Az elmúlt napok két fontos, ellenzéki fejleménye, hogy hónapok után először hozott nyilvánosságra közvéleménykutatási adatot a balliberális oldal megbízható intézete, a Medián, és közben az MSZP immár nyilvánosan is pozitív semlegességről beszél mint menekültügyi stratégiáról.

Az elmúlt hónapok nyertese a Fidesz, amely párt a Medián szerint is erősítette táborát, 28-ról 32 százalékra teljes népességben. Ezzel párhuzamosan az MSZP hallgatása és passzivitása kifizetődni látszik, hiszen a párt 8-ról 11 százalékra erősödött. A kisebb ellenzéki pártok közül esett az LMP (4-ről 2-re), a Bajnai Gordon távozása óta folyamatos kihívásokkal küzdő Együtt változatlanul 2 százalékon stagnál, míg a PM immár végleg eltűnni látszik.

A Medián adataiban érdekes a DK állása. A blogokon és a Facebookon egyre aggresszívebb, versenytársait asztal felett és asztal alatt az ereje teljében levő Mesterházy Attila módszereihez hasonlóan lejáratni kívánó párt népszerűsége május óta esett. Míg korábban a DK 5 százalékon állt a teljes népességben, addig most már csak 4 százalékon, a biztos pártválasztók közütt pedig 9-ről 6 százalékra csökkent.

A DK szereti magáról azt hazudni, hogy már beérte az MSZP-t a népeszerűsége. Ezt rendszerint a baloldal által lenézett és bizalmatlansággal kezelt intézetek (Nézőpont, Századvég) adataival látja igazoltnak, miközben a megbízható ellenzéki közvéleménykutatók (Szonda és Medián) minden esetben jóval nagyobb szocialista támogatottságot mérnek, mint DK-s előnyt.

És mindez azért érdekes, mert az LMP és az Együtt mellett a DK is arra törekedett, hogy jelen legyen a nyilvánosságban menekültügyben az MSZP passzív hallgatásával szemben.

A DK veszített Gyurcsány Ferenc egotripjével. Látható, hogy a gyurcsányista vallásos áhitat erős a baloldali politikai gettón belül, de még az e nemes ügyben mutatott kiállás sem segít sem a volt miniszterelnöknek, sem pártjának. Ráadásul a DK szavazótábora leginkább az MSZP-jére hasonlít, mind a korösszetételt, mind pedig az értékeket tekintve. Ebből pedig az következik, hogy Gyurcsány Ferenc küzd azzal, hogy saját tábora mást gondol szinte minden értékrendi kérdésben, mint amit pártja ajánl. E meghasonlottság nehezen fenntartható, de gyaníthatóan Gyurcsányt nem is érdekli.

Az MSZP hallgatása és bátortalannak ható pozitív semlegessége politikailag racionális, Gyurcsány Ferenc ösztönös hiperaktivitása káros.

Az MSZP az Indexen megjelent cikk szerint sokkal inkább vezetési válsággal küzd. Az elmúlt években rendszeres volt, hogy értékrendi ügyekben folyamatosan a nyilvánosság előtt élték a pártélet elzártabb fejezeteit. Egy jól működő párt belső megosztottsága nem kerül hétről hétre nyilvánosságra.

A mostani törésvonal a városi modernizációs baloldaliak és a vidékies, kékgalléros baloldal között húzódik. Választási győzelem e csoportok szövetsége nélkül nincs sem az MSZP, sem az ellenzék számára. Ugyanakkor egyre kevésbé tűnik valószínűnek, hogy a középpárti szinten stabilizálódó, még mindig a legnagyobb baloldali pártként létező MSZP képes lenne megőrizni egységét ilyen értékrendi és identitási konfliktussal a párt közepén. Ebből idővel a budapesti szocialisták szakadása, egyes városias arcok kikopása fog következni.

Ez lehet jó is. Egy tisztább profilú, baloldali MSZP hasznos is lehet. De egy minden ügyben folyamatosan hallgató MSZP nem, mert megosztottságát a választók meg fogják érezni. Míg a kicsi ellenzéki pártok (az Együtt, a PM és mások) a megmaradásért küzdenek, addig az MSZP az egységért. A DK pedig tűrhetetlen agresszivitással forog Gyurcsány Ferenc tengelye körül.

Egyelőre semmelyikük nem sikeres.