Az elmúlt napokban felpezsdült az MSZP belső élete. Ismét kongresszusra készülnek, így ismét leporolhatják a párt megújulásáról szóló molinókat és sajtóközleményeket. Több jelölt is bejelentkezett már pártelnöknek, Tóbiás József mellett Harangozó Tamás, Molnár Gyula és Szanyi Tibor. Szanyi Tibor ismételt elindulása mindenképpen érdekes fejlemény.

Az MSZP európai parlamenti képviselője, volt angyalföldi országgyűlési képviselője nem átlagos politikus. Fésületlen stílusa, pózként is büszkén vállalt baloldalisága kiemeli a többi versenyző közül. Pártelnöki programja alkalmas volna a mezőkövesdi pártalapszervezet éves munkaterv-megbeszélésére javaslatnak, de egy kormányzásra készülő nagy párt vezetői programjának édeskevés.

(fotó: nlcafe.hu)

Az európai szociáldemokrata mozgalom a válságát éli. Ennek van számos baloldali kritikusa is, akik hol erősebb jóléti államot, hol megregulázott kapitalistákat, hol korlátozottan szabad versenyt és világkereskedelmet akarnak látni. E hangok magyar tolmácsa kíván Szanyi Tibor lenni.

Programja azonban felszínes és közönséges. Az alapvető vitákat ismeri ugyan, és azt is tudja, hogy mi ezekben a kortárs baloldal egyes csoportjainak álláspontja, de hogy miért pont ez volna helyes Magyarország számára, azzal adós a jelölt. Semmi nincs arról, hogy egy ilyen program hogyan lenne megvalósítható, semmi sincs arról, hogy ez milyen magyar piacgazdaságot teremtene. Csak a vágyak, csak a rendszerkritikának hazudott nagyotmondás, csak a végül nyomort és szegénységet hozó fanyalgás a létező világgal szemben. Hiszen Szanyi egyet tud: arra semmiképp nem lesz esélye, hogy programját megvalósítsa.

Hiszen Szanyi Tibor programja nem győzelmi program, nem lehet a Fidesz leváltásának alapja. Nem hozhat győzelmet az MSZP számára egyedül, és nem lehet alapja semmiféle összefogásnak. A dicstelen Mesterházy-korszak után a Szanyi-korszak a német Linké-hez tenné hasonlatossá az MSZP-t. Sok hangos kiabálás jogos társadalmi problémákról, de közben csak a választói félelmek felelőtlen kihasználási kísérlete történne, érdemi megoldási javaslat nélkül.

Tiszteletre méltó, hogy Szanyi továbbra is úgy csinál, mintha csak az MSZP létezne, és senkivel semmilyen együttműködése nem volna szükséges, de ezek az idők elmúltak. Az MSZP egyike csak az ellenzék pártjainak, együttműködés nélkül csak a Fideszt tartja hatalomban.

Éppen ezért tünet értékű, hogy Szanyikapitány tanulmánynak nem nevezhető programvázlata valójában nem mondja meg, milyen választókkal kell szövetséget kötnie az MSZP-nek ahhoz, hogy hatalomra kerülhessen. Nem a szervezetek a fontosak, hanem a szándék és a nyitottság egy széles és sokszínű együttműködés megteremtésére. Ezen új szövetség nem épülhet a Szanyi-féle alapokra. Egy nagyotmondó, a modernizációt és a polgárosodást az antikapitalista harc oltárán feláldozni kész MSZP-nek lehet akár igaza (nem, nincs) nagy válságunk kezelése ügyében, de elég választó itthon nincs ehhez, így ha nem ellenzék akarna maradni békében a Szanyi-féle MSZP, akkor kompromisszumra volna szükség, és ez nem alapulhat a buta, baloldalinak hazudott, valójában csak demagóg antikapitalista közhelyekre.

Szanyikapitány valójában csak egy troll. Újra EP képviselő akar lenni 2019-ben, csak ez érdekli. Ennek az alkunak az ára az, ami valójában hatalmi ambíciójának az alapját adhatja. A fájdalmasan passzív és tehetetlen MSZP a Nemzeti Választási Irodánál történtek után mintha felélénkülne. E folyamat minden hatása elmúlhat idővel. De azt sejtjük, Szanyi Tibor pártelnökké választása egy valódi vízió nélküli, demagóg és önző útra lépő MSZP-t jelentene, ami sem a szocialistáknak, sem pedig az ellenzéki választóknak nem érdekük.