt: sem az őszödi üdülőről, sem a Szalay utcai óvodáról, sem a Képviselői Klubról nem esett érdemi szó benne – mehetett is szegény Szijjártó Péter térdig feltűrt nadrágban a Balaton vizében lamentálni. Azaz a sportminiszter már ekkor is helyesnek tartotta, ha nem bontja ki „az igazság minden részletét.”
De 2003-at írtunk ekkor, és az tény, hogy sem miniszterként, sem miniszterelnökként nem volt látható jele annak, hogy az üzletember is profitált volna a miniszterelnök Gyurcsány ténykedéséből. Egyetlen kivétellel: mint az Index annak idején megírta, néhány igazi nagyfogyasztó (pl. Borsodchem, Péti Nitrogénművek, Dunaferr) mellett az Altus birodalom zászlóshajójának számító Motim is részesült az MVM által speciális, értsd mélyen a piaci ár alatt forgalmazott áramból. A dolog érdekességét az adta, hogy míg a felsoroltak kiemelten nagy fogyasztók voltak, „a Motimhoz hasonló, vagy akár annál jelentősen nagyobb mennyiségű áramot igénylő cég már meglehetősen sok akad az országban.” Azt persze nem tudni, hogy maga Gyurcsány lobbizott az olcsó áramért vagy elég volt annak tudata, hogy a regnáló miniszterelnök cége folyamodik kivételes bánásmódért, a lényeg az, hogy a Motim megkapta a soron kívüli kedvezményt.
Az Index cikke bő két héttel a vizitdíjat eltörlő népszavazás után és három nappal az MSZP-SZDSZ koalíció felbomlását előidéző MSZP pártértekezlet előtt jelent meg, melyen Gyurcsány egy bárszékről figyelmeztette (akkor még) koalíciós partnerét, hogy szálljon le a magas lóról, vagyis felejtse már el a reformokat. Így aztán, néhány szokásos Fidesz kirohanáson túl, különösebb vihart nem kavart az akkori politikai zajban
Gyurcsány már akkor megbukott, de csak egy évvel később, 2009-ben mondott le. Pártját 2010-ben agyonverték. Snitt.
Az üzletember Gyurcsány azonban nem tétlenkedett. 2009-ben, rögtön a lemondása után az Altus új üzletággal bővült, mondja a Népszabadságnak. Az üzletág uniós tanácsadással foglalkozik, frontembere Dobrev Klára, aki 2013 óta a volt miniszterelnök által 100%-ban tulajdonolt Altus vezérigazgatója is egyben. (Az energikus ex-first lady miniszterelnöki ambícióiról és jelölti posszibilitásáról olyan sikeresen emlékeztünk pár hete, hogy maga Gyurcsány sietett cáfolni azt.)
Az új üzletág hasít. Sorra nyeri az uniós tendereket, köztük olyanokat is, melyek tárgya Magyarország fejlesztéspolitikájának egyik vagy másik eleme. Ez kiveri a biztosítékot a Fidesznél, hiszen ők legszívesebben rabláncon látnák a bukott miniszterelnököt, nem pedig a kassza csilingelését figyelő nagytőkésként – politikusként már eleget verték, ilyeténképpen a DK erősödése nekik éppenséggel örömhír, de ez egy másik bejegyzés tárgya lesz majd, ha élemedett korunk lehetővé teszi egyszer.
Első ránézésre ezzel semmi baj. Az Altus nem Magyarországon pályázik, hanem Brüsszelben. Az EU pedig kényesen ügyel arra, hogy tendereit átláthatóan és meritokratikusan bonyolítsa.
De és mindazonáltal:
- ha Dobrev Klára tanácsadó céget akar alapítani, azt éppen a Gyurcsány-kormány jóvoltából pár napon belül, gyakorlatilag nulla tőkével megteheti. Nincs különösebb tőkeigény, ami az Altus bevonását indokolná a minimális infrastruktúrán túl. Öreg harcos is alapított már céget, mondhatjuk, igazán egyszerű dolog ez manapság. Ha ezen egyszerű eljárás dacára mégis inkább az Altus kebelén belül jön létre az új üzletág – mely mellesleg semmilyen módon nem kötődik az anyacég fő profiljához, a vagyonkezeléshez, akkor annak oka van. És nem kell Csepreghy Nándornak lenni, hogy ezt az okot felfedezzük.
- ha megnézzük az Altus honlapját, szembetűnő, hogy a feltüntetett referenciák túlnyomó része a Balkánhoz kötődik. Bulgária, Albánia, illetve Jugoszlávia utód államai. Azaz egy EU tagállam és a többi csatlakozni kívánó ország Európa legkorruptabb régiójában.
- az uniós pályázatokról lényegében a helyiek döntenek. Gondoljuk csak el: a bolgárul szinte anyanyelvi szinten beszélő Dobrev belejt a bolgár fejlesztési úgynökséghez: „My name is Dobrev, Clara Dobrev”, mondja Daniel Craig után szabadon, majd azancestryfeltárása után mintegy mellesleg megemlíti, hogy cége Gyurcsány tulajdonában van. És a noteszában ott a teljes kormány privát száma, hála Fletónak. Van még kérdés? Bizonyosan lehet még, de nem akarunk bíróságra járni, ezért nem tesszük fel.
- És mi van Albániával, Macedóniával, Szerbiával meg Montenegróval? kérdezheti a naíva, akit egykoron Honthy Hanna alakított az Operettben. Nos, az van, hogy míg Magyarország azelőkelő47. helyen áll a korrupciós világranglistán, nevezett országok a 76-110. helyeket birtokolják. És innen nem is folytatjuk, mert öregek vagyunk már ahhoz, hogy rosszul fűtött bírósági termekben töltsük napjainkat.
Amúgy nincs nekünk bajunk azzal, ha a pályája végén egy politikus pénzt keres, ismertségét és kapcsolatait kamatoztatva. Kapitalisták vagyunk, nem Hugo Chavezbe oltott szamaritáriusok. Nem irigyeljük az így megszerzett vagyont. És nem gondoljuk azt sem, mint az egyszeri fidesznyik, nevezetesen, hogy Brüsszel ily módon, mintegy lopakodva finanszírozná Bauer Tamás pártját, a DK-t. Nem és nem.
Azt viszont nem csak gondoljuk, de hisszük is, hogy a politikusi pálya, illetve a kapcsolati tőke kiaknázásán alapuló üzleti tevékenység összeférhetetlen. Legalábbis azok számára, akik polgári demokrataként igyekeznek definiálni magukat, mint Gyurcsány Ferenc.
„Nem vagyok üzletember. Politikus vagyok, akinek van tulajdona. Másnak háza, autója van, nekem vállalataim is, de vigyázok, hogy ez ne keveredjen a politikával.” Ugyan Fletó, ugyan.