Fontos dolog történik most a magyarországi tanárok körében. Reméljük, a Fidesz sem felszalámizni, sem megalázni nem fogja őket. A mostani tiltakozási hullám legfontosabb eleme, hogy sokan, egységesen és progresszív célokért küzdenek. Ritka az ilyen Magyarországon.

A szakszervezeti tüntetések elmúlt évtizedekben elszenvedett összes kudarcát ismerhetjük. Védték szakszervezetek fenntarthatatlan privilégiumaikat az állammal és a piaci tulajdonosokkal szemben. Védték az alkalmazottakat a fogyasztókkal szemben. Védték önmaguk túlélését az elkerülhetetlen változásokkal szemben. És volt, hogy szolgálták egyik vagy másik pártot, szemben saját tagjaik és a közösség érdekével.

(illusztráció forrása: Marabu / hocipo.hu)

Most nem ez a helyzet. A pedagógusok megosztott és az elmúlt években sok rossz kompromisszumot kötött közössége a pártpolitikától távol egységesen lép most fel a Fidesz súlyosan hibás oktatáspolitikájával szemben. A központosítás elhibázott, a gyermekek és tanárok káros túlterheltsége felszámolandó, az oktatást élménnyé tevő változtatások nélkülözhetetlenek, és a lexikális tudás helyett a készségfejlesztés hangsúlyozása sokkal fontosabb. Ezek a tanárok fő követelései.

Természetesen és nem felróható módon méltányos és kiszámítható bérezést is követelnek maguknak könyöradományok helyett. De messze nem csak erre figyelnek most a tanárok. És ez nagyon fontos. Ma hazánkban minden normális szakember, pártpolitikai hovatartozástól függetlenül tudja, hogy lehet változtatni az oktatási rendszer eredménytelenségén.

Lehet jó reformokat végrehajtani, anélkül, hogy felborítanánk hétről hétre az előzőnap még érvényes rendszert. A Fidesz most a szokásos taktikával lépett fel velük szemben. Lenézi és megalázza a követeléseket megfogalmazókat. Álegyeztetéseket kezdeményez, és nyilatkozatokkal, akciókkal próbálja megosztani a pedagógusokat.

Közben működik a zsarolás, a fenyegetés és az elnyomás. Tanárok után nyomoznak feljebbvalóik, iskolaigazgatókat szorongatnak helyi elöljárók, miközben ők csak a munkájukat szeretnék jobban végezni, és ehhez kérik a kormány támogatását. Reméljük, az elkövetkező hetekben kitartanak a tanárok, kitartanak a szakszervezetek. Nem engednek soha be nem tartott, gőzkieresztő álmegállapodásoknak, szétszalámizott részmegoldásoknak, és kitartanak az elmúlt évek oktatási reformjaival szemben. Nincs más út.

Közben pedig addig lesznek hitelesek, amíg továbbra is követelnek olyan átalakításokat, amely előremutatóak, és az elmúlt évtizedekhez képest új dolgokat, új módszereket, új számonkérési formákat jelentenek diáknak és pedagógusnak egyaránt. Éppen a saját maguk helyzetének nem pusztán anyagi megváltoztatása az, ami hitelesíti a tanárok mostani tiltakozó akcióját. Minden tisztelet az övék!