Nagy napja volt a hétfő Hiller Istvánnak. Először Orbán Viktor emlékezett meg róla meleg hangon a Bibó Kollégiumból kiszivárgott beszélgetésén, majd pedig Tóbiás József nyakának kitörésére tett kísérletet.

Hiller István az MSZP utolsó reneszánsz embere. Műveltségéhez nem fér kétség. Kulturális miniszterként tette a dolgát, nagy botrányok nem fűződtek a nevéhez. Ugyanakkor Tóbiás Józseffel szemben furcsa ütemben, furcsa stílusban indít most harcot. Pártelnökként magára mint az utolsó választási győzelem kovácsára tekint, holott minden MSZP-tag tudja, Kovács László elnökként többet tett a korábbi választási győzelemért, és nem csak a DK-sok gondolják közben, hogy a 2006-os győzelem inkább Gyurcsány Ferenc és nem Hiller-haver eredménye volt.

A valóságtól való elszakadás a hatalmi ambíció felépülésének e korai szakaszában tünet értékű. Tóbiás József munkáját nyilván lehet és kell is kritizálni. De vezetőtársa részéről a nyilvános kritika csak ront a helyzeten, és sem az MSZP-nek nem segít, sem pedig az ellenzéknek. 

Fotó: Soós Lajos / MTI

Mert, amikor a tartalmi alternatíva kibontása kerül szóba, akkor Hiller-haver adós marad a válasszal. Az edzett lakossági fórumozó volt pártelnök néhány lapos, népszavás közhellyel szúrja ki az Origo tartalomra éhes, intrikától megfáradt olvasói szemét. Pista olyat szól, hogy "alapos szakmapolitikai program kell", "új menetrenddel tele a padlás", és hasonlók.

István mondatai arról árulkodnak, hogy a győzelem stafétáját leginkább a saját kezében látná biztonságban. És abból maximum csak kiegyezés következne. Kiegyezés, a Fidesszel. Hiszen köztudott a volt pártelnök, jelenlegi országgyűlési alelnök elmélyült kapcsolata L. Simon Lászlóval a muzeológia és régészet piacán.